Visszatérés és blogszülinap

Hey my beautiful babes!

Június végén döntöttem úgy, hogy nyárra szünetet hirdetek, bár már azelőtt is elmaradoztak a bejegyzések. Utólag látom, hogy ez elég jó ötlet volt, mert mostanra sikerült megint visszaállni a hétköznapokra egy mozgalmas nyár után. Elkezdtem a sulis végzős évemet, de emellett is szeretnék rendszeresen írni, és minél többet posztolni ide. Jövőhéten írok egy élménybeszámolót a júliusomról és augusztusomról, aztán utána hetente, szerdánként hozom a posztokat. Tervben van egy bejegyzés a hajadományozásról, folytatom a 300-as kihívást, elárasztok mindent a kedvenc fanficeimmel, és talán egy-egy original novellára vagy tagre is sor kerül majd. Vannak új ötleteim, meg régi terveim is, amiket majd megpróbálok megvalósítani, illetve novemberben megint érkezik majd a bloggerkarácsony. 

Emellett múlt pénteken, szeptember 27-én volt a blog második szülinapja, bár az első rendes bejegyzés 2017. 10. 01-én látott napvilágot, így mára időzítettem a rövid bejelentkezésemet. Ez az ötvenkettedik posztom itt, bár tavaly óta csak tizenhatot sikerült közzétennem. A nyitás óta 31 husi iratkozott fel, 18.500+ kattintás gyűlt össze, együtt pedig 195 megjegyzést írtunk, amik számokra hatalmas számok, köszönöm nektek! ♥️

Remélem, tetszett nektek ez a rövid helyzetjelentés, hamarosan ismét találkozunk itt!

Love, a lelkes Lylu ♥️

Cikk | A bloggervilág és én

Hey dearies!

Picit megint elmaradtak a dolgok, de itt vagyok ám, és most egy jó ideig nem is terveztem leállni. Ma egy cikket hoztam, amit már régóta szeretnék megírni, és ennek most jött el az ideje. Én sem nagyon hittem el, de a Jó blogok tárháza tegnap lett öt éves, úgyhogy gondoltam most összefoglalom, hogy mi is történt azóta, hogy megjelentem a bloggeren. Az elején a változásokról lesz szó, a poszt második fele pedig inkább személyesebb hangvételű, mert sok mindent adott nekem az itt eltöltött pár év.

Mikor először bloggerföldére tévedtem, tizenhárom éves friss kamasz voltam, akinek nagyon kellett még egy világ, amibe belemerülhet. Ez is öt éve történt, 2014 februárjában regisztráltam a blogspotra, akkor egy személyes bloggal (Lyla blogja volt a címe, szóval sok minden nem változott, kreatívabb sem lettem). Még emlékezhettek páran arra az időszakra, rengeteg blogregény született – bár a legtöbb nem bizonyult hosszú életűnek –, hódítottak a One Direction, Justin Bieber és egyéb fanfictionök, és minden csoportban az első öt találat design blog volt. Az akkori kinézetek legtöbbször egy egyszerű fejlécből álltak (egy szerkesztett háttér, amit "fejlécalapnak" hívtunk, arra pár karakter, és a cím), és a szövegdobozok is a fénykorukat élték, a design blogok is ilyesmikre fókuszáltak. A kódos kinézetek még nem terjedtek el, de így is volt egy-két tehetséges leányzó, akik ilyesmikkel foglalkoztak, akkor még csodaszámba mentek az ő munkáik. Emellett a közösség is máshogy nézett ki, voltak barátságok, klikkek, nagy népszerűségnek örvendő bloggerek, ehhez mérten nem egy vita is. Berobbantak a díjak, mindenki elárasztotta egymást szeretettel, aztán megjelentek a „van egy díjam, kinek küldhetem” posztok is, szóval zajlott az élet. Akkor egy elég nagy, aktív közösséget képeztek a bloggerek, akik elsősorban tizenéves tinilányok voltak – beleértve magamat is. Egyrészről szerettem azt a hangulatot, ami itt uralkodott, mindig számíthattál valakire, ha segítség kellett, nagy barátságok születtek és mindenki megtalálta a maga helyét. Emiatt persze volt elég konfliktus is, de szerintem ez valahol hozzátartozik az egészhez. Másrészről voltak azért durvább esetek is, negatív kommentek (nem az építő jelleggel írtak), meg talán még emlékeztek az ask.fm-es utálóra is, aki kimerítette az internetes zaklatás fogalmát. Emellett ott voltak a népszerűbb emberek is, akiket mindenki ismert legalább névről, rengeteget nyitottak és zártak be újabb és újabb blogokat, és ennek valahol megvolt a szépsége is. Egy idő után megjelentek a kódos designok, deviantartos sablonok, már majdnem minden design blog vállalt ilyesmit, meg egyre többen tanulták meg kezelni. Jöttek az óriási, színes fejlécek, amiket egyébként én nagyon csodáltam, bár tény, hogy egy idő után sok blog ugyanúgy nézett ki.

