Drarry | Szürke szemek

Hello dearies!

Jelentem, holnap újranyit a Jó blogok tárháza, és most igyekszem minden blogomon többet jelen lenni. Ezért meg is hoztam a következő bejegyzést, ami megint angst lett, pedig én igazán próbálkoztam valami vidámat összehozni, de nem sikerült, annak ellenére, hogy kedvenc párosom. A novella egyébként Rutának készült. Jó olvasást! ♥️

HP | Drarry | novella | angst

Az elegáns kis kávézó az Abszol-út egyik eldugott utcácskájában volt. Harry Potter elnyomott egy mosolyt, mert Madam Puddifoot roxmortsi teaházára emlékeztette, ahol eltöltött már pár kínos percet. Bár itt nem volt semmi rózsaszín, mégis ugyanolyan nyugtalanul lépett be a helyiségbe, mint évekkel ezelőtt oda, és ugyanúgy kerülte az ott lévő párokat a tekintetével. Mélyet sóhajtott, amikor meglátta a szőke tincseket az egyik saroknál lévő asztal mellett, majd elindult arra. Pár órája még a King's Crosson állt, és büszkén nézte a távolodó vonatot, miután a saját fiának segített eloszlatni a kételyeket, most meg nem tudott megbirkózni a sajátjaival. Végül úgy döntött, nem menekülhet tovább, így odaült az asztalhoz, Draco Malfoyjal szemben. Nem köszöntek egymásnak, ahogyan délelőtt sem, mert egyikük sem tudta, hogyan.

– Melyik ház? – kérdezte a szőke férfi, mire Harry halványan elmosolyodott. Azelőtt kapta a híreket a Roxfortból, mielőtt elindult otthonról.

– Griffendél, csak úgy, mint a bátyja, James – mondta. – Nálad?

– Meg mint az apja... Természetesen Mardekár. – Draco büszke vigyorra húzta a száját.

– Vannak dolgok, amik nem változnak.

Mindketten a saját roxfortos éveikre gondoltak, a rivalizálásokra, amiken most majd a fiaik mennek keresztül, de keserű gondolatot ébresztettek az emlékek. Egy ideig egyikük sem szólt, csak csendben néztek ki az ablakon, elkerülve a beszélgetést, amire már évekkel ezelőtt sort kellett volna keríteniük. Végül megitták a kávéjukat, egyikük sem húzta sokáig, aztán egyikük feldobta, hogy sétáljanak. A sötétben legalább már nem látták egymás arcát. Ugyan szeptember volt, de estére elég hidegre fordult az idő, így mindketten összehúzták az átmeneti kabátjukat.

– Tudod, hiányoztál – szólt végül Draco, olyan halkan, hogy Harry is alig hallotta. Átkozta magát, hogy kimondta, miután az alacsonyabb, fekete hajú férfi nem felelt, és már azt is megbánta, hogy megszervezték ezt a találkozót. Évek óta nem beszéltek, csak néha pillantották meg egymást egy-egy eseményen, de az aznap délelőtt felhozott mindent, amit addig próbáltak elfojtani. Mindketten tudták, hogy a másik ott lesz, de a valóság ennek ellenére is fájt.

Harry Potter szótlan volt, erre most tényleg nem tudott felelni. Neki is hiányzott a másik, pokolian, de tudta, hogyha ezt kimondja, akkor egy olyan lavinát indít el, ami elől nem tud elmenekülni. Lopva oldalra pillantott, de a csalódott és elkeseredett arcot látva elkapta a fejét. Ugyanezt az arcot látta akkor is, amikor elköszöntek egymástól, annyi évvel ezelőtt. Senkinek nem beszélt arról az időről, amit a Roxfort biztonságot nyújtó rejtett folyosóin és a Szükség szobájában töltöttek együtt , és tudta, hogy a másik is hallgatott. Azóta se verte ki a fejéből azokat a szürke szemeket, amik végtelen szomorúságot árasztottak akkor, és amik mintha nem is változtak volna.

Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette a kereszteződést, és ha a szőke férfi erős karjai nem rántják vissza, le is lépett volna az útra. Végül egy néma pillantást vetettek egymásra, és egy mellékutcába indultak, amit megvilágított egy közeli kocsma. Harry még mindig érezte a csuklóján a helyet, amit néhány pillanattal azelőtt még a férfi hideg ujjai szorítottak. Nem bírta tovább.

