Harry Potter | Egyedül

Sziasztok, babák!

Szeretném megköszönni nektek a játék fogadtatását, rengetegen néztétek meg a bejegyzést és sokan jelentkeztetek is. Még másfél hétig van alkalmatok rá ITT, ha még nem tettétek meg. Ma viszont egy szomorú hangvételű írást hoztam, amit egy kép ihletett, szívfacsaró, de azért remélem, tetszeni fog! ♥

 

Harry Potter | drabble | Remus Lupin | angst

Remus egyedül marad barátai halála után.

Egyedül állt a sötétben, az érzékszervei pedig egyáltalán nem működtek. Körülötte feltámadt a szél, a levelek sebesen estek le a fáról, valahol a távolban talán egy templom harangja hallatszott, de ő most egyikkel sem tudott foglalkozni. Próbálta beharapni a száját, de a könnyeket nem tudta megállítani. Hirtelen ugyanaz a kisfiú lett, aki a sarokban ült egyedül, mert senki nem akart hozzászólni, ő pedig soha nem tudta volna elképzelni, hogy barátai legyenek.
Most pedig ott állt, belefulladva a gyászba, a csalódottságba és a teljes magányba. Tíz évvel ezelőtt felkarolták, reményt adtak neki, átsegítették mindenen és ő boldog volt. Ez pedig szertefoszlott, élete egy pillanat alatt omlott darabokra. A két ember, akik először észrevették őt, többé nem voltak. Se a magas, kuszahajú srác, aki meglátta a maszk mögött az embert, se a kedves, szelíd lány, aki soha nem is látta a maszkot. A pufók kisfiú, aki mindig is felnézett rá, aki megértette őt, soha többet nem nevetett az ő béna viccein. És mind közül a legfájóbb.

A legjobb barátja, a fiú, aki bármikor fel tudta vidítani, a lelki társa, szintén eltűnt, de nem a halálba. Ez rosszabb volt, mint a gyász, vagy a mérhetetlen szomorúság, amit érzett. Fojtogatta a bűntudat, hogy nem látta korábban, és elképesztő düh marta belülről. Minden porcikáját átjárta a tehetetlen csalódottság. Három nappal azelőtt nem csak a számára legfontosabbakat vesztette el, hanem önmagát is. Rá se bírt gondolni, hogy egy évvel azelőtt vidáman ünnepelték barátjuk szülinapját. A barátjukét, aki nem csak a számukra legfontosabb három embert ölte meg az árulásával és könyörtelenségével, de őt is. Nem fizikailag, de úgy érezte, meghalt belülről.
Csak folytak a könnyei, ahogy lerakta a liliomot a sírra, majd megfordult, és lassú léptekkel elsétált. Senki nem ment utána, senki nem karolta fel és senki nem mondta neki, hogy minden rendben lesz. Egyedül volt Lily és James temetésén.

Köszönöm, hogy elolvastad! ♥

Love, a jelenleg is potyogó könnyű Lyla