Aztán már nem is tudom, pontosan mikor, talán 2016 közepe fele volt egy törés. Igazából akkor kezdett kissé személyesebbé válni az egész, megszervezték az első bloggertalikat, egyre többen posztoltak facebook-ra kiírásokat saját magukról, pedig előtte sokan szerettek picit titkolózni, főleg nevet és kort illetően. Ezzel egy időben viszont sokan úgy érezték, hogy kinőttek már ebből, nincs új ötletük, vagy már nem szeretnének részt venni a bloggeres mindennapokban, így többen köszöntek el végleg ettől a közösségtől. Akkortájt lett népszerű a wattpad is, sokan átmentek oda, vagy egyáltalán nem írtak már, a lényeg, hogy egy idő után elég kevesen maradtunk. Ez nem is történt annyira hirtelen, fokozatosan mentek el az emberek, de azért érezhető volt a különbség. Szép lassan pedig eljutottunk a mostani időkhöz. Sokan mondják, hogy hiányzik nekik a régi csapat, és egyébként ezzel én is így vagyok, de azért én a jelenlegi helyzetet is nagyon szeretem. Sokkal többen nyitottak személyesebb, mindenes blogot, egyre többen osztanak meg novellákat és verseket is, meg van, aki a blogregényeket is egy oldalon kezeli. Emellett szerintem nagyon színes lett bloggerfölde, és úgy vettem észre, hogy nem kisebb, csak másabb. Már nincs egy hatalmas közösség, de azért így is sokan ismerik egymást, és ez talán nem is akkora baj. Amíg régebben megvoltak a szociális pillangók, a véleményvezérek, és a híresebb blogok, addig most már egy sokkal nyugodtabb környezet alakult ki, akkor is, ha ennek kevésbé van családias hangulata. Régebben sokszor elhangzott az a mondat, hogy ne másoknak, hanem magadnak írj, és azt hiszem, akik itt maradtak, azok most már ezt tényleg így csinálják. Szerintem akaratlanul is sok mindenkiben volt egyfajta megfelelési kényszer az akkori közösségben, hogy beilleszkedjenek, talán néha már túlzott kedvességbe és negédeskedésbe is átcsapott a dolog. Ez nyilván az én véleményem, és persze, nem mindenkinél volt ez így, de magamon mindenképp tapasztaltam ezt az érzést.

Ezzel pedig át is tértünk hozzám, és ahhoz is, hogy nekem milyen volt az itt töltött öt év. Emlékszem, hogy amúgy elég hamar belerázódtam a bloggerkedésbe, hamar el is vetettem a teljesen személyes blog gondolatát, csatlakoztam egy design bloghoz, írtam kritikákat (akkor általános probléma volt, hogy sokan rövid, semmitmondó kritikákat írtak, az első pár alkalommal az enyémek se sikerültek jobban), aztán majdnem két hónap után megnyitott a JBT. Még egy történetes blogba is belefogtam, bár egy rövidke fejezetnél tovább nem jutottam, így arról nem is beszélünk. Nem rég léptem be a régi facebookos bloggerprofilomba (ugyanis egyszer tiltottak, szóval azt nem használom), és igazából akkor jött a nosztalgikus érzés, fogalmazódott meg bennem a cikk gondolata, meg arra is akkor jöttem rá, hogy amit én itt régebben műveltem, az valami borzalom. Egyrészről amit fentebb írtam a megfelelési kényszerről, az rám teljesen igaz, mert nagyon szerettem volna ebbe a közösségbe tartozni, másrészről viszont hihetetlenül nagyképű voltam, és nagyon elhittem, hogy én most jobb vagyok másoknál, mert ugye azzal a pár hónapos bloggertapasztalattal nagyon sok mindent letettem az asztalra (érezzétek az áradó szarkazmust). Tizenhárom-tizennégy évesen a legnagyobb büszkeségem volt, hogy tizenhatnak néztek itt sokan, és szerettem mindenbe beleszólni, mert én azt biztos jobban tudom (azért jó tudni, hogy akkor még volt önbizalmam, nem is kevés).