– Draco – suttogta, és végre belenézett a szürke szempárba, amit addig annyira került. – Szeretlek. Soha nem tudtalak elfelejteni. Feleségem és gyerekeim vannak, ahogyan neked is. Ginnyt is nagyon szeretem, próbálom megbecsülni, de soha nem éreztem iránta azt, amit irántad. Azóta se vertelek ki a fejemből.

Megint lehorgasztotta a fejét, így nem láthatta, ahogy a szomorú szemekben valami más is megcsillan. A szőke varázsló közelebb lépett, és kissé megemelte a férfi állát. Sok mindent szeretett volna mondani, de nem tudta elkezdeni.

Csak egy rövid, lágy csók volt. Nyoma sem volt már a két elszánt fiatalnak, akik egymás karjaiba menekültek a körülöttük lévő világ szörnyűsége elől. Mindketten azt tették, amit elvártak tőlük, és abba nem fért bele a kapcsolatuk. A zöld és szürke szempár még egyszer egymásba fonódott, mielőtt visszatértek a saját életükbe, amikbe kettejüknek nem volt helyük. 

Remélem tetszett, jövőhéten egy hasonlóan vidám novellával érkezem, de utána boldogabb vizekre evezünk! ♥️

Love, az angstqueen, Lyl

Novella | Hócsata

Hey babes!

Meghoztam a második karácsonyi novellát, szintén Criszinek készült. Mivel az előző nem épp egy vidám karácsonyi történet, ezért írtam egy rövid Drarry szöszt is. Eléggé OOC karakterek vannak benne, és nagyon fluff, úgyhogy ez tényleg csak egy kis boldog apróság. Jó olvasást! ♥️

Drarry | OOC | AU | karácsony | fluff

Harry Potter a roxforti tó befagyott vize mellett állt. Nem sokszor érezte magát ilyen gondtalannak, mint ott, akkor, a karácsonyi szünetben. Ugyan Hermione hazautazott a szüleihez, Ron pedig a családjával Romániában, a havas csúcsokon töltik az ünnepeket, ő mégsem volt egyedül. Ezt rögtön érzékelte is, amikor egy hógolyó repült felé, majd nagy erővel vállon találta.

 – Figyelj már, Potter! – kísérte a támadást egy hang is. Harry elvigyorodott, majd felkapott egy adag havat, és pálcáját lendítve megcélozta a támadót. Sajnos az ügyes célzás nem hozott neki sikert, mert egyenesen eltalálta a szőkeség arcát, aki meg is botlott, és hanyatt vágódott a hidegben. A kis túlélő most kissé artikulálatlan üvöltésként hallotta ismét a vezetéknevét, így gyorsan odasietett Dracóhoz. 

– Sajnálom – nevetett Harry, egy cseppnyi sajnálat nélkül. 

– Sajnálhatod is – mondta morcosan a mardekáros, miután felállt. Nem csak a kipirosodott arca fájt, de a becsülete is, mert elesett, és még a hócsatát is elvesztette. Mérgesen indult vissza a kastélyba, Harry pedig megpróbálta kiengesztelni, és komolyan venni, de Draco olyan volt, mint egy duzzogó kismacska. Túl sokáig viszont nem élvezhette a győzelmét, mert miután ki is nevette Malfoyt, az megsértődött, és a szobájába indult.

 – Várj, Malfoy! – szólt utána Harry, de addigra a fiú beért a klubhelyiségbe, így a másik is a Griffendél toronyba vette az irányt. Ágyában egy olvadozó hógolyót talált, ezzel jelezte neki Draco, hogy egy ideig nem kíván most vele beszélgetni. Draco Malfoyt nem sok mindennel tudta felidegesíteni, de ha megsérti a becsületét, azt halálosan magára veszi. Jobban belegondolva elég könnyű megsérteni a becsületét, így igen gyakran szoktak ilyen apróságokon veszekedni.

*

Másnap reggel Draco fáradtan nyöszörgött az ágyában. Nem volt egy reggeli típus, így sokszor nehezére esett felkelni, most viszont határozottan zavarta valami. Hamarosan rá is eszmélt, hogy az a valami Harry Potter, aki épp gyengéden próbálta ébresztgetni. 

