Harry Potter | Eltemetett múlt

Hey babes!

Meghoztam a következő bejegyzést, ami szintén egy Harry Potter fic, ha már a kedvenc fandomom. Még az új Legendás állatok film után kezdtem megint rákattanni Albus és Gellert kapcsolatára, így írtam velük egy szöszt, szokás szerint angst lett (egyébként Petrának készült, csak hogy feldobjam a napját). Jó olvasást! ♥️

HP | Grindeldore | novella | angst

Albus Dumbledore egyedül volt. Nem rég nevezték ki a Roxfort új igazgatójának, így az irodájában állt, de furcsán idegennek érezte a környezetét. Más esetben örült volna a rengeteg eszköznek, könyvnek, és tudásnak, amit ráhagytak, akkor viszont nem tudott ezekért lelkesedni. A hatalmi helyzet megijesztette, mert megígérte magának, hogy nem akar majd vezető szerepben lenni, most pedig mégis itt volt, és egy egész iskola számított rá.

Legutóbb, amikor hatalmat akart, nem lett jó vége, és még most is viseli a következményeket. Sejtette, hogy még nincs vége, de félt befejezni. Nem tudott megint Gellert szemébe nézni, azok után, ami köztük történt. Hagyta magát tőrbe csalni, és nem vette észre az intő jeleket, de azóta se tudta őt hibáztatni, csak saját magát. Neki kellett volna időben rájönnie, hogy ez nem fog működni. De nem ment. Grindelwald mellett életében először úgy érezte, hogy nincs egyedül. Hogy van valaki, aki megérti a gondolatait, aki hasonlóan nagyra vágyik, mint ő, és akivel közösen el tudják érni a céljaikat. Időközben viszont rá kellett jönnie, hogy mindketten mást szeretnének, és ezt együtt nem tudják megvalósítani. Ő tehetett az egészről. Nem tudott elég nagyot, merészet álmodni, és túl gyáva volt, hogy megtegye a lépéseket.

Úgy érezte, valaki tényleg megbecsüli, és szeretni tudja. Száműzni akarta az emlékeit, de azok akaratlanul is visszakúsztak a tudatába. Szinte érezte az érintéseket, ahogy egy erős kéz megszorítja az övéit, miközben az asztalnál ülnek a jegyzeteik felett, és végre valami áttörést érnek el. Ahogy lágyan a füle mögé tűrik a hosszú hajtincseit, amikor a szemébe hullottak. Amikor betakarják és végigsimítanak a karján, mert a kanapén aludt el munka közben. Amikor már nem bírja tovább, és kiborul, hogy aztán a karok erős szorításában megnyugodhasson. Ahogy egy-egy átdolgozott éjszakán lágyan összeérnek az ajkaik, amikor már a fáradtságtól nincs máshoz erejük. Amikor reggel egymást ölelve ébrednek, és a másik illata körbeöleli minden porcikáját.

A gondolatokra egy könnycsepp gördült le az arcán, de már nem volt vele senki, aki letörölhette volna őket. Magára maradt az irodai eszközökkel, a felelősséggel, és a gondolataival, amiket már nem bírt tovább elfojtani. Bármit megadott volna, hogy még egyszer belenézhessen a kék szemekbe, amik szeretetet sugározva, áthatóan nézik őt, és érezhesse Gellert Grindelwald ajkát a sajátján, de a köztük lévő kapocsból már nem maradt semmi, csak gyűlölet.

Remélem, tetszett nektek ez a rövidke szösz, jövőhéten egy kicsit vidámabb játékkal érkezem. 

Love, az örök HP fan, Lyl ♥️

Drarry | Szürke szemek

Hello dearies!

Jelentem, holnap újranyit a Jó blogok tárháza, és most igyekszem minden blogomon többet jelen lenni. Ezért meg is hoztam a következő bejegyzést, ami megint angst lett, pedig én igazán próbálkoztam valami vidámat összehozni, de nem sikerült, annak ellenére, hogy kedvenc párosom. A novella egyébként Rutának készült. Jó olvasást! ♥️

HP | Drarry | novella | angst

Az elegáns kis kávézó az Abszol-út egyik eldugott utcácskájában volt. Harry Potter elnyomott egy mosolyt, mert Madam Puddifoot roxmortsi teaházára emlékeztette, ahol eltöltött már pár kínos percet. Bár itt nem volt semmi rózsaszín, mégis ugyanolyan nyugtalanul lépett be a helyiségbe, mint évekkel ezelőtt oda, és ugyanúgy kerülte az ott lévő párokat a tekintetével. Mélyet sóhajtott, amikor meglátta a szőke tincseket az egyik saroknál lévő asztal mellett, majd elindult arra. Pár órája még a King's Crosson állt, és büszkén nézte a távolodó vonatot, miután a saját fiának segített eloszlatni a kételyeket, most meg nem tudott megbirkózni a sajátjaival. Végül úgy döntött, nem menekülhet tovább, így odaült az asztalhoz, Draco Malfoyjal szemben. Nem köszöntek egymásnak, ahogyan délelőtt sem, mert egyikük sem tudta, hogyan.

– Melyik ház? – kérdezte a szőke férfi, mire Harry halványan elmosolyodott. Azelőtt kapta a híreket a Roxfortból, mielőtt elindult otthonról.

– Griffendél, csak úgy, mint a bátyja, James – mondta. – Nálad?

– Meg mint az apja... Természetesen Mardekár. – Draco büszke vigyorra húzta a száját.

– Vannak dolgok, amik nem változnak.

Mindketten a saját roxfortos éveikre gondoltak, a rivalizálásokra, amiken most majd a fiaik mennek keresztül, de keserű gondolatot ébresztettek az emlékek. Egy ideig egyikük sem szólt, csak csendben néztek ki az ablakon, elkerülve a beszélgetést, amire már évekkel ezelőtt sort kellett volna keríteniük. Végül megitták a kávéjukat, egyikük sem húzta sokáig, aztán egyikük feldobta, hogy sétáljanak. A sötétben legalább már nem látták egymás arcát. Ugyan szeptember volt, de estére elég hidegre fordult az idő, így mindketten összehúzták az átmeneti kabátjukat.

– Tudod, hiányoztál – szólt végül Draco, olyan halkan, hogy Harry is alig hallotta. Átkozta magát, hogy kimondta, miután az alacsonyabb, fekete hajú férfi nem felelt, és már azt is megbánta, hogy megszervezték ezt a találkozót. Évek óta nem beszéltek, csak néha pillantották meg egymást egy-egy eseményen, de az aznap délelőtt felhozott mindent, amit addig próbáltak elfojtani. Mindketten tudták, hogy a másik ott lesz, de a valóság ennek ellenére is fájt.

Harry Potter szótlan volt, erre most tényleg nem tudott felelni. Neki is hiányzott a másik, pokolian, de tudta, hogyha ezt kimondja, akkor egy olyan lavinát indít el, ami elől nem tud elmenekülni. Lopva oldalra pillantott, de a csalódott és elkeseredett arcot látva elkapta a fejét. Ugyanezt az arcot látta akkor is, amikor elköszöntek egymástól, annyi évvel ezelőtt. Senkinek nem beszélt arról az időről, amit a Roxfort biztonságot nyújtó rejtett folyosóin és a Szükség szobájában töltöttek együtt , és tudta, hogy a másik is hallgatott. Azóta se verte ki a fejéből azokat a szürke szemeket, amik végtelen szomorúságot árasztottak akkor, és amik mintha nem is változtak volna.

Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette a kereszteződést, és ha a szőke férfi erős karjai nem rántják vissza, le is lépett volna az útra. Végül egy néma pillantást vetettek egymásra, és egy mellékutcába indultak, amit megvilágított egy közeli kocsma. Harry még mindig érezte a csuklóján a helyet, amit néhány pillanattal azelőtt még a férfi hideg ujjai szorítottak. Nem bírta tovább.

– Draco – suttogta, és végre belenézett a szürke szempárba, amit addig annyira került. – Szeretlek. Soha nem tudtalak elfelejteni. Feleségem és gyerekeim vannak, ahogyan neked is. Ginnyt is nagyon szeretem, próbálom megbecsülni, de soha nem éreztem iránta azt, amit irántad. Azóta se vertelek ki a fejemből.

Megint lehorgasztotta a fejét, így nem láthatta, ahogy a szomorú szemekben valami más is megcsillan. A szőke varázsló közelebb lépett, és kissé megemelte a férfi állát. Sok mindent szeretett volna mondani, de nem tudta elkezdeni.

Csak egy rövid, lágy csók volt. Nyoma sem volt már a két elszánt fiatalnak, akik egymás karjaiba menekültek a körülöttük lévő világ szörnyűsége elől. Mindketten azt tették, amit elvártak tőlük, és abba nem fért bele a kapcsolatuk. A zöld és szürke szempár még egyszer egymásba fonódott, mielőtt visszatértek a saját életükbe, amikbe kettejüknek nem volt helyük. 

Remélem tetszett, jövőhéten egy hasonlóan vidám novellával érkezem, de utána boldogabb vizekre evezünk! ♥️

Love, az angstqueen, Lyl

Novella | Büntetőmunka

Heyhey!

Meghoztam az utolsó karácsonyi novellát, aminek ugyan nincs köze az ünnepekhez, de szintén vidámabb hangvételű, és a játékunkra kezdtem el írni pótajándék gyanánt, csak végül befutott az angyalka, így nem kellett. Jó olvasást! ♥️

Harry Potter | tekergők | drabble

– Szerintem megérte – vont vállat James, miközben egy kupac félig átváltoztatott kupát próbált visszaváltoztatni egérré.
– Szerintem nem – morogta Sirius, aki a teknős-kancsókkal küzdött. McGalagony rendkívül jó ötletnek tartotta, hogy a következő két hétben délutánonként ők változtassák vissza az alsóbb évesek elrontott varázslataiból született dolgokat. Ők ezt már annyira nem tartották jó ötletnek. – Nem fair, hogy mi dolgozunk a vén banya helyett.
– Meglep még egyáltalán?
– Legalább tanulnál meg célozni, Ágas, bár az sosem volt az erősséged.
– Ezért nem vagyok hajtó – vont vállat James.
Ők igazán nem tehettek az egészről. Pipogyusz hibája volt minden, aki pont akkor járt arra, ahol történetesen ők ültek, amikor Lily nem tartózkodott a közelben, tökéletes alkalmat adva a fiúknak, hogy leátkozzák a fejét. Tehetnek ők arról, hogy mindig belebotlanak a mardekáros srácba, aki egyszerűen mindenhol ott van? Természetesen nekik eszükbe se jutna minden alkalmat megragadni, hogy őt piszkálhassák, és soha nem használnának ki egy ilyen lehetőséget, hogy megmutassák Pitonnak, ki is az erősebb. Most kivételesen nem is ők követték esküdt ellenségüket, ki hibáztathatná őket? Persze McGalagony professzoron kívül. Azzal meg nem számolhattak, hogy Bertram Aubrey rosszkor lesz rossz helyen, és miután a megcélzott személy kitért az új fejlesztésű átok elől, őt találták el. Madam Pomfrey úgyis hamar visszaállította a fiú kétszeresre dagadt fejét az eredeti állapotába, akkor meg nem mindegy?
– Én ezt nem bírom. Órák óta itt szenvedünk – sóhajtott fel színpadiasan Sirius, majd hátradőlt a kastély hűvös kövén.
– Ja, már legalább három perce itt lehetünk bent – lökte meg legjobb barátját James, de ő csak egy kutyaszerű morgással válaszolt.
– Mehetnékem van – szenvedett tovább.
– Neked mindig.
– Szerezzünk vajsört a konyháról, és lógjunk ki a Szellemszállásra.
– Jól hangzik, de inkább dolgozz – emelt ki James barátja dobozából egy kancsót. A teteje igazán szép darab volt, kár, hogy lent négy láb állt ki belőle. Sirius hasára dobta, aki egy mozdulattal le is söpörte onnan.
– Elfut a teknősöd. Vagy kancsód. Mindegy – szólt rá James, fel sem nézve. Épp egy egeret próbált megfogni, mert az csúnyán megharapta az ujját, ezt pedig nem hagyhatta szó nélkül. Legjobb barátja csak röhögve felpattant, hogy elkapja a teknős-kancsóját.

Remélem, mindenkinek jól telik ez a pár nap! ♥️

Love, Lyluci

Novella | Hócsata

Hey babes!

Meghoztam a második karácsonyi novellát, szintén Criszinek készült. Mivel az előző nem épp egy vidám karácsonyi történet, ezért írtam egy rövid Drarry szöszt is. Eléggé OOC karakterek vannak benne, és nagyon fluff, úgyhogy ez tényleg csak egy kis boldog apróság. Jó olvasást! ♥️

Drarry | OOC | AU | karácsony | fluff

Harry Potter a roxforti tó befagyott vize mellett állt. Nem sokszor érezte magát ilyen gondtalannak, mint ott, akkor, a karácsonyi szünetben. Ugyan Hermione hazautazott a szüleihez, Ron pedig a családjával Romániában, a havas csúcsokon töltik az ünnepeket, ő mégsem volt egyedül. Ezt rögtön érzékelte is, amikor egy hógolyó repült felé, majd nagy erővel vállon találta.

 – Figyelj már, Potter! – kísérte a támadást egy hang is. Harry elvigyorodott, majd felkapott egy adag havat, és pálcáját lendítve megcélozta a támadót. Sajnos az ügyes célzás nem hozott neki sikert, mert egyenesen eltalálta a szőkeség arcát, aki meg is botlott, és hanyatt vágódott a hidegben. A kis túlélő most kissé artikulálatlan üvöltésként hallotta ismét a vezetéknevét, így gyorsan odasietett Dracóhoz. 

– Sajnálom – nevetett Harry, egy cseppnyi sajnálat nélkül. 

– Sajnálhatod is – mondta morcosan a mardekáros, miután felállt. Nem csak a kipirosodott arca fájt, de a becsülete is, mert elesett, és még a hócsatát is elvesztette. Mérgesen indult vissza a kastélyba, Harry pedig megpróbálta kiengesztelni, és komolyan venni, de Draco olyan volt, mint egy duzzogó kismacska. Túl sokáig viszont nem élvezhette a győzelmét, mert miután ki is nevette Malfoyt, az megsértődött, és a szobájába indult.

 – Várj, Malfoy! – szólt utána Harry, de addigra a fiú beért a klubhelyiségbe, így a másik is a Griffendél toronyba vette az irányt. Ágyában egy olvadozó hógolyót talált, ezzel jelezte neki Draco, hogy egy ideig nem kíván most vele beszélgetni. Draco Malfoyt nem sok mindennel tudta felidegesíteni, de ha megsérti a becsületét, azt halálosan magára veszi. Jobban belegondolva elég könnyű megsérteni a becsületét, így igen gyakran szoktak ilyen apróságokon veszekedni.

