2019. 01. 30.

Bloggerkarácsony 2018 | Összefoglaló

Drága bloggerek és angyalkák! 

Egy hónap késéssel ugyan, de meghoztuk a játékunk összefoglalóját, mert mindenképp szerettük volna veletek megosztani az ajándékokat. Ezen kívül egy-két kulisszatitkot is megosztunk veletek, reméljük, tetszeni fog. Jó olvasást! ♥️


kulisszatitkok

- Idén húszan játszottatok velünk, aminek hihetetlenül örültünk, mert jó látni, hogy ennyi embert megmozgatott a játékunk.
- Ebből tíz ember volt, akik már másodjára játszottak velünk.
- A legutóbbi játékban mindenki kérdőívben jelentkezett, így most emailben nem is lehetett. Ezt ugyan picit átfogalmaztuk, de a kérdések megmaradtak. 
- Mivel a December elseje egyikünknek se volt jó, már November utolsó napján megcsináltuk a párosítgatást és kiküldtük mindenkinek az angyalkakinevezést (bár természetesen akkor fagy le a gép, vagy megy el a wifi, mikor minden ablakot megnyitottunk, és már elküldtük a levelek felét - tipikus). 
- Ismételten az volt az egyik legnehezebb része a párosítgatásnak, hogy ne tudjuk, minket ki kapott (meg mi kit lepünk meg). Ezt egyébként úgy oldottuk meg, hogy véletlenszerűen felosztottuk a jelentkezőket, és mindketten a saját csapatunkban lévő bloggereknek találtuk ki, hogy kinek legyenek az angyalkái, közben meg egy google doksiban pipálgattuk, hogy kit foglaltunk le. Többé-kevésbé működött is, csak a végén kellett egy párost kicserélni. A folyamat nagyjából egy óráig tartott, de az ajándékokat látva nekünk nagyon tetszik a végeredményt. Természetesen most is teljesen belezavarodtunk az egészbe, de nem is vátunk magunktól mást.
- Tavaly egy nagy kört alkottunk, de idén, mint az a lenti listán is látszik, voltak olyanok, akik kettesével vagy hármasával egymást kapták. 
- Az emailek kiküldése további időbe telt, kicsit el is húzódott a wifink miatt, de szerencsére idén sem rontottunk el semmit, vagy hagytunk benne egy-egy "józsi"-t vagy "xy"-t, ami azért elég nagy megkönnyebbülés. 
- Idén több köremaillel is boldogítottuk a csapatot, úgyhogy reméljük, hogy még senki nem tiltotta le az emailcímünket. Talán jövőre!
- Most majdnem mindenki hadilábon állt a határidőkkel, bár most mi sem mondhatunk semmit, mert huszadikán még mi sem álltunk sehol, de azért az utolsó napokban okozott egy kis pánikhelyzetet, hogy kitől nem kaptunk visszajelzést, meg ki nem fog elkészülni.
- Végül csak egy darab pótajándékra volt szükség, amit végül Leah készített el (innen is nagyon köszönjük ♥️), de jó volt látni, hogy mennyien vállaltak volna még egy apróságot.
- Majdnem elkezdtünk egy másodikat is, de végül előkerült az angyalka, így nem volt rá szükség. Azért az utolsó napokban minden stalker-képességünket bevetve próbáltunk mindenkitől életjelet szerezni, már kémnek érezzük magunkat. 
angyalkák

És most nézzük azokat, akik velünk játszottak, és csodákat alkottak a decemberi hidegben:
Abeth – Lyla
Andi – Lily
Apollonia – Ruta
Criszi – Andi
KaDó – Hanka
Giger – Abeth
Hana - KaDó
Hanka – Leah
Hazel – Petra
Janett – SB Hawk
Kira – Giger
Leah – Hana
Lily – Apollonia
Lyla – Criszi
Majra – Janett
Merci – Zsófi
Petra – Kira
Ruta – Hazel
SB Hawk – Majra
Zsófi – Merci

ajándékok

Végül az elkészült ajándékok. Csak azok kerültek ide, akiknek valahol kint van az ajándékuk, de ha még bárki szeretné itt látni a sajátját, nyugodtan linkeljétek. ♥️

Abeth egy novellával készült Lylának. Harry Potter fandom, azon belül Drarry, a múltba tekint vissza, és azt a kérdést boncolgatja, hogy mi történne, ha Harry máshogy döntött volna: Mi lett volna, ha...
Andi egy elképesztő rajzot készített Lilynek, a Howl's moving castle c. film alapján. Nézzétek meg a többi csodáját is ITT.
Criszi egy original novellát írt Andinak, '30-as években játszódó karácsonyi fluff: Apró kis semmiség.
Hana egy nagyon érdekes, original disztópikus sci-fi novellával készült KaDónak: Elfeledett testek.
Hanka Leah-nak írt egy Harry Potter verset, Sirius és Harry kapcsolatáról: Öt alkalom, amikor Sirius Black ellentmondott keresztfiának, és egy, amikor nem.
Hazel egy gyönyörű fanartot alkotott Petrának, Harry Potter és Percy Jackson. A többi munkáját ITT tudjátok meglesni.
Janett SB Hawknak csinált egy videót, Marvel, Assassin's creed és Batman alapján. 


Kira egy novellával készült Gigernek, Supernatural fanfiction, Destiellel a középpontban. Kedvenc párosunk épp egy pszichológushoz igyekszik: Párterápia
Leah Hanát lepte meg egy original novellával, amiben egy hegedűs lányt nem várt meglepetés fogad otthon: Szenteste. Ezen kívül volt olyan tündér, hogy bevállalt egy pótajándékot, és egy csodaszép új külsőt készített Majra blogjának: A rózsák vére.
Lily Apollóniának rajzolt egy elképesztő fanartot Pidge-ről, a Voltron egyik szerelőjéről. Nézzétek meg a többi munkáját is ITT.

Lyla Criszinek írt egy original sci-fi novellát, amiben egy különös labor kap főszerepet, illetve egy vidámabb hangvételű Harry Potter (Drarry) fluffot is: A labor és Hócsata.
Majra Janettnek készített egy gyönyörű fejlécet: Geek World.
Petra egy elképesztő crossoverrel készült Kirának. Percy Jackson, Marvel, Gravity Falls, Sherlock, Rick & Morty, mind egy történetben: Asgardban nincs karácsony.
Zsófi egy romantikus krimivel lepte meg Mercit: Életünk szerelme.

Nagyon köszönjük mindenkinek, hogy velünk játszott, reméljük, a 2019-es Bloggerkarácsonyon is ennyi csoda fog születni! ♥️
Love, az angyalkamesterek, Gig & Lyla

2018. 12. 26.

Novella | Büntetőmunka

Heyhey!

Meghoztam az utolsó karácsonyi novellát, aminek ugyan nincs köze az ünnepekhez, de szintén vidámabb hangvételű, és a játékunkra kezdtem el írni pótajándék gyanánt, csak végül befutott az angyalka, így nem kellett. Jó olvasást! ♥️

Harry Potter | tekergők | drabble


– Szerintem megérte – vont vállat James, miközben egy kupac félig átváltoztatott kupát próbált visszaváltoztatni egérré.
– Szerintem nem – morogta Sirius, aki a teknős-kancsókkal küzdött. McGalagony rendkívül jó ötletnek tartotta, hogy a következő két hétben délutánonként ők változtassák vissza az alsóbb évesek elrontott varázslataiból született dolgokat. Ők ezt már annyira nem tartották jó ötletnek. – Nem fair, hogy mi dolgozunk a vén banya helyett.
– Meglep még egyáltalán?
– Legalább tanulnál meg célozni, Ágas, bár az sosem volt az erősséged.
– Ezért nem vagyok hajtó – vont vállat James.
Ők igazán nem tehettek az egészről. Pipogyusz hibája volt minden, aki pont akkor járt arra, ahol történetesen ők ültek, amikor Lily nem tartózkodott a közelben, tökéletes alkalmat adva a fiúknak, hogy leátkozzák a fejét. Tehetnek ők arról, hogy mindig belebotlanak a mardekáros srácba, aki egyszerűen mindenhol ott van? Természetesen nekik eszükbe se jutna minden alkalmat megragadni, hogy őt piszkálhassák, és soha nem használnának ki egy ilyen lehetőséget, hogy megmutassák Pitonnak, ki is az erősebb. Most kivételesen nem is ők követték esküdt ellenségüket, ki hibáztathatná őket? Persze McGalagony professzoron kívül. Azzal meg nem számolhattak, hogy Bertram Aubrey rosszkor lesz rossz helyen, és miután a megcélzott személy kitért az új fejlesztésű átok elől, őt találták el. Madam Pomfrey úgyis hamar visszaállította a fiú kétszeresre dagadt fejét az eredeti állapotába, akkor meg nem mindegy?
– Én ezt nem bírom. Órák óta itt szenvedünk – sóhajtott fel színpadiasan Sirius, majd hátradőlt a kastély hűvös kövén.
– Ja, már legalább három perce itt lehetünk bent – lökte meg legjobb barátját James, de ő csak egy kutyaszerű morgással válaszolt.
– Mehetnékem van – szenvedett tovább.
– Neked mindig.
– Szerezzünk vajsört a konyháról, és lógjunk ki a Szellemszállásra.
– Jól hangzik, de inkább dolgozz – emelt ki James barátja dobozából egy kancsót. A teteje igazán szép darab volt, kár, hogy lent négy láb állt ki belőle. Sirius hasára dobta, aki egy mozdulattal le is söpörte onnan.
– Elfut a teknősöd. Vagy kancsód. Mindegy – szólt rá James, fel sem nézve. Épp egy egeret próbált megfogni, mert az csúnyán megharapta az ujját, ezt pedig nem hagyhatta szó nélkül. Legjobb barátja csak röhögve felpattant, hogy elkapja a teknős-kancsóját.

Remélem, mindenkinek jól telik ez a pár nap! ♥️
Love, Lyluci

2018. 12. 25.

Novella | Hócsata

Hey babes!