– Boldog karácsonyt! – suttogta a fiú szöszi barátja fülébe, mikor látta, hogy lassan ébredezik. – Hoztam neked valamit. Előhúzott egy nagy, hosszúkás csomagot, mire Draco azonnal éberebb lett.

 – Potter, te vettél nekem egy seprűt? 

– Úgy tűnik. És megtaláltam a te ajándékodat is, cukormérgezést fogok kapni.

 – Az a cél. Rendben, megbocsájtok, de remélem tudod, hogy ezzel még nincs vége, és ma lealázlak hócsatában. 

– Tudom. Próbálkozz csak! 

Draco egy mozdulattal közelebb húzta magához a fekete hajú srácot, majd nyomott egy lágy csókot az ajkára. 

– Boldog karácsonyt, Potter! 

 

Remélem, tetszett, holnap még jön egy rövid HP-s szösz. Mindenki egyen sokat! ♥️

Love, a boldogságot terjesztő Lyl

Drarry | Gondoltam...

Sziasztok babáim! 

Pár dolog így az elejére: köszönöm szépen Babunak, hogy gondolt rám és írt nekem megjegyzést! A múltkori bejegyzés óta összeszedtem a közeljövőben kikerülő posztokat, beleírtam, hogy mik vannak folyamatban, illetve mikorra várhatóak, csak egy pár kulisszatitkot, szóval végre kész a tartalomjegyzékem, itt olvashatjátok: ♥. Ma pedig meghoztam a blog első ficét, egy félperces kis cukiságot az egyik kedvenc párosommal, Dracóval és Harryvel. Köszönöm Redynek, meg mindenki másnak, aki barkochbázott velem, hogy ihletet gyűjtsek! (ugyanitt: bárkivel szívesen játszom, kreatív vagyok gondolás terén) ♥

drabble | fanfic | HP | Drarry | fluff | slash

 Draco és Harry a könyvtárban barkochbázik. Harry gondol, Draco pedig a szokásos egoizmusával válaszolgat.

– Te kezdesz.

– Gondoltam!

– Tárgy?

– Nem.

– Állat?

– Néha.

Értetlen fej.

– Várj, mi? Néha? Potter, ismered te ennek a játéknak a szabályait?

– Igen, tisztában vagyok vele.

– Oh, ember?

– Igen.

– Animágus?

– Nem.

– Mi? Oké, akkor mágus?

– Igen.

– Roxfortos?

– Igen.

– Sárvérű?

Harag.

– Malfoy!

– Oké, szóval mugliszületésű?

– Nem.

– Aranyvérű?

– Igen.

– Szóval mardekáros.

– Hé, nem minden aranyvérű mardekáros!

– Részletkérdés. De azért mardekáros?

Sóhaj. Szemforgatás.

– Igen, az.

– Fiú?

– Igen.

– Én!

– Nem kérdezünk rá! Ne legyél egoista, nem csak te létezel a világon.

– Értem.Vagyis nem. Szóval jóképű?

– Egyesek szerint.

– Szerinted is?

– Vannak jó napjai.

Düh. Asztalra csapás.

– Potter, ugye ezt nem gondoltad komolyan?

– Nyugodj le!

– Nem nyugszom le! Mi az, hogy helyesnek találsz valakit, aki nem én vagyok?

– Én ilyet nem mondtam.

– De, az előbb mondtad, hogy vannak jó napjai, amiből egyértelműen következik, hogy...

Bűnös mosoly.

– Mondom, én ilyet nem mondtam.

– Várj!

– Igen?

Pirulás.

– Mégis rám gondoltál?

– Kitaláltad, te jössz.

– Hé, várj! Mi az, hogy egyesek szerint és vannak jó napjai? Kikérem magamnak, hogy mindenki helyesnek tart, aki nem, annak ízlésficama van és én még mosott szar fejjel is jól nézek ki. És néha állat? Potter, van fogalmad arról...

Hirtelen csönd. Hatásos elhallgattatás.

Mondtam én, hogy drabble, de azért remélem tetszett, igyekeztem. Ti szeretitek ez a párost? Jó, őket nem lehet szeretni. Köszönöm, hogy elolvastad ♥

Love, a (halál- ), kerítő- és szerelemistennő, Lyla