*

Másnap reggel Draco fáradtan nyöszörgött az ágyában. Nem volt egy reggeli típus, így sokszor nehezére esett felkelni, most viszont határozottan zavarta valami. Hamarosan rá is eszmélt, hogy az a valami Harry Potter, aki épp gyengéden próbálta ébresztgetni. 

– Boldog karácsonyt! – suttogta a fiú szöszi barátja fülébe, mikor látta, hogy lassan ébredezik. – Hoztam neked valamit. Előhúzott egy nagy, hosszúkás csomagot, mire Draco azonnal éberebb lett.

 – Potter, te vettél nekem egy seprűt? 

– Úgy tűnik. És megtaláltam a te ajándékodat is, cukormérgezést fogok kapni.

 – Az a cél. Rendben, megbocsájtok, de remélem tudod, hogy ezzel még nincs vége, és ma lealázlak hócsatában. 

– Tudom. Próbálkozz csak! 

Draco egy mozdulattal közelebb húzta magához a fekete hajú srácot, majd nyomott egy lágy csókot az ajkára. 

– Boldog karácsonyt, Potter! 

 

Remélem, tetszett, holnap még jön egy rövid HP-s szösz. Mindenki egyen sokat! ♥️

Love, a boldogságot terjesztő Lyl

Születésnapi mentőakció

 Hello, my dearies!

Jelentem, visszatértem bloggerföldére, azóta a kritikarendelős opciók elköltöztek, ugyanis lett egy design blogom Majrával, Liával és Nadinnal, link ITT. A nyár alatt sikerült összeszednem magamat, most vannak előre bekészített bejegyzéseim. A mai egy rövid crossover slash novella lenne, amit Petrának írtam még szülinapjára. Jó olvasást! ♥️ (omg, it's actually happy, can you believe it?)

novella | fanfic | slash | crossover | HP | PJO | ajándék

A nyári hőség miatt a Privet Drive utcái kihaltak voltak, aki tudott, elhagyta a forró kertvárost, mások a házukban hűsöltek, miután korán reggel meglocsolták a száraz gyepet. Harry Potter az ágyán ült, és néhány levelet tanulmányozott, amit a barátai írtak neki. A meglazult padlódeszka alatt, ahol évek óta dugdosta a tankönyveit, és minden mást is, amit a nagybátyjáék elkoboztak volna, ha meglátják nála, most egy torta is lapult, egy bizonyos félóriás saját készítésű, kevésbé ehető, ám annál inkább szívből jövő meglepetése. A fiú mellett ajándékok hevertek, Kviddics cuccok, egy könyv, meg néhány édesség is. Hedvig és néhány másik madárvendége nagy utat tettek meg, de hát nem minden nap lesz tizenhat éves az ember. Harry mosolyogva tette arrébb legjobb barátja, Ron macskakaparását, aztán felkapta a fejét, mikor lentről hangok szűrődtek fel. A Dursley család épp egy vadonatúj tévét csodált meg a nappaliban, amit véletlenül se unokaöccsük kapott, hanem a szülők szeme fénye, Dudley. Harry meg is lepődött volna, ha Vernon bácsiék gondoltak volna rá, de azért egy felköszöntést el tudott volna viselni. Kissé csalódottan fordult vissza a kapott dolgaihoz, és eléggé hiányérzete volt. Na, nem Dursleyék megható kedvessége miatt érzett így, azt már megszokta, de még valakinek számított volna a levelére. Nem tudta, hogy épp hol járhatott, de a hiánya fojtogatta őt, ezen a napon pedig az érzés csak fokozódott. Ki akart szabadulni a házból, de nem tudta, hova mehetne.

Lent Dudley az új, hatalmas képernyőn nézte épp a kedvenc műsorát, a Dursley szülők pedig minden energiájukkal azon voltak, hogy elfelejtsék, milyen nap is van aznap. Tavaly unokaöccsük szülinapján valami hazugsággal elcsalogatták őket, mire visszaértek, Harry felszívódott. Nem mintha hiányzott volna, de ilyen szemtelenséget nem lehet velük megtenni. Az azelőtti évben egy bizonyos vörös hajú család tagjai is tiszteletüket tették náluk, abból a fajtából, azt a kandalló, a nappali és fiacskájuk nyelve sínylette meg, így még annál is inkább utálták nevelt fiuk születésnapját. Úgy gondolták, ha nem vesznek tudomást róla, akkor megúszhatják az aznapi kellemetlenségeket. Nem is tudták, mekkorát tévednek.

Az egész úgy kezdődött, hogy valaki kopogtatott az ajtón, mire Vernon bácsi boszúsan feltápászkodott a kedvenc foteljából, ahol egy újságban a nap fontosabb híreit bújta, hogy megnézze, ki zaklatja őket egy ilyen forró napon. Harry ugyan hallotta a zajokat, meg nagybátyja feldúlt hangját, ahogyan valakit szörnyen kedvesen kitessékelt az ajtón, de gondolta, hogy csak hirdetésekkel vagy térítéssel jöttek, a bácsi akkor szokta rövid kiabálás után rájukcsukni az ajtót. Halk pusmogásként érzékelte, ahogy Petunia néni megkérdezi, mi történt. Biztosan nagyon rámenősek lehettek, mert a néni durcázva bevonult a konyhába a tiszta edényeket még tisztábbra sikálni, ami a kedvenc durcázós elfoglaltságainak egyike volt.

Ám a vendégek nem tágítottak. Valaki ráfeküdt a csengőre, mire már Dudley is felnézett, ugyanis az éles hang megzavarta őt tévénézés közben. Miután továbbra se sietett senki újra ajtót nyitni, a hívatlan, nem szívesen vendégek úgy döntöttek, megoldják egyedül is, két perccel később pedig egy csapat tinédzser taposta össze a nappali nemrég ismételten kitisztított szőnyegét. A Dursley család döbbenten nézett az érkezettekre, ilyen színes társaságot ritkán látnak, egy pillanatra megszólalni se tudtak.

– Hol van Harry? – kérdezte egy fekete hajú, zöld szemű srác, mire Vernon bácsi is megtalálta a hangját.

– Hol van Harry? Mi az, hogy hol van Harry? Mit képzeltek, hogy csak így betörtök, mint egy csapat rossz utcakölyök és utána még kérdéseket tesztek fel? AZONNAL KIFELÉ! – üvöltötte, mire a ház egyetlen normális lakója is úgy döntött, megnézi mi történt, addigra azonban a kérdést feltevő fiú már elindult felfele a lépcsőn. Időközben egy szőke, kócos hajú lány előrelépett, mert úgy érezte, barátja illetlensége ellenére illendő lenne bemutatkozni, annak ellenére is, hogy történetesen ő nyitotta ki az ajtót is.

– Jó napot, a nevem Annabeth Chase, ön pedig gondolom Mr Dursley – mondta bátor mosollyal az arcán, majd kezet nyújtott a bácsinak. Az nem volt hajlandó elfogadni a kézfogást, így folytatta. – Harryért jöttünk.

Vernon bácsi még mindig sokk hatása alatt állt, mögötte Petunia néni is csak bámult a jelenlévőkre, Dudley pedig anyja mögött keresett menedéket esetleges támadások elől. Tény, hogy meglehetősen furcsa társaság zavarta meg a család idilli nyugalmát. Annabeth mellett egy rövid, fekete hajú lány állt, bőre halványan fénylett, bár ezt Dursleyék valószínűleg nem igazán látták. Volt egy alacsonyabb, furcsa srác is, göndör haja kitüremkedett egy idétlen sapka alól, lábait pedig meglehetősen érdekesen tartotta. A csontsovány, fekete hajú srác nem keltett akkora feltűnést, ám a hatalmas, testes fiú mellette, óriási bociszemekkel annál inkább, pláne, hogy nehéz volt az arcára nézni. A maradék két jelenlévő, egy borzas hajú lány és egy vörös, szeplős, Vernon bácsi számára igencsak ismerős srác kifejezetten normálisnak tűnt.

– Ti is... olyanok vagytok? – A család döbbent feje csak ennyit tudott kipréselni magából.

– Mármint milyenek? – nézett értetlenül Annabeth, ami alapból nála igen ritkán fordult elő.

– Bűvészbottal rohangáló őrültek – nézett végig megvetően a társaságon Petunia néni.

– Nos, nem egészen – szólalt meg óvatosan Thalia. – Nem vagyunk varázslók, ha erre gondol.

– Akkor? – nézett összehúzott szemekkel Vernon bácsi.

– Egy... vallás hatalmait használjuk – fogalmazta meg óvatosan Annabeth, mire Tysonból kitört a nevetés.

– Mint egy szekta? – érdeklődött megvetően Mrs Dursley, ám hangjában félelem csendült.

– Végül is – mogyogta Nico Grovernek, mire ő és Ron is röhögésben tört ki.

– TESSÉK? HAGYJÁTOK EL A HÁZAMAT! HARRY! – ordította a ház ura paprikavörös arccal.

A fiú azonban egész mással foglalkozott, nagybátyja hangját szinte meg sem hallotta. Mondjuk válaszolni se tudott volna, mert száját épp lefoglalta Percy Jackson. Mikor pár perccel azelőtt felment az emeletre, Harry még mindig az ágyán ült és meglepettségében megszólalni se tudott. Végül a tengeristen fia tette meg az első lépést, mert odament, és magához húzva lágy csókot lehelt barátja szájára, ami időközben heves nyelvpárbajba ment át. A hangokat hallva végül szétváltak, majd úgy döntöttek, lassan ideje elhagyni a helyszínt. A szülinapos gyorsan bedobálta a cuccait egy táskába, majd kézen fogta a félistent és elindultak lefelé. Dursleyéknek kisebb gondjuk és nagyobb volt annál, hogy a kezeikre figyeljenek, mert Vernon bácsi megindult a vigyorgó Harry felé.

– Azonnal tüntesd el ezeket innen – hörögte a fiúnak.

– Elképesztő a vendégszeretete – mondta Grover, Tyson pedig elkezdett sírni, mikor meghallotta Mr Dursley szavait.

– Oké, indulunk is – vont vállat Harry.

– Te nem mész sehova! – próbálta megállítani bácsikája. – AZONNAL GYERE VISSZA!

A fiú kecsesen kikerülte, majd kilépett az ajtón. Miután mindannyian kijutottak, Grover gyorsan játszani kezdett a pánsípján, mire a bejáratot növények hada állta el.

– Harry, úgy örülünk, hogy jól vagy – ölelte meg legjobb barátnője. – Ha tudom, hogy hamarosan találkozunk, nem vesződtem volna a bagollyal. Csak eléggé váratlanul ért minket a barátaid érkezése, este szóltak.

Hermione vetett egy óvatos pillantást Annabethre, akivel gondosan tartották a három lépés távolságot, ám arcán mosoly bujkált.

– Hogyhogy? – nevette el magát a szülinapos.

– Nos, eléggé hirtelen ötlet volt – röhögött Nico, majd kezet fogott Harryvel. – Boldog szülinapot!

– Eléggé hirtelen ötlet? Konkrétan Percy a tábortűz után jelentette be, hogy mi most meglátogatunk téged.

– Hát na, illett felköszöntenem téged – karolta át az említett barátja vállát, majd egy gyors puszit nyomot az arcára.

– És hogy jutottatok ide? – kérdezte a kissé elpirult Harry. – Csak nem repültetek?

– Hajóztunk... – morogta Grover, mint aki ennek nem igazán örült volna.

– Amerikából?

– Igen – felelte Thalia, majd megrovóan Percyre nézett.

– Jobb ötletem nem volt – vont vállat a fiú.

– Nekem lett volna. Akármi. De így Grover majdnem megfulladt, Nico kimerült, miután visszaküldött egy csapat szörnyet Tartaroszba, Thaliával pedig majdnem ottragadtunk egy szigeten – sorolta Annabeth, de utána mosolyogva megölelte és felköszöntötte Harryt.

– De megérte! – mondta lelkesen Tyson, majd magához húzva összeroppantotta a fiú gerincét.

– Minket meg tegnap este hívtak fel, hogy menjünk ki eléjük, hogy együtt jöjjünk ide – mesélte röhögve Ron.

– És most mik a tervek?

– Elmegyünk inni, filmezni, megünnepeljük a szülinapodat, aztán visszafele keresünk egy rendes fuvart és velem töltöd a nyár többi részét – ismertette Percy a természetesen jól kigondolt tervet.

– Jó ötlet ez? – kérdezte Harry vigyorogva, pedig ennél szebb dolgot nem is kaphatott volna barátaitól.

– Nem – felelték kórusban a többiek nevetve.

To be continued...

Remélem tetszett, ezt még tényleg szeretném befejezni. Giger kihívott a retró kihívásra, so it's coming!

Love, az ismételten lelkes Lyla ♥️

Drabbles | Drunk Ships

*félénken idesündörög*

Hello dearies!

Előfordulhat, hogy történt egy apró kihagyás, tényleg nem olyan sok, épphogy egy pici. Nem pont úgy indítottam ezt az évet, ahogy szerettem volna, de jelentem, visszatértem, most már tényleg, vannak előre megírt posztjaim, szokás szerint rengeteg ötletem, épp megint átvariáltam az összes tervemet, frissítettem a tartalomjegyzéket, szóval visszatértem a jól megszokott káoszomba, már hiányzott. Sőt, még lehet egy last-minute blognyitás is várható holnapra. Addig is, hoztam pár kedvenc shippemmel egy kis részeg-félperces-fluffot, jó olvasást! ♥ (ne kérdezzétek, ez honnan jött)

 

fanfic | drabble | részeg!AU | Wolfstar | Artez  | Percico | fluff

– Azt hiszem, szerelmes vagyok.

– Kibe?

– Ebbe a falba. Nézd milyen szép a fáklyafényben.

– Gyönyörűek.

Egy kihalt, eldugott folyosón próbálta Remus feltámogatni Siriust a hetedikre, ám ez az utóbbi enyhén illuminált állapotának köszönhetően igen nehéznek bizonyult.

– Szép, egészséges zöld színe van az arcodnak – nézett aggódva barátjára a barna hajú srác.

– Azt mondod zöld? És szép arcom van? A te arcod is szép. Meg a szemed is az. Szép zöld, azt szoktam nézni. Mondtam már, milyen szép szemeid vannak? – kérdezte Sirius, megpróbálva minél inkább úgy tenni, mintha jól lenne. Hát, nem volt.

– Nem, még nem – jött kissé zavarba Remus, aki mindenre fel volt készülve, de erre nem. Már meg sem lepődött, mikor barátja feldobta, milyen jó is lenne a karácsonyi szünet első napját lent kezdeni a konyhán, majd becuccolva az egyik titkos zugba az ott szerzett piákkal. Remus megpróbált felelősségteljesen inni, ugyanez viszont nem volt elmondható Siriusról. Már sokszor látta barátait részegen, bár tény, hogy ha James is ott volt, akkor mindketten elég bátornak érezték magukat és azzal töltötték az idejüket, hogy rosszabbnál rosszabb, ám vicces ötleteiket valósították meg, Peter és ő pedig utánuk próbálták eltörölni a nyomokat.

– Pedig tényleg nagyon szépek a szemeid. Meg a szád is szép. Azt is sokszor bámulom. Olyan pirosak. Mindig meg akarom őket ízlelgetni, de soha nem szokott összejönni. Most nem hagyom, hogy bárki megakadályozza – hadarta Sirius, majd a meglepett Remusnak esett és boldogan lecsapott az ajkaira. A barna hajú srác belenevetett a csókba, majd ő is viszonozta.

***

A konyhában ültek, mindketten gyanúsan méregették a hűtőt, ahol találtak pár doboz sört.

– Én nem iszom – mondta határozottan Arnold.

– Én se – vont vállat lazán Cortez.

– Let's just kiss.

– Oké.

***

– Ezt add ide... nem kéne innod... kicsi vagy még – nyögte kissé nehézkesen a magasabbik srác és megpróbálta kivenni a kisebbik kezéből az üveget.

– Percy, ugye tudod, hogy jóval idősebb vagyok nálad? – kérdezte Nico teljesen nyugodtan, közben a tengeristen fia mellette hadonászott. Mivel nem tudott annyira erősen rászorítani a piára és kikapni a másik kezéből, így megpróbálta kiverni a kezéből, kevés sikerrel. A srác ezen igen jót szórakozott, majd ugyanolyan higgadtsággal meghúzta az ismeretlen eredetű innivalót.

– Add már ide... vigyáznom kell rád... nem ihatsz... – Percy nem adta fel ilyen könnyen.

– Maradj már!

– De nem! Nem... engedem.

– Oh, fogd már be! – Végül Nico úgy döntött, a szavak nem hatnak, így a szájával némította el a másikat.

Remélem tetszett, még tervezek ilyesmit ám másokkal is.

Love, a visszatért, lelkes, ám igen gonosz Lylu ♥

Harry Potter | Titkolt emlék

Hey babes!

Tegnap megérkezett hozzám Moon, a cserediákom, meg rájöttem, hogy két hetem van karácsonyig, addig meg kéne írnom három posztot, a Bloggerkarácsonyra alkotnom, na meg egyéb ajándékokat befejeznem. Szorítsatok, hogy kész legyek! Most viszont itt egy rövidke szösz, egy régi headcanonom Dumbledore-ral kapcsolatban. Jó olvasást! ♥

Harry Potter | Dumbledore | fanfic | headcanon

A férfi csöndben állt a Nagyteremben és szemüvegén keresztül fürkészte a diákokat. A helyiségben általános hangzavar uralkodott, egészen addig, amíg ki nem nyílt az ajtó és be nem lépett rajta egy magas, egyenes tartású boszorkány, nyomában egy csapat elsőévessel. Az ősz úrnak megfeszült az arca, miközben a sorban megpillantotta fiatal énjét. Alacsony fiú volt, megszeppenten pillantott körbe a hatalmas teremben, miközben a mellette álló sebhelyes arcú társát hallgatta. Szemei izgatottan csillogtak, ahogy a szigorú nő előrehozta a székét és lerakott rá egy foltos, kopott süveget. Dumbledore elmosolyodott, ahogy az emlékben tovább élő asszonyt nézte, gyanúsan emlékeztette őt a Roxfort egyik jelenlegi tanárára, nem véletlenül alkalmazta őt.
Fiatal mása hamar sorra került, rögtön barátja után. Tompán érzékelte, ahogy Elphias félénken elindult a boldogan ünneplő Griffendélesek közé, majd kissé felemelte fejét, ahogy ő jött. Nézte, amint emlékbeli énje lassú léptekkel elindul, leül a székre, majd csöndben vár. Szinte érezte, hogy ráhelyezik a fejére a süveget, mintha csak tegnap lett volna. Maga előtt látta a fiatalabb Albus fejében csak úgy cikázó a gondolatokat és az őt emésztő kétségbeesést. Sok ideig tartott. Tisztán emlékezett az izgalomra, mert ő is tudta, hogy nem csak egy helyre illik. A döntés megszületett, de egy pillanat töredékére felmerült benne a gondolat, hogy többre vágyik. Ez pedig elég volt a süvegnek. Az emlékben lévő emberek kíváncsisága fokozódott, az ősz Dumbledore vonásai pedig megfeszültek.
– Mardekár!

 

Remélem tetszett, kíváncsi vagyok, hogy van-e valaki, aki szintén így gondolja!

Love, a lelkes összeesküvés-gyártó, Lylu

Harry Potter | Egyedül

Sziasztok, babák!

Szeretném megköszönni nektek a játék fogadtatását, rengetegen néztétek meg a bejegyzést és sokan jelentkeztetek is. Még másfél hétig van alkalmatok rá ITT, ha még nem tettétek meg. Ma viszont egy szomorú hangvételű írást hoztam, amit egy kép ihletett, szívfacsaró, de azért remélem, tetszeni fog! ♥

 

Harry Potter | drabble | Remus Lupin | angst

Remus egyedül marad barátai halála után.

Egyedül állt a sötétben, az érzékszervei pedig egyáltalán nem működtek. Körülötte feltámadt a szél, a levelek sebesen estek le a fáról, valahol a távolban talán egy templom harangja hallatszott, de ő most egyikkel sem tudott foglalkozni. Próbálta beharapni a száját, de a könnyeket nem tudta megállítani. Hirtelen ugyanaz a kisfiú lett, aki a sarokban ült egyedül, mert senki nem akart hozzászólni, ő pedig soha nem tudta volna elképzelni, hogy barátai legyenek.
Most pedig ott állt, belefulladva a gyászba, a csalódottságba és a teljes magányba. Tíz évvel ezelőtt felkarolták, reményt adtak neki, átsegítették mindenen és ő boldog volt. Ez pedig szertefoszlott, élete egy pillanat alatt omlott darabokra. A két ember, akik először észrevették őt, többé nem voltak. Se a magas, kuszahajú srác, aki meglátta a maszk mögött az embert, se a kedves, szelíd lány, aki soha nem is látta a maszkot. A pufók kisfiú, aki mindig is felnézett rá, aki megértette őt, soha többet nem nevetett az ő béna viccein. És mind közül a legfájóbb.

A legjobb barátja, a fiú, aki bármikor fel tudta vidítani, a lelki társa, szintén eltűnt, de nem a halálba. Ez rosszabb volt, mint a gyász, vagy a mérhetetlen szomorúság, amit érzett. Fojtogatta a bűntudat, hogy nem látta korábban, és elképesztő düh marta belülről. Minden porcikáját átjárta a tehetetlen csalódottság. Három nappal azelőtt nem csak a számára legfontosabbakat vesztette el, hanem önmagát is. Rá se bírt gondolni, hogy egy évvel azelőtt vidáman ünnepelték barátjuk szülinapját. A barátjukét, aki nem csak a számukra legfontosabb három embert ölte meg az árulásával és könyörtelenségével, de őt is. Nem fizikailag, de úgy érezte, meghalt belülről.
Csak folytak a könnyei, ahogy lerakta a liliomot a sírra, majd megfordult, és lassú léptekkel elsétált. Senki nem ment utána, senki nem karolta fel és senki nem mondta neki, hogy minden rendben lesz. Egyedül volt Lily és James temetésén.

Köszönöm, hogy elolvastad! ♥

Love, a jelenleg is potyogó könnyű Lyla 

Drarry | Gondoltam...

Sziasztok babáim! 

Pár dolog így az elejére: köszönöm szépen Babunak, hogy gondolt rám és írt nekem megjegyzést! A múltkori bejegyzés óta összeszedtem a közeljövőben kikerülő posztokat, beleírtam, hogy mik vannak folyamatban, illetve mikorra várhatóak, csak egy pár kulisszatitkot, szóval végre kész a tartalomjegyzékem, itt olvashatjátok: ♥. Ma pedig meghoztam a blog első ficét, egy félperces kis cukiságot az egyik kedvenc párosommal, Dracóval és Harryvel. Köszönöm Redynek, meg mindenki másnak, aki barkochbázott velem, hogy ihletet gyűjtsek! (ugyanitt: bárkivel szívesen játszom, kreatív vagyok gondolás terén) ♥

drabble | fanfic | HP | Drarry | fluff | slash

 Draco és Harry a könyvtárban barkochbázik. Harry gondol, Draco pedig a szokásos egoizmusával válaszolgat.

– Te kezdesz.

– Gondoltam!

– Tárgy?

– Nem.

– Állat?

– Néha.

Értetlen fej.

– Várj, mi? Néha? Potter, ismered te ennek a játéknak a szabályait?

– Igen, tisztában vagyok vele.

– Oh, ember?

– Igen.

– Animágus?

– Nem.

– Mi? Oké, akkor mágus?

– Igen.

– Roxfortos?

– Igen.

– Sárvérű?

Harag.

– Malfoy!

– Oké, szóval mugliszületésű?

– Nem.

– Aranyvérű?

– Igen.

– Szóval mardekáros.

– Hé, nem minden aranyvérű mardekáros!

– Részletkérdés. De azért mardekáros?

Sóhaj. Szemforgatás.

– Igen, az.

– Fiú?

– Igen.

– Én!

– Nem kérdezünk rá! Ne legyél egoista, nem csak te létezel a világon.

– Értem.Vagyis nem. Szóval jóképű?

– Egyesek szerint.

– Szerinted is?

– Vannak jó napjai.

Düh. Asztalra csapás.

– Potter, ugye ezt nem gondoltad komolyan?

– Nyugodj le!

– Nem nyugszom le! Mi az, hogy helyesnek találsz valakit, aki nem én vagyok?

– Én ilyet nem mondtam.

– De, az előbb mondtad, hogy vannak jó napjai, amiből egyértelműen következik, hogy...

Bűnös mosoly.

– Mondom, én ilyet nem mondtam.

– Várj!

– Igen?

Pirulás.

– Mégis rám gondoltál?

– Kitaláltad, te jössz.

– Hé, várj! Mi az, hogy egyesek szerint és vannak jó napjai? Kikérem magamnak, hogy mindenki helyesnek tart, aki nem, annak ízlésficama van és én még mosott szar fejjel is jól nézek ki. És néha állat? Potter, van fogalmad arról...

Hirtelen csönd. Hatásos elhallgattatás.

Mondtam én, hogy drabble, de azért remélem tetszett, igyekeztem. Ti szeretitek ez a párost? Jó, őket nem lehet szeretni. Köszönöm, hogy elolvastad ♥

Love, a (halál- ), kerítő- és szerelemistennő, Lyla 

The Harry Potter tag

Hello wizards, witches, muggles, squibs, magical creatures and others!

Először is köszönöm a megjegyzéseket Victoriának, Beckusnak, Eszternek és Corának, nagyon jól estek, jár a csokibéka! ♥ Sajnos a vasárnapi bejegyzés elmaradt, mert a MondoCon közben időm, utána meg energiám nem volt rá, de most hétvégén jön az élménybeszámoló, aztán a többi poszt is rendesen. Most viszont itt a Harry Potter tag, ami anno kint volt már, de azóta újranyitottam, szóval most megint kirakom. Sokáig tartott a töltögetés, mert jó hosszú, én azért igyekeztem rövidre fogni a fangörcseimet és a kifejtéseimet, sőt, úgy döntöttem, az egyik kérdésről inkább külön bejegyzés is lesz, mert itt jó sok helyet foglalna. A lentebbi képek We♥It-ről, Pinterestről és hasonlókról származnak, a bemutató háttere pedig Jim Kay csodálatos munkája (róla, na meg az llusztrált HP kötetekről még fogtok hallan, addig is csodáljátok a Roxfort egy részletét, illetve látogassatok el IDE többért.) Jó olvasgatást! ♥

1. Kedvenc könyv?

Egyértelműen az ötödik (Főnix Rendje). Szerintem az írónő legeslegzseniálisabb ötlete volt az, amit Voldemort indokainak kitalált, illetve természetesen a jóslat is. Bár Umbridge egyszerűen egy kiállhatatlan karakter, Harryék DS edzése nagyon inspiráló volt és fantasztikus, ahogyan főhősünk is egyre jobban megtalálta önmagát a könyv végére. Egyszerűen nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire jó volt, ahogyan elkezdődött a lázadás, Voldemort még bujdosott, de ennek ellenére is sok mindent befolyásolt, Harrynek kétségei voltak és megpróbált egyszerre csapatban és egyedül is dolgozni, a rengeteg utalás, aztán a sok-sok megoldás és Dumbledore magyarázata, Neville új szerepe, a karakterfejlődések... *fangörcs*

(ezt muszáj volt)

2. Legkevésbé kedvenc könyv?

Egy ideig vacilláltam a hatos és a hetes között, de végül az utóbbi (Halál ereklyéi) nyert. Az egész könyv nagyon zsúfolt volt, több szempontból is. A horkuxok és az ereklyék szintén nagyon jól kitalált és kidolgozott ötletek voltak, viszont úgy gondolom, hogy az előbbiek túl későn kerültek bele a történetbe, pedig szerintem már az elejétől kezdve lehetett volna nagyobb jelentőségük, és akkor az se hatott volna annyira irreálisnak, hogy az arany trió egy könyv (tehát kb. egy év) alatt meg tudja csinálni azt, amit Dumbledore hosszú idő alatt sem. Ezután jön maga a zsúfoltság: az ereklyéknek nem volt elég idejük kibontakozni és számomra úgy látszott, mintha Rowling még üresnek találta a történetet simán a horkruxokkal, szóval plusz bonyodalomként megpróbálta kitölteni a lyukakat a három testvér történetével. Ezáltal kapkodós lett, újabb kétségek jöttek, és érezhető az, hogy nem akar összeállni egy nagy egésszé. A másik, ami számomra túl sok volt, azok a halálesetek. Persze, háború van, de szerintem túl sok fontos szereplő halt meg csak a csata alatt. Ha jobban elosztotta volna a hét könyvben ezeket, akkor nem lett volna baj, de így azelőtt meghalt Sirius, Dumbledore, aztán itt meg egyszerre húsz másik fontos szereplő (értem én, hogy csata, de nem ez volt az első). Az epilógussal szintén nem vagyok megelégedve, egyszerűen a történet nem ilyen befejezést érdemelt. Értem én, hogy megnyitott valami újat, az új generációval sincs bajom, de abszolút nem tetszett. Illetve egy utolsó dolog lenne Pitonnal kapcsolatban, de azt olvassátok el a 27. kérdésnél! (Huppsz, ez jó hosszú lett. Ígérem ennél hosszabb nem lesz... remélem.)

3. Kedvenc film?

Bár alapvetően nem vagyok filmpárti, a harmadikat (Azkabani fogoly) nagyon sokszor láttam és nagyon szeretem is, szóval ha nagyon választani kell, akkor az.

(tudom, kevesebb kép, de nah)

4. Legkevésbé kedvenc film?

Az ötödik, mert annyira fájt a pici szívem, mikor a kedvenc részeimet kihagyták, ráadásul olyan dolgokat is, amik szerintem kulcsfontosságúak a történet megértéshez. Pedig olyan csodálatos lett volna, ha Neville a filmben is kissé más szerepet kap, és Dumbledore indokait elmagyarázták volna és... és... *elvonult sírni*.

5. Kedvenc idézet?

"Olyasmi ez, gondolta, mint, hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel –, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon." (Félvér Herceg)

6. Volt-e olyan rész a könyvekben/filmekben, amin sírtál?

A könyvekben Fred halálakor. Miééért?! (Amúgy ott főleg a Percy szál, meg ugye az összefüggések és ismétlések miatt.)

7. Kedvenc Weasley?

Imádom a Weasley családot, annyira édesek. Nagyon összefüggenek a karakterek és nagyon jó volt látni, hogy Harry megtalálja A családot bennük. Fantasztikus, ahogy piszkálják egymást és a maguk csodálatos módján megmutatják, hogy milyen, amikor egy embernek testvére van, meg milyen, amikor sokan vannak. Meg hogy annyira nagy különbség nincs a varázslók és muglik között. Azok az apró, természetes momentumok a sok kapkodásban!
És most vissza az eredeti kérdésre (huppsz): George. Egyértelműen az ikrek vitték a pálmát, kettejük közül pedig George-ot választanám, mert ő volt az, aki inkább később szólalt meg, de akkor ütött. És Fred... Miééért?!

♥

8. Kedvenc női karakter?

Molly Weasley. Az előbb sikerült kissé elkalandoznom és megindokolnom, hogy miért is imádom annyira a családot, aminek Mrs Weasley egy nagyon fontos mozgatórugója. Hihetetlen, ahogy egyszerre tölti be az aggódó édesanya, az agresszív anyatigris, a szigorú szülő és a tehetséges boszorkány szerepét. Emellett pedig a könyv egyik legtermészetesebb karaktere, a hibái és az ezekből fakadó zsenialitása miatt.

9. Kedvenc gonosztevő?

Lásd következő kérdés! *khmm, kisregény*

10. Kedvenc férfi karakter?

Kezdjük az egyszerűbbel, a válasszal, utána jöhet az indoklás. Szóval: Draco Malfoy. Elsőként megjegyezném, hogy két dolog van, amit i-m-á-d-o-k: a természetellenesen világos hajszín és a gonosztevők. (Igen, teljesen normális vagyok. Se.) Innen már elég egyértelmű, hogy szöszke mardekárosunk számomra tökéletes, ráadásul annyira édesek, ahogyan piszkálják egymást a Griffendélesekkel, még ez kis pluszt belead, amitől közelebb érezheted magad a történethez (szerintem mindenki találkozott már egy Malfoy típusú sráccal). Tisztában vagyok vele, hogy pozitív karakternek nem mondható, szerethetőnek még annyira se, de egyszerűen imádom. Bunkó, flegma, abszolút haszonleső, viszont úgy gondolom, hogy valamilyen szintek ezek bennem is megvannak. Imádom, ahogyan néha meghozta a helyes döntést, amúgy pedig olyan cuki rosszfiú! (Ja, és #TeamDrarry!) *fangörcs vége*
Amúgy pedig mint a Weasley családnál is említettem, nagyon szeretem azokat a momentumokat, amikor látszik, hogy a varázslók hasonlóak a muglikhoz. Draco babám egy tipikus iskolapéldája ennek, mivel a valóságban is nagyon sok olyan ember van, aki a kiskorából fakadó aggressziót, elkényeztetettséget és kevés figyelmet (a szöszikémnek mindből jutott elég) később mások terrorizálásában éli ki.

(tessék, itt egy cuki mini Draco az első részből, szintén Jim Kay csodája)

11. Kedvenc tanárod/professzorod?

Dumbledore. Egy nagyon összetett karakter, és szerintem hihetetlenül különleges. Egy zseniális ember, aki elismeri a saját zsenialitását. Szerintem remekül ábrázolja az emberi természetet: tudod, hogy hibázol, de nem vagy képes elfogadni. Az egyik kedvenc jelenetem az ötödik részben a beszélgetés, ahol sok mindent megtudhatunk a személyiségéről. Emellett nagyon tetszett, ahogyan Harrynek a hetedik részben „kissé” megdőlt a róla alkotott képe, aztán szép lassan újra felépült a bizalma, mi pedig új szemszögből figyelhettük meg. Szerintem ő volt az egyik legjobban kidolgozott karakter, pláne a háttérsztorijával együtt. A sok teóriát pedig imádom róla.

12. A) megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?

Lockhart. Tegyük hozzá, hogy a drágám szerintem enyhén szólva is kikészülne szerény személyem mellett, mert arról vagyok ismert, hogy az általam... kevésbé kedvelt emberekkel hihetetlenül bájos stílusban tudok kommunikálni, szóval szerintem csodálatos öt percet töltenénk együtt, aztán otthagyna (ha hetet tölt el velem, akkor nem az ajtón, hanem az balakon távozna önszántából).

13. A) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B) egy dühös Mollyval párbajoznál?

Molly, bár ha az ellensége lennék, biztos, hogy darabokra szedne (helyesbítek, ha a gyerkőcei ellensége lennék), de hát imádom a Weasley család minden tagját! Bellatrixet szeretem, de ha már meghalnék, ne ő öljön meg.

14. A) a Roxfort Expresszel vagy B) repülő autóval utaznál el a Roxfortba?

Egyszer kipróbálnám a repülő autót, feltéve, hogy minden funkciója jól működik, így nem a fúriafűzben landolnék, de amúgy Roxfort Expressz. King's Cross, 9 és ¾-ik vágány, kupék, büfésboszi, random benéző Malfoy... kell ennél több?

15. A) megcsókolni Voldemortot vagy B) Umbridge-ot pezsgőfürdőben részesíteni ?

Bár azért nem szívesen, Voldemortot csókolnám meg. Tegyük hozzá, hogy gonosztevő, ez elég jó érv, de azért ha lehetne, ezt is kihagynám.

16. A) Hippogriffen lovagolni vagy B) Tűzvillámon repülni ?

Mindenképp seprű, mint általános módszer, főleg kviddicsben, de feltétlenül ki kell próbálnom a másikat is!

17. Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?

Van hát, nem is a filmek lennének, ha nem lenne: Sirius. A könyvben abszolút szerettem, egy energikus, fiatal karakter volt, Harrynek apatípus és báty egy személyben. A filmekben eleve sokkal kevesebb szerepet kapott, a jelenetek komolyabbak voltak, mint eredetileg és bár minden tiszteletem Gary Oldmannak, egyszerűen szörnyűnek tartom a szerepre. Egyrészről jóval öregebb, mint Sirius, a kinézete se illik hozzá, meg az egész stílusa sem, a filmekben pedig nem volt meg az, amitől Sirius Sirius lesz. Ő egy nagyon szabadszellemű karakter, aki utálja, ha bezárják, ennél fogva az Azkabanban tölt tizenkét évet, utána bujkál barlangokban, aztán ugyanezt teszi egy házban, mert nem nagyon van más választása. Ennél fogva szerintem nagyon jó jelenetek születtek abból, amikor (ahogy Hermione megfogalmazta) „azt akarta, hogy Harry helyette éljen”, a filmekben pedig az egész szerepét megváltoztatták, emiatt ott inkább semleges volt és nem pozitív, szerethető.

*so true*

18. Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?

Hogyne, az összes. Muhaha.

19. Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?

Michael Gambon kétségtelenül jó színész, beleillet a szerepébe, de úgy gondolom, hogy a könyv alapján leírt barátságos, kissé szenilis, de zseniális öregemberhez Richard Harris sokkal jobban passzolt. (R.I.P. ♥)

20. Melyik az a dolog (személy vagy esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?

Na, ez is egy hosszú lista lenne, túl hosszú. Mondjuk úgy, hogy nagyon sok fontos és kevésbé fontos dolog maradt ki. Egyszer szentelek ennek egy külön bejegyzést, ahol kifejtek mindent. Tényleg csak egyet (öhh, részenként).

21. Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?

Ha muszáj választani, és nem lehet az összeset, akkor az ötödik. Megértem, hogy nem lehet mindent beleírni, nem is azt várom, de a könyvek legjeit kötelező (legfontosabb beszélgetés, legfontosabb információ, legfontosabb karakterfejlődés...), A Főnix rendje sok szempontból meghatározó volt és nagyon sok minden kiderült belőle, amit nagy vétek volt kihagyni. Teljesen oké, hogy nem lehet mindent belerakni, de amikor jobban sokkol a film, mint Fred halála (ez a Miiiiééééért???!!! kategória), az már túlzás.

(Giger szerezte meg nekem, én nem találtam, köszönöm ♥)

22. Az érzéseid szerint melyik az a ház, amelyikbe te is tartozhatnál?

Egyértelműen Mardekáros lennék, sok tulajdonságom van, ami illik oda. Ettől függetlenül úgy érzem, máshova is passzolnék (rendkívül intelligens vagyok, bátor, ami inkább forrófejűség és nálam szerencsétlenebb bénázóval még nem találkoztál), de maradjunk annyiban, hogy Mardekár! I'm a proud slyth bitch *khmm, Draco*

23. Melyik házba soroltak a Pottermore-on?

Mardekár (muhahaha). *surprise-surprise, khmm, Draco*

24. Melyik tantárgy lenne a kedvenced?

Először is a Bűbájtan és az SVK, ahol mindenféle bűbájt, rontást és átkot meg tudnék tanulni, amúgy meg szerintem a Bájitaltan illene hozzám, mert szeretek elmélyülten és precízen dolgozni (már amikor).

25. Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?

Avada kedavra: jön Lyla és kinyír mindenkit a g... oké, nem itt élem ki a beteges hajlamaimat. Amúgy Legilimens, mert nagyon menő lenne, aztán Reparo, Suvickus, meg a sok-sok kis hasznos bűbáj. Ja, és azért hű leszek önmagamhoz: Imperio!, eltekintve attól az apróságtól, hogy illegális.

26. Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?

Dracóval tutira, de amúgy az ikrekkel, Ronnal, Ginnyvel, Hagriddel, szerintem Hermionéval is, Lunával, Neville-lel, Dumbledore-ral, a tekergőkkel... *estig sorolja*

27. Ha a tulajdonodban lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?

Szerintem a köpenyt. Őszintén szólva tudjuk, hogy másik kettőnek sosincs jó vége. A pálcával eleve soha nem szimpatizáltam, mert úgy gondolom, hogy lehet, erős, de kell hozzá egy megfelelő varászló/boszorkány is. A kővel az a helyzet, hogy olyan áron nem kéne.

28. Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?

A hatodik-hetedik részt mindenképpen. A horcruxokat korábban behoznám, az ereklyéket is hagynám jobban kibontakozni, a szerelmi szálakat pedig visszafognám kicsit, mert a hatodik részben sok volt a dráma (pláne Hermone és Ron között, akik cukik együtt, de azért annyira nem illenek össze, hogy ennyire húzni kelljen azokat a szálakat...)

Aztán még ott van az, amivel abszolút nem vagyok megelégedve: Piton. Értem én, hogy a szeretet ereje fontos, de egyszerűen nem tartom elégnek azt a magyarázatot Dumbledore számára, hogy egyszer régen Piton szerette Harry anyját és feladta az elveit, csak mert Voldemort megölte Lilyt. Annyira sok mindent tehetett volna a Sötét Nagyút, amiért Piton észhez tér, és annyival jobban meg lehetett volna ezt indokolni. Nem kellett volna elvinni a sorozatot ebbe az irányba. Tőlem szeresse Lilyt, mutassa ki Harryn az egyszerre viaskodó utálatát és imádatát, de ne ez legyen ez indok arra, hogy ő a jók oldalát erősíti. Pedig amúgy egy abszolút erős, kidolgozott karakter, rendkívül bátor, ellentmondásos és fantasztikus, egy hős, de egyszerűen ezzel az eggyel nem tudok megbékélni. Más szerepet adtam volna Lilynek a történetükben és csináltam volna Voldemortnak valami igazán kegyetlen tettet, ami hű a karakteréhez. Ettől az egész After all this time? - Always szövegtél a falra mászok. *megszólalt az antiromantikus*

29. Kedvenc tekergő?

James, olyan cukin egoista.

30. Ha visszahozhatnál egy szereplőt az életbe, ki lenne az?

Komolyan csak egyet? Ez gonoszság! :c Legyen Fred, de ezt a kérdést kínzásnak tartom...

31. Halál ereklyéi vagy Horcruxok?

Az ereklyék közül csak a köpenyt fogadnám el, és tudom, hogy szörnyű, de akkor is lenne egy Horcruxom.

+1. Hívj meg valakit, hogy ő is kitöltse! 

Petrát és Quinnt, hogy motiváljam őket a kitöltésre. 

Blairt és Gigert, hogy emlékezzenek.
Zsófit, mert sokat inspirált a bejegyzésben
Mindenki mást, aki szereti a Harry Pottert és szívesen leírná a saját véleményét!

♥

Végezetül egy kis Diagon Alley, szintén Jim Kay csodálatos munkája, ami számomra szerelem volt első látásra!

Remélem tetszett a bejegyzés, ha egyetértesz, nem értesz egyet, vagy te is kitöltöd, írd meg kommentben! (Amúgy nyuuh, kijött a harmadik illusztrált könyv, olyan csodaszép.)
Love, a jelenleg fangörcsölő, örök Harry Potter fan, Jim Kay, Draco és varázslat imádó boszi, Lyla ♥