Meghoztam a második karácsonyi novellát, szintén Criszinek készült. Mivel az előző nem épp egy vidám karácsonyi történet, ezért írtam egy rövid Drarry szöszt is. Eléggé OOC karakterek vannak benne, és nagyon fluff, úgyhogy ez tényleg csak egy kis boldog apróság. Jó olvasást! ♥️
Drarry | OOC | AU | karácsony | fluff


Harry Potter a roxforti tó befagyott vize mellett állt. Nem sokszor érezte magát ilyen gondtalannak, mint ott, akkor, a karácsonyi szünetben. Ugyan Hermione hazautazott a szüleihez, Ron pedig a családjával Romániában, a havas csúcsokon töltik az ünnepeket, ő mégsem volt egyedül. Ezt rögtön érzékelte is, amikor egy hógolyó repült felé, majd nagy erővel vállon találta.
 – Figyelj már, Potter! – kísérte a támadást egy hang is. Harry elvigyorodott, majd felkapott egy adag havat, és pálcáját lendítve megcélozta a támadót. Sajnos az ügyes célzás nem hozott neki sikert, mert egyenesen eltalálta a szőkeség arcát, aki meg is botlott, és hanyatt vágódott a hidegben. A kis túlélő most kissé artikulálatlan üvöltésként hallotta ismét a vezetéknevét, így gyorsan odasietett Dracóhoz. 
– Sajnálom – nevetett Harry, egy cseppnyi sajnálat nélkül. 
– Sajnálhatod is – mondta morcosan a mardekáros, miután felállt. Nem csak a kipirosodott arca fájt, de a becsülete is, mert elesett, és még a hócsatát is elvesztette. Mérgesen indult vissza a kastélyba, Harry pedig megpróbálta kiengesztelni, és komolyan venni, de Draco olyan volt, mint egy duzzogó kismacska. Túl sokáig viszont nem élvezhette a győzelmét, mert miután ki is nevette Malfoyt, az megsértődött, és a szobájába indult.
 – Várj, Malfoy! – szólt utána Harry, de addigra a fiú beért a klubhelyiségbe, így a másik is a Griffendél toronyba vette az irányt. Ágyában egy olvadozó hógolyót talált, ezzel jelezte neki Draco, hogy egy ideig nem kíván most vele beszélgetni. Draco Malfoyt nem sok mindennel tudta felidegesíteni, de ha megsérti a becsületét, azt halálosan magára veszi. Jobban belegondolva elég könnyű megsérteni a becsületét, így igen gyakran szoktak ilyen apróságokon veszekedni.

*

Másnap reggel Draco fáradtan nyöszörgött az ágyában. Nem volt egy reggeli típus, így sokszor nehezére esett felkelni, most viszont határozottan zavarta valami. Hamarosan rá is eszmélt, hogy az a valami Harry Potter, aki épp gyengéden próbálta ébresztgetni. 
– Boldog karácsonyt! – suttogta a fiú szöszi barátja fülébe, mikor látta, hogy lassan ébredezik. – Hoztam neked valamit. Előhúzott egy nagy, hosszúkás csomagot, mire Draco azonnal éberebb lett.
 – Potter, te vettél nekem egy seprűt? 
– Úgy tűnik. És megtaláltam a te ajándékodat is, cukormérgezést fogok kapni.
 – Az a cél. Rendben, megbocsájtok, de remélem tudod, hogy ezzel még nincs vége, és ma lealázlak hócsatában. 
– Tudom. Próbálkozz csak! 
Draco egy mozdulattal közelebb húzta magához a fekete hajú srácot, majd nyomott egy lágy csókot az ajkára. 
– Boldog karácsonyt, Potter! 
 
Remélem, tetszett, holnap még jön egy rövid HP-s szösz. Mindenki egyen sokat! ♥️
Love, a boldogságot terjesztő Lyl

2018. 12. 24.

Novella | A labor

Hey babes!

Először is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! Lassan véget ér a karácsonyi játékunk, ma mindenki megkapja az ajándékát az angyalkájától. Az én idei húzottam nem más, mint Criszi, aki azonnal megihletett. Egy sci-fivel készültem neki, és bár rá kellett jönnöm, hogy szívesebben olvasom, mint írom, azért megpróbáltam mindent beleadni. Jó olvasást! ♥️


novella | original | sci-fi | labor

A férfi lélekszakadva rohant végig a folyosókon. Tudta, hogy nem sok esélye van a menekülésre, de még mindig ez volt talán az egyetlen lehetősége, hogy kijusson ebből az átkozott erődítményből. Már sajgott a feje az ijesztő fehérségtől, ami beborította a falakat, az ajtókat, amik mellett elhaladt, és a padlótól, amin minden egyes lépés hangosan visszhangzott. Talán négy napja lehetett itt, és már rég rájött, hogy egy ez élete egyik legrosszabb döntése volt. Befordult a következő sarkon, bár nem tudta, merre halad vagy mióta fut, csak remélte, hogy senkit nem talál itt. Egy emberrel még talán elbánik, de nem volt nála semmi, amit fegyverként használhatott volna, és ha megszólal a riasztó, neki vége. Félelme bekövetkezett, amikor áthaladt egy ajtón, és hirtelen szembe találta magát valakivel.
Nem tudta volna megmondani, hogy mi olyan furcsa a lányon. Leszámítva persze, hogy a karja vérzett, vörös foltokat hagyva a makulátlannak tűnő padlón, és a fegyvert, ami nála volt. Egy dressz volt rajta, ami végigsimult az egész testén, de cipőt nem viselt. Egyenes, szőke haja lazán omlott a vállára, az arcát pedig szépnek írta volna le, viszont érezte, hogy valami nem stimmel vele. Több ideje nem volt ezen gondolkoznia, mert a lány felemelte a fegyvert, és rá szegezte.
– Itt dolgozol? – kérdezte, és talán ez volt a férfi egyetlen szerencséje, mert így nem rögtön lőtték fejbe, csak pár perc múlva fogják.
– Nem – válaszolta lassan, majd rövid szünet után úgy döntött, hogy az igazat mondja, mert a lány sem úgy tűnt, mint akinek ez a munkahelye. – Épp próbálok megszökni erről a pokoli helyről.
A lány alaposan végigmérte, majd leengedte a fegyvert.
– Rendben, én is ezen vagyok.
– Tyler vagyok – nyújtotta felé a kezét, mire a másik furcsán nézett, és nem is viszonozta a kézfogást.
– Johanna.
– Tudod esetleg, merre tudnánk innen elmenni? Talán már órák óta itt keringek, de nem jutottam sehova.
– Igen, megvan a tervrajz, de sok helyen járkálnak ki és be a laborokból. Őket el kell kerülni, szóval lassan haladok. – Talán Tylernek el kellett volna kérnie a tervrajzot, de ő úgyse nagyon tudott volna mit kezdeni, Johanna meg úgy tűnt, érti a dolgát. Úgyse volt nagyon más választása, mint bízni a lányban.
– Mi történt a kezeddel? Segítsek?
– Megoldom. – A férfinek fel sem tűnt eddig a földön heverő hátizsák, bár akkor lehet jobban megijedt volna, mert a laborból származott. Csak remélte, hogy Johanna lopta, és nem az övé. A lány kivett belőle egy kötszert, amivel villámgyorsan bekötötte a karját, majd feltörölte a padlóról a saját vérét. Aztán felpattant, és elindult arra, amerről Tyler nem rég érkezett. Nem akarta tudni, hogy hányszor indult el rossz irányba, és úgy érezte, jobb, ha egyik kérdésére se kap most választ.
– Szóval, hogy kerültél ide? – kérdezte, miután megunta, hogy csak a lépteik állandó kopogását hallja.
– Elég sokat kérdezel – méregette furcsán a lány.
– Csak érdeklődöm, hogy ne csöndesen teljen az út. Úgyis mindegy, a lépteink olyan hangosak, hogy bárki meghallhatja.
– Értem. Te hogyan kerültél ide?
– Jelentkeztem, mert még voltak fizikusi ambícióim, csak nem tudtam, hogy itt nem tudósokat keresnek, mert abból már van elég, hanem kísérleti alanyokat. – Tyler hangjában keserűség csengett. Tényleg szeretett volna már egy jó munkát, de itt eddig csak begyógyszerezték, de megszökött, mielőtt kipróbálhatták volna rajta a legújabb szert, amiről már ők is tudták, hogy nem működik, csak a hatását akarták vizsgálni.
– Én is hasonlóan – vont vállat Johanna, Tyler pedig nem akarta tovább faggatni a lányt, mert látszólag furcsán érintették őt a kérdések. Ezek után némán haladtak, egyelőre senkibe nem botlottak bele, bár a férfi nem érezte úgy, hogy bárhová is mennének, talán csak haladtak körbe-körbe. Úgyse gondolta, hogy élve kijuthat innen, túl sok vesztenivalója már nem volt.
Ekkor viszont megütötte valami zaj a fülét, de mire bepánikolhatott volna, Johanna odalépett az egyik bezárt ajtóhoz, és rövid gondolkozás után beütött egy kódot a falon található szerkezetbe, ők pedig berohantak a helyiségbe. Az ajtó bezárult mögöttük, épp mielőtt a folyosóra ott dolgozó tudósok léptek. Egy laborban voltak, ami már egy ideje használaton kívül lehetett. A villany nem égett, és nem is merték felkapcsolni, az egyetlen fényforrást a kintről beszűrődő fehér világítás volt, amitől gyér, kékes fényben úszott a szoba. Ablakok itt se voltak, bár valószínűleg az egész erődítmény a föld alatt lehetett. Tyler már nem is emlékezett, hogy mennyit lifteztek lefele, mikor idehozták. Már rosszul volt a bezártságtól, mert négy napja nem járt friss levegőn, száraz ételeket kapott a konyháról, és az erős mesterséges fényektől lassan hallucináció támadtak.
– Már nem vagyunk messze a kijárattól, de most egy ideig itt kell maradnunk, mert itt sokan vannak – szólalt meg Johanna.
– Ezen a részen még nem jártam. Honnan tudtad a kódot? És itt mivel foglalkoznak? – Már megint azok a kérdések, de nem bírta visszafogni magát. Elképzelni nem tudta, mit csinálhatnak még az épületben. Egy híres kutatólaborban voltak, bár hamar rá kellett jönnie, hogy a külvilág nem tud az illegálisan végzett kísérletekről, amiket rajta is tesztelni akartak, de bele se mert gondolni, hogy mi folyhat még a háttérben. Tudta, hogy van egy nagyobb projekt, amivel foglalkoznak, de fogalma sem volt arról, hogy mi lehet az. Körülnézett, de nem lett okosabb. A helyiségben egy ágyat látott, mellette pedig számára ismeretlen műszereket. Plakátokat ragasztottak a falakra, de nem tudta őket kibetűzni, mert annyira nem volt erős a fény, csak egy-egy szófoszlányt tudott kivenni belőlük.
– Itt próbáltak velem is kísérletezni – válaszolt lassan Johanna, megfontolva minden egyes szót. Tylert megfogta valami a lányban, mert bár hidegnek, és távolságtartónak hatott, az eddigiek alapján erősnek tűnt, és talán csak így próbálta leplezni a sérüléseit. A férfi is hasonlóan volt ezzel, és bár nem szeretett volna itt megrohadni, nem is volt kihez hazamennie. Se család, se barátok, mindenkit ellökött magától. Ide is csak azért jött, hogy a saját bőrét mentse, kibújva a felelősségek alól.
– Tudod, örülök, hogy találkoztunk. Nem akarlak a kérdéseimmel zaklatni, ha nem szeretnéd, de ha már itt vagyunk, és úgy néz ki, együtt fogunk megszökni, kicsit jobban is megismerhetnénk egymást – hadarta egy szuszra, mielőtt fékezni tudta volna a nyelvét. Nem akarta megijeszteni a lányt, bár látszólag az nem is volt olyan könnyű. – Honnan jöttél? Van családod?
Johanna kíváncsian fürkészte Tyler arcát, meglepődött a férfi kíváncsiságán.
– Nincs. Árva vagyok, és már egy jó ideje itt tartanak – felelte végül rövid hallgatás után. Bár nem volt hozzászokva az ilyen beszélgetésekhez, visszakérdezett. – Neked?
– Már egy ideje nem beszéltem velük. Talán ha kijutok, felhívom anyámat, ideje lenne.
– Hívd fel, neked legalább van kit.
– Oké.
Egy ideig csak némán ültek ott, a falnak dőlve, és várták, hogy legyen alkalmuk észrevétlenül kijutni. Tyler nem volt olyan állapotban, hogy a hogyanokról faggassa a lányt, inkább még mesélt a saját elcseszett életéről. Akkor jutott eszébe, hogy karácsony van, de már olyan régen nem ünnepelte meg rendesen, hogy nem is tűnt fel neki. Az elmúlt években magányosan, piával ült otthon. Most sokat köszönhetett az ünnepnek, mert így rengetegen hazamentek a laborból, és csak így tudott ilyen észrevétlenül bolyongani. A lány is így lehetett vele, mert ő se indulhatott olyan régen.
– De ha innen szöktél meg, hogyhogy nem jutottál már rég ki?
– Átvittek egy másik terembe, ahol meg akartak ölni, onnan szöktem meg – mondta olyan könnyed hangsúllyal, mintha azt mesélte volna, hogy mit evett ebédre.
– Meg akartak ölni? – csodálkozott Tyler. Rá is ez a sors vált volna? Ha túléli a gyógyszereket, ők mészárolják le?
– Már nem vagyok elég jó – vont vállat Johanna.
– Szerintem az vagy – suttogta Tyler. Odahajolt, és lágyan megcsókolta a lányt. Ő sem tudta, hogy mit is akart ezzel, talán érezte, hogy többet nem látják egymást, vagy talán hamarosan mindketten meghalnak, így kihasználta a pillanatot. – Boldog karácsonyt.
Johanna nem tett semmit, csak hagyta a fiúnak, hogy elvesszen a csókban. Talán meglepődött, de miután szétváltak, a férfi semmit nem tudott leolvasni az arcáról. Ezután már végképp csöndben ültek. Tylernek fogalma sem volt arról, hogy mit érez a lány, és nem tudott rajta kiigazodni. Johanna viszont elkezdett hallgatózni az ajtón, és nem úgy tűnt, mint aki túl sokat agyalna az imént történteken.
Egyszer csak a lány felpattant, majd egy mozdulattal felrántotta Tylert is a földről.
– Indulnunk kell. Most! – szólt határozottan. Egy gombnyomással kinyitotta az ajtót, majd rohanni kezdett a folyosókon, mire a férfi követte. Többször irányt változtatott, keresve a kiutat, Tyler pedig úgyse tudott mit csinálni, csak kérdések ezrei merültek fel benne. Végül Johanna megállt egy másik ajtó előtt.
– Egy lépcsőház van mögötte, menj fel, és rohanj. A közelben van egy fogadó, onnan hívj segítséget, menj be egy kórházba – mondta határozottan a lány, és kinyitotta az ajtót.
– Várj, mi van? Te is jössz, nem? – hitetlenkedett Tyler, mert már semmit nem értett.
– Nem. Van egy chip bennem, rögtön megtalálnának. A karomból már kivágtam, de van egy a fejemben is. Én nem szökésben vagyok, csak minél több embert meg akarok itt ölni, mielőtt velem végeznek.
– De te nem akarsz visszamenni a normális életedbe?
– Indulj már, vagy te is itt végzed! Tyler, nekem nincs normális életem, én itt születtem.
A folyosón léptek hallatszottak, mire Johanna egy utolsó pillantást vetett a fiúra, aki már ott állt a lépcsők alatt. Elkapta a fegyverét, majd bevágta az ajtót. A férfinek túl sok volt már minden, csak szabadulni akart, nem is gondolva másra. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, és már jóval fentebb járt, amikor lentről kiáltásokat, és lövéseket hallott.
Kijutott. Tíz emeletnyit rohanhatott, már csak némaság volt körülötte. Feltépte az ajtót, és botladozva indult el a hóban, ami kint fogadta. Próbálta felfogni a dolgokat, de nem sok sikerrel járt. Rájött, hogy mi volt a furcsa Johanna arcán: nem volt semmi különleges, sajátos vonása, még a szemszínét se tudta volna megállapítani. Már nem is emlékezett rá. A lánynak nem voltak emberi jellemvonásai.
És akkor megértette, mivel foglalkoznak a laborban. Johanna nem ember volt, hanem egy robot, mesterséges intelligenciával. Nem megölni akarták, hanem lekapcsolni, mert túl okos volt, de nem elég emberi, hiszen nem voltak érzései, és féltek tőle. Azért nem szerette, ha kérdezett tőle, mert addig egyfolytában kérdésekkel bombázták. Ezért nincs családja sem. Ő viszont tudta, hogy van a lányban emberi tulajdonság is. Érezte, mert a lány segített neki, pedig nem is ez volt a célja, mégis kijuttatta őt. Mikor elért a fogadóhoz, amit Johanna javasolt, kissé megkönnyebbült, hogy rendes életet láthat. Talán egyszer a lány is járhatott itt, mert tudta, hogy hol van a hely. Odalépett az egyik telefonhoz, amit a falra szereltek, és úgy döntött, ideje beszélni az anyjával, mert ennyivel tartozott a lánynak is. 

Remélem, tetszett, holnap egy rövid Drarry szöszt hozok!
Love, a fáradt, ám boldog Lyla

2018. 11. 15.

Bloggerkarácsony

Heyhey, husik!
Ismét itt vagyunk a GIGERREL közös karácsonyi játékunkkal. ♥️

Újra eljött a november, már most tele van minden téli díszekkel, mikulás-csokikkal, karácsonyi vásárokkal, és közeleg a (tél) decemberi hideg. Akik nem hozzánk hasonlóan az utolsó pillanatra halasztják az előkészületeket, már most gyártják az ajándékokat. Ezért mi is elhoztuk nektek ismét a bloggerkarácsonyt, ahol a sulis húzáshoz, a Kívánság üsthöz és más játékokhoz hasonlóan, mi is megajándékozzuk egymást a bloggerekkel. Ez a meglepetés lehet novella, design, vers, rajz, vagy bármi, amit elkészítetek, és ti is kaptok valamit a saját angyalkátoktól.
karácsony | húzás | projekt | bloggerek

Mivel bloggerfölde elsősorban az interneten létezik, az egész játék itt fog zajlani, e-mailben. Jelentkezni egy google kérdőívben lehet, ezt November 30., délig tehetitek meg, aztán aznap délután mi összepárosítgatunk mindenkit, kiküldjük az angyalka-kinevezeséteket, és utána karácsonyig lesz időtök, hogy készítsetek valamit annak, akit “húztatok”, cserébe pedig ti a saját angyalkátoktól kaptok valami csodát. December huszadikáig szeretnénk mi is megnézni, hogy mivel készültök (itt még nem kell teljesen befejezni az ajándékot, csak ellenőrizzük, hogy biztos mindenki kapjon valamit, mert csak így van értelme). Ezután December 23/24 a határidő, amikor el kell küldenetek a húzott bloggernek az ajándékot e-mailen keresztül.

Ha szeretnétek jelentkezni, lentebb linkeljük a kérdőívet, amit ki kell töltenetek. Egy picit meséltek magatokról, megadjátok az elérhetőségeiteket, blogokat (ez lehet wattpad is), utána bejelölgetitek, hogy mit tudtok készíteni és mit szeretnétek kapni, megadtok pár műfajt és fandomot, mi pedig majd ezek alapján választunk mindenkinek angyalkát. Mivel minden blogger mást szeret, előfordulhat, hogy nem ismersz minden megadott fandomot, vagy nem tudsz minden kért dolgot megcsinálni, de figyelünk arra, hogy így is legyen bőven miből választani.

Miután megkapjátok a húzott bloggerről a jelentkezésben megadott információkat, több mint három hét áll rendelkezésetekre, hogy csináljatok neki valami csodát. Mint fentebb is írtuk, ez lehet egy fanfic az egyik kedvelt fandomjából, egy original novella, egy fanart valamelyik shipjéhez, vagy akár egy rajz valamelyik karakteréről, egy új külső a blogjához, egy vers, trailer, vagy bármi más, ami eszetekbe jut. Itt le is szögeznénk, hogy nem várunk senkitől tízezer szavas novellát, csak valami apróságot, aminek eszmei értéke van. Nyilván fontos az igényesség (akár szívesen véleményezzük is, amit készítetek), és egy rövid szösz is ugyanúgy lehet ütős és szívmelengető. Ha szívvel-lélekkel dolgoztok valamin, az meg is látszik rajta.

Emellett arra szeretnénk mindenkit megkérni a tavalyi játékból okulva, hogy csak akkor jelentkezzetek, ha biztosan be tudjátok fejezni. Természetesen előfordulhat, hogy minden összejön, és nem sikerül, de akkor szóljatok időben, és egyébként tartsátok be a határidőket, ne 23-án derüljön ki, hogy valaki el se kezdte, miután az e-mailekre nem is válaszolt. Gondoskodunk mindenképp pótajándékról is, de tavaly is az utolsó pillanatban derült ki, hogy kettő is kell (amik végül nagyon jól sikerültek, csak mindenkinek sok stresszet okoz).
Jelentkezni ITT tudtok, szeretettel várunk mindenkit!

Ha esetleg kérdésetek van, vagy a későbbiekben elakadtok, bármikor rendelkezésetekre állunk, a játék alatt is tudtok akár rajtunk keresztül kommunikálni a húzottatokkal. A mi emailcímeinket itt találjátok: Giger & Lyla. Kérünk titeket, hogy ti is olyan címet adjatok meg, ahol el tudunk érni titeket, és gyakran nézitek, mert mi is ott vesszük fel veletek a kapcsolatot.

 

Reméljük, sokan kedvet kaptok a játékhoz, mi már nagyon várjuk! ♥️
Love, Gig és Lyl

2018. 11. 09.

What's up, Lyla?

Hey babes!

Megérkezett a lustaság koronázatlan királynője, akinek kifogásai mindig akadnak bőven. Ugye Görögországban voltam a sulival, utána rögtön mentem MondoConra, aztán a tanárok úgy döntöttek, eleget használtuk a nyelvi utakat indoknak, hogy miért ne legyen házi, dolgozat vagy projekt, úgyhogy ideje belevetni magunkat rendesen a suliba. Mondjuk az ősziszünet erősen beleszólt eme nagy tervekbe, de ez nekünk, diákoknak nem okozott túl sok gondot. Most pedig, min dolgozom, tervek, sztorik, NaNoWriMo, és egyéb nyalánkságok következnek. Jó olvasást! ♥️

helyzet | nanowrimo | storytime | ötletek | bullet journal

Eddig történt

A MondoConról sajnos most nem tudtam volna annyit mesélni, hogy érdemes legyen rá posztot szánni, mert hihetetlenül fáradt voltam (negyed ötös kelés, nagyon jó ötlet volt), Giger nem tudott eljönni, és most leginkább Petrával haldokoltunk ketten, vagy mások társaságában. Bár kár titeket megfosztani a bokás poénoktól, mert kedvenc crossoverqueenünk a Pál utcai fiúk megnézése után egy utolsó pillanatos Boka cosplayt hozott ki conra, így ezekből született elég. Ennek ellenére nagyon jól telt, csak nem pörögtünk annyit, mint szoktunk. Görögországról is terveztem írni, de sok olyan sztori van, ami inkább nekünk volt vicces, nektek nem lenne az, viszont gondolkoztam azon, hogy néha hozok galériás posztokat, és akkor tudok mutatni képeket. Amúgy utolsó előtti nap cserbenhagyott a Bokám, de ezen kívül imádtam az egészet (jó, ez borzalmas volt). Ezután lassan a sulival is ideje volt foglalkoznom, így tizenkét év után először. Ezzel kapcsolatban egyébként tervezek egyszer posztot az osztrák iskolarendszerről, mert jövőre érettségizni fogok, és szerintem érdekes, hogy mennyire máshogy mennek a dolgok. Ugyan maguk a vizsgák annyira nem vészesek, az előfeltétele, és az eredmény része egy miniszakdolgozat (jobb szót nem nagyon tudok rá mondani), ahol egy tudományos témában kell mindenkinek egy tanár segítségével összehozni valamit, majd elő is adni, és ezekhez hihetetlenül sok kritérium van, amikkel már most bombáznak minket. Én egyébként angolul, pszichológiából akartam írni a genderről, ehhez képest fizikából fogok az időutazásról, de végül is majdnem. (Utólag a második témámat sokkar jobban szeretem mondjuk.) Ezekről mindenképp lesz még poszt. Miután a szünet előtti hetet ezzel zártam, hullafáradtan, a szünet elejét Gigerékkel töltöttük, aztán... Aztán. Elkezdődött a NaNoWriMo.

NaNoWriMo

Aki esetleg nem ismeri, ez egy írós kihívás, a lényege pedig annyi, hogy a novemberi hónapban (minden évben megszervezik) 50.000 szót írj. Az oldalon lehet vezetni a szószámot, lehet word sprinteket is rendezni, hogy akár barátokkal együtt időre írjatok, és rengeteg lehetőség, meg játék van még. Nos, bevallom őszintén, én úgy indultam neki ennek, hogy talán megírok 30.000 szót, kezdésnek elég lesz, meg kipróbálom magamat ebben is, mert már mióta nem írtam hosszabb dolgokat, regényeket, és azokat se gyorsan, napok alatt. Ehhez képest elkezdtük egy bloggeres csapattal, és az első napokban (még a szünetben) napi hét-nyolcezer szót sikerült írni. Az elmúlt héten lassítottam a tempón, mert szinte egy betűt nem pötyögtem le, de a negyedik napon elértem ezzel a 25.000 szót, amit életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt menne. Hozzátartozik, hogy a történet egy könnyed, humoros nyári történetnek indult, azóta kissé depressziós lett, és rájöttem, hogy a regényem egy bipoláris tinédzser, de majd visszaolvasom január-február környékén, és meglátjuk, mi lesz belőle. Remélhetőleg blogon is látjátok majd Fanni történetét. Addig hétvégéken megpróbálok belehúzni, szerintem a nanós cél hamar meglesz, aztán meglátjuk, meddig jutok vele. Nekem hihetetlen élmény volt, hogy mennyit sikerült írnom, amivel bőven túlteljesítettem saját magamat is. Bár sokat szoktam tervezgetni még a párszáz szavas szöszeimet is, most semmi konkrét tervem nem volt, a karakterek fele még most is xy-ként szerepel, mert nevük még nincs, és szerintem ezért is vett más irányt a történet, de még én sem tudom, mi lesz ebből. Remélhetőleg a végére valami elfogadható, de ez csak azután derül ki, miután befejeztem, amire kivételesen esélyt is látok. (wait, what? lyla, what happened?)

bár borítója már van, csináltam hozzá még egy képet, mert unatkoztam írás helyett

Továbbiak & BuJo

Most novemberben a NaNo mellett nem sok kapacitásom marad, hétvégente pedig először a Bohemian Rhapsody, aztán a Grindelwald bűntettei fog berántani ismét a fangirl tenger aljára. Ennek ellenére egy posztot még mindig biztosan hozok, jövőhét csütörtökön várható. Hogy mit? *dobpergés* Giggerrel idén is megszervezzük a Bloggerkarácsonyt! *fájó lelkesedés helye*
Ezen kívül megpróbálom majd összekreatívkodni a görögországos galériámat, írást viszont szerintem majd csak decemberben fogok újra publikálni, de onnantól újra retteghettek, mert elárasztalak titeket a legfájóbb angstokkal, és legcukibb fluffokkal, meg karácsonyi hangulatban dobálok mindenkire hópelyhes konfettit. Arról soha nem tudok nyilatkozni, hogy mit takarnak ezek a rövidebb szöszök, mert mindig vannak új ötleteim, amik háttérbe szorítják a régieket, de ez szerintem már senkit nem tud meglepni. 
Ezen kívül van egy dolog, amiről kivételesen nem feledkeztem meg: az 101-1001 kihívás, aminek egy-két pontja sikerült is már, vagy látok esélyt a teljesítésére, az egyik ilyen pedig a bullet journal vezetése. Nagyon megihletett egy-két ötlet, így én is elkészültem a novemberi kis naplómmal. Ezt a könyvecskét HP témában kezdtem el, és szerintem a többi hónapban is így folytatom, ha meg esetleg betelne, a következőbe valami görög/PJO stuff kerül. Képeket mindenképp mutogatok majd többet is, de annyira részletesen nem szeretném leírni, mert ez egy abszolút személyre szabott dolog. Egy egyszerű fekete tűfilc, és arany csillámtoll segítségével csináltam meg az oldalakat, naptárral, habit/mood/fangirl/nano/blog trackerrel és week plannerrel, bár sajnos eddig eléggé hanyagoltam, mióta október végén elkészültem. Ha meglesz a módszer, amivel valami jó galériát tudok blogposztokba rakni, akkor képeket is osztok meg minden ilyen projektemről. 


Remélem, tetszett a bejegyzés, akkor is, ha túl sok hasznos infóval nem szolgáltam nektek, de várlak titeket szeretettel jövőhéten a bloggerkarácsonyon! ♥️
Love, the lazyqueen, lyl

2018. 10. 15.

300 | Csillagles

Hey guys!
Jelenleg görögországból írok nektek, mert ugye ógörögöt tanulok a suliban, és eljöttünk ide művelődni (természetesen csak azért, véletlenül sem szórakozni, borozni és társai).  A mostani írásom illik is a témához, mert egy Percy Jackson ficet írtam a hetedik címre, amiben Artemisz mesél a csillagokról és hősökről. Igyekeztem minden háttértudásomat bevetni, sokat gondolkodtam, hogy kikről írjak, remélem tetszeni fog, jó olvasást! ♥️

saját készítésű, fanartokból összerakott kép
 300 | Percy Jackson | Artemisz | görög mitológia | Vadászok

A szikla szélén két lány ült, csöndben figyelték az előttük elterülő nagy tavat, és a végtelen erdőt. Mögöttük a sátrak lakói elcsendesedtek, csupán farkasok köröztek nesztelenül, az egyik védelmezően meg is állt mellettük. A fáklyákat eloltották, és csak a halvány ezüstös fény derengett a táborhely körül.
– Az kinek a képe? – mutatott fel az égboltra a kisebbik. Larisa nem rég csatlakozott a lányokhoz, és szentelte életét Artemisznek. Az istennő elmosolyodott. A jelenlétében még jobban kirajzolódott a hold erős fénye, és a csillagok, amik bevilágították az egész környéket.
– Az a Kígyótartó, Aszklépiosz. Az unokaöcsém volt, az ókor egyik nagy tudósa, a gyógyítás istene. Kheirón tanította, és ő fektette le az orvostudományok alapjait. Sajnos túl messzire ment, mert a halál törvényeit szegte meg, így Hádész közbelépett.
A kislány érdeklődve figyelte egy ideig a csillagképet, majd egy másikra mutatott. Artemisz elmélázva nézett fel, majd ismét megszólalt.
– Perszeusz egy nagyszerű félisten volt, maga Zeusz fia, az egyik legelső hérosz. Ő győzte le először Medúzát, és azon kevesek egyike, akiknek a története boldog véget ért. Talán hallottál Percyről, róla kapta a nevét, és eddig ő is hasonlóan hősiesnek bizonyult.
Az istennő hangjában tisztelet, ám keserűség is csengett. A fiú a közelgő háborúra emlékeztette, és tudta, hogy az egyik utolsó estéjét tölti el Vadászai társaságában, mielőtt a többi kötelezettségét kell teljesítenie. Szerette ezeket a nyugodt pillanatokat. Larisa kíváncsisága tetszett neki, a lány merész volt, és amikor ránézett, egy elszánt harcost látott. Talán ezért is érdekelték ennyire a történetek azokról, akik nagy tetteket vittek véghez.
– És az? – kérdezte. Artemisz szomorú, de büszke mosolyra húzta száját.
– Ő egy igazi hős volt, nem rég távozott közülünk. A leghűségesebb és legbátrabb Vadászom volt. Onnan vigyáz rátok, csak kövessétek őt, ha kétségbeesnétek. A neve Árnyék Zoé, és a Vadászlányként nyerte el végső nyugalmát az égbolton.


Még nem tudom, hogy jövőhéten mit hozok, valószínűleg egy conos élménybeszámolót, de addig is, remélem, hogy tetszett! ♥️
Love, a görög-fan leányzó, Lyla