Erre visszagondolva pedig rá kellett jönnöm, hogy én tulajdonképpen ebben az időszakban semmit nem csináltam, egy értelmes blogot nem tudok felmutatni, csak a szám járt, az viszont nagyon. Visszakanyarodva a közösséghez és a beilleszkedéshez, én ezt úgy értem el, hogy mindenkivel beszélgetni és barátkozni próbáltam, ami annyira nem lenne baj, de szörnyű stílusom volt, követelőztem és bunkó voltam, olyanokkal is, akik csak segíteni akartak. Innen is elnézést mindenkitől, akit anno megtaláltam (még 2014-15 fele) a hülyeségeimmel, valamit vissza is olvastam, és inkább letagadnám. Egyszerűen szerettem volna én is jóban lenni mindenkivel, olyanokkal is, akik jóval régebb óta itt voltak, és sokkal idősebbek és érettebbek voltak, mint én, csak ezt akkor én nem érzékeltem. A célomat elértem, mert engem is számon tartottak a szociális pillangók között, kifejezetten „népszerűnek” számítottam, pedig tényleg maximum próbálkozásaim voltak. A kódoló és szerkesztő tudást összekapartam valahonnan, de egy-két kihalt közös ötleten kívül semmi saját dolgot nem csináltam, ehelyett mindenkinek az agyára mentem. Egy idő után pedig rá kellett döbbennem, hogy sokkal több jelentőséget tulajdonítok a bloggernek, mint ami még egészséges lenne, csoportchatekben éltem az életem, ezek miatt nem egy balhéba belekeveredtem (ehhez hozzátartozik, hogy én ezeket élveztem egy bizonyos pontig), viszont így utólag azért látom, hogy ezzel nem csak én voltam így. Emiatt is jó talán a mostani helyzet, mert én megtaláltam a stílusomat, már nem csak beszélek arról, hogy én írok meg blogolok, hanem ténylegesen csinálom is, és ezt egyébként sok embernél látom. Nyilván a legtöbben nem művelték ezt olyan drasztikusan, mint én, de azért szerintem akadnak páran. Szerettem mindenhol ott lenni, sőt, muszáj volt mindenhol ott lennem, és annak ellenére, hogy a közösség úgymond oszlopos tagjának mondhattam magamat, nem is voltam igazán benne, mert végül is nem blogoltam, csak úgy tettem. Aztán amikor jött az a törés, és kevesebben maradtunk, egy ideig még ragaszkodtam az egészhez, elkezdtem a Lyla's-t, aztán szép lassan rájöttem, hogy én azért írok, mert szeretek, és ha már három-négy éve bloggerkedek, akkor itt lenne az ideje rendesen is. Ez szintén régebben történt már, egy ideig megint csak próbálkoztam, aztán eljött az a pont, hogy elkezdtem, és realizáltam, hogy imádom. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokat változtam, belátom a hibáimat, hogy régebben mennyire képmutató voltam, és miután már nem akartam kényszeresen itt is barátokat keresni, akkor találtam olyanokat, akik tényleg azok. Most pedig itt vagyok, még egy ideig nem is terveztem elmenni, és szeretem a mostani környezetet, az itteni embereket. Szerintem végső soron jót is tett a bloggernek a változás, magamon és másokon is ezt látom. 

Remélem, vannak még itt olyanok, akik emlékeznek a régi szép időkre, és van, akinek talán tudtam újat mutatni.

Love, a nosztalgiázó Lyluci ♥️

(csak mert régebben hívtak így is, és bár magát a nevet szeretem, az nem volt egy jó időszak)

Történetek a buszról

Hey guys!

Először is rendszereztem a novelláimat, mert már én sem ismertem ki magamat, szóval ITT találjátok őket. Mostanában megint kicsit elmaradtam a dolgokkal, de most hoztam egy új sorozatot, aminek remélhetőleg még lesz pár része. Kicsit új irány, mert az emberekről fogok írni, akikkel csak egyszer találkoztam, buszutak során. Jó olvasást! ♥️

bus stories | mesélős | emberek 

Talán a legtöbben tudjátok, hogy én Bécsben tengetem mindennapjaimat, viszont budapesti leányzó vagyok, ott töltöttem a gyerekkoromat, és mai napig kötnek oda emlékek és emberek. Főleg Giger és Petra, meg a nyáritáboros csapat miatt szoktam odautazni, emiatt pedig már igen sokszor töltöttem órákat a buszon (régebben vonaton). Többször előfordult, hogy a mellettem ülő emberrel beszélgettem, és én amúgy nagyon szeretek mindenkit megfigyelni a tömegközlekedési eszközökön, meg elgondolkozni, hogy hova mennek, mit csinálnak (not creepy or something). Most összegyűlt egy bejegyzésre való történet, mert szeretném veletek is megosztani az érdekes emberek történeteit.

1. Az első történet november környékén történt, a suliból rohantam a buszpályaudvarra Bécsben, még aggódtam is, hogy le fogom késni. Akkor jöttünk rá, hogy ha Gigerhez megyek, akkor gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb is Győrben leszállni, így az volt az úticél. Végül kiderült, hogy feleslegesen izgultam, mert a busz késik fél órát. Ott ismerkedtem meg Nikivel, aki 24 éves, itt él, és angol foglalkozásokat tart óvodákban. Vettünk mindketten egy kávét, aztán kiderült, hogy két órás késéssel kell számolnunk. Közben elmesélte, hogy Pesten laktak a szüleivel, ahol addiktológiát tanult, de neki is meggyűlt a baja az oktatási rendszerrel, így végül abbahagyta az ottani egyetemet, és ideköltözött. A nagymamájához indult Veszprémbe, de kiderült, hogy a buszunk, ami Párizsból indult, útközben lerobbant, és még egy órát kell várnunk egy másikra. Végül egy kolléganőjével is találkoztunk, aki a lányát kísérte ki. Mire megérkezett a busz, kellően átfagytunk, Niki pedig végül nem jött velünk, mert babonás, és szerinte aznap sok rossz előjel volt, de azért megvárta, amíg elindulunk. A másik lánnyal, Dorkával utaztunk, aki szintén Bécsben élt, de lassan szeretne visszaköltözni Veszprémbe. Három órás késéssel le is szálltunk Győrben, futott velem a vonatig, majd felszállt egy másik buszra. Nikivel néha még beszélgetni is szoktunk, meg egyeztetünk, hogy ki mikor utazik, nehogy megint egyszerre várjunk ott, annak nincs jó vége.

2. A második történetnél Gigerrel utaztunk Pestre, miután nálam töltött pár napot. Előtte meg is ittuk életünk első starbucksos kávéját (megjegyzés: nem értettük meg a körülötte lévő hype-ot). Akkor még vonattal jártam, fülkés járat volt, és egy kedves, idősebb házaspár mellett találtunk helyet. Mint kiderült, Ausztráliából származtak, én meg azon a nyáron voltam Perthben, így nagyon örültem, hogy találkoztunk velük. Nagyon nyitottak voltak, sokat meséltek. A néni nővérként dolgozott épp, de lassan nyugdíjba mentek, és már csak azért járt be heti pár napot, mert szerette, amit csinál. Emellett jogot is tanított az ottani orvosoknak, ez pedig hihetetlen lenyűgöző volt. Több gyerekük van, már mindegyik kirepült, ha jól emlékszem, unokájuk is született már, így elindultak egy világkörüli útra. Épp Európát járták be, mindössze két bőrönddel, Amszterdam után Pozsonyt fedezték fel, amikor pedig találkoztunk, akkor Bécsből utaztak Pestre. Megkérdezték, hogy mit érdemes megnézni, és rólunk is érdeklődtek. Engem nagyon megfogott minden, amit meséltek, és nagyon jó volt ismét megtapasztalni, milyen kedves, aranyos és nyitott emberek az ausztrálok.

3. A harmadik eset nem olyan régen történt, épp egy táboros találkozó után indultam haza, bár ismét akadt némi komplikáció, mert a tüntetések miatt késtek a buszok, így végül csak Kelenföldön értem el, amikor már majdnem tele volt. Egy aranyos lány mellé ültem le, akivel el is kezdtünk beszélgetni. Nem is tudott magyarul, csak egy barátját látogatta meg Pesten, és ki is tárgyaltuk először a tüntetéseket. Jó volt megtudni, hogy hogyan is látják az osztrákok a magyar helyzetet. Végül kiderült, hogy a lány 23 éves (hatalmas göndör hajjal, amit imádtam), nem rég végzett az egyetemen, így szeptemberben kezdett el egy Bécs melletti suliban rajzot és pszichológiát tanulni. Nagyon nyitott és intelligens leányzó volt, beszéltünk az oktatásrendszerről, meg a pszichológiáról is, mert pont kapott egy osztályt, akik velem egyidősek. Ő is adott pár tanácsot nekem, hogy mire készüljek fel az egyetemen, meg én is tudtam neki kicsit segíteni, hogy mit kezdjen egy csapat kamasszal, így mindketten jól jártunk. 

Remélem, tetszett nektek ez a poszt, még szívesen osztok meg veