Heyhey!
Meghoztam az utolsó karácsonyi novellát, aminek ugyan nincs köze az ünnepekhez, de szintén vidámabb hangvételű, és a játékunkra kezdtem el írni pótajándék gyanánt, csak végül befutott az angyalka, így nem kellett. Jó olvasást! ♥️
Harry Potter | tekergők | drabble
– Szerintem megérte – vont vállat James, miközben egy kupac félig átváltoztatott kupát próbált visszaváltoztatni egérré.
– Szerintem nem – morogta Sirius, aki a teknős-kancsókkal küzdött. McGalagony rendkívül jó ötletnek tartotta, hogy a következő két hétben délutánonként ők változtassák vissza az alsóbb évesek elrontott varázslataiból született dolgokat. Ők ezt már annyira nem tartották jó ötletnek. – Nem fair, hogy mi dolgozunk a vén banya helyett.
– Meglep még egyáltalán?
– Legalább tanulnál meg célozni, Ágas, bár az sosem volt az erősséged.
– Ezért nem vagyok hajtó – vont vállat James.
Ők igazán nem tehettek az egészről. Pipogyusz hibája volt minden, aki pont akkor járt arra, ahol történetesen ők ültek, amikor Lily nem tartózkodott a közelben, tökéletes alkalmat adva a fiúknak, hogy leátkozzák a fejét. Tehetnek ők arról, hogy mindig belebotlanak a mardekáros srácba, aki egyszerűen mindenhol ott van? Természetesen nekik eszükbe se jutna minden alkalmat megragadni, hogy őt piszkálhassák, és soha nem használnának ki egy ilyen lehetőséget, hogy megmutassák Pitonnak, ki is az erősebb. Most kivételesen nem is ők követték esküdt ellenségüket, ki hibáztathatná őket? Persze McGalagony professzoron kívül. Azzal meg nem számolhattak, hogy Bertram Aubrey rosszkor lesz rossz helyen, és miután a megcélzott személy kitért az új fejlesztésű átok elől, őt találták el. Madam Pomfrey úgyis hamar visszaállította a fiú kétszeresre dagadt fejét az eredeti állapotába, akkor meg nem mindegy?
– Én ezt nem bírom. Órák óta itt szenvedünk – sóhajtott fel színpadiasan Sirius, majd hátradőlt a kastély hűvös kövén.
– Ja, már legalább három perce itt lehetünk bent – lökte meg legjobb barátját James, de ő csak egy kutyaszerű morgással válaszolt.
– Mehetnékem van – szenvedett tovább.
– Neked mindig.
– Szerezzünk vajsört a konyháról, és lógjunk ki a Szellemszállásra.
– Jól hangzik, de inkább dolgozz – emelt ki James barátja dobozából egy kancsót. A teteje igazán szép darab volt, kár, hogy lent négy láb állt ki belőle. Sirius hasára dobta, aki egy mozdulattal le is söpörte onnan.
– Elfut a teknősöd. Vagy kancsód. Mindegy – szólt rá James, fel sem nézve. Épp egy egeret próbált megfogni, mert az csúnyán megharapta az ujját, ezt pedig nem hagyhatta szó nélkül. Legjobb barátja csak röhögve felpattant, hogy elkapja a teknős-kancsóját.
– Szerintem nem – morogta Sirius, aki a teknős-kancsókkal küzdött. McGalagony rendkívül jó ötletnek tartotta, hogy a következő két hétben délutánonként ők változtassák vissza az alsóbb évesek elrontott varázslataiból született dolgokat. Ők ezt már annyira nem tartották jó ötletnek. – Nem fair, hogy mi dolgozunk a vén banya helyett.
– Meglep még egyáltalán?
– Legalább tanulnál meg célozni, Ágas, bár az sosem volt az erősséged.
– Ezért nem vagyok hajtó – vont vállat James.
Ők igazán nem tehettek az egészről. Pipogyusz hibája volt minden, aki pont akkor járt arra, ahol történetesen ők ültek, amikor Lily nem tartózkodott a közelben, tökéletes alkalmat adva a fiúknak, hogy leátkozzák a fejét. Tehetnek ők arról, hogy mindig belebotlanak a mardekáros srácba, aki egyszerűen mindenhol ott van? Természetesen nekik eszükbe se jutna minden alkalmat megragadni, hogy őt piszkálhassák, és soha nem használnának ki egy ilyen lehetőséget, hogy megmutassák Pitonnak, ki is az erősebb. Most kivételesen nem is ők követték esküdt ellenségüket, ki hibáztathatná őket? Persze McGalagony professzoron kívül. Azzal meg nem számolhattak, hogy Bertram Aubrey rosszkor lesz rossz helyen, és miután a megcélzott személy kitért az új fejlesztésű átok elől, őt találták el. Madam Pomfrey úgyis hamar visszaállította a fiú kétszeresre dagadt fejét az eredeti állapotába, akkor meg nem mindegy?
– Én ezt nem bírom. Órák óta itt szenvedünk – sóhajtott fel színpadiasan Sirius, majd hátradőlt a kastély hűvös kövén.
– Ja, már legalább három perce itt lehetünk bent – lökte meg legjobb barátját James, de ő csak egy kutyaszerű morgással válaszolt.
– Mehetnékem van – szenvedett tovább.
– Neked mindig.
– Szerezzünk vajsört a konyháról, és lógjunk ki a Szellemszállásra.
– Jól hangzik, de inkább dolgozz – emelt ki James barátja dobozából egy kancsót. A teteje igazán szép darab volt, kár, hogy lent négy láb állt ki belőle. Sirius hasára dobta, aki egy mozdulattal le is söpörte onnan.
– Elfut a teknősöd. Vagy kancsód. Mindegy – szólt rá James, fel sem nézve. Épp egy egeret próbált megfogni, mert az csúnyán megharapta az ujját, ezt pedig nem hagyhatta szó nélkül. Legjobb barátja csak röhögve felpattant, hogy elkapja a teknős-kancsóját.
Remélem, mindenkinek jól telik ez a pár nap! ♥️
Love, Lyluci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Nagyon köszönöm, ha megjegyzést írsz, igyekszem minél hamarabb válaszolni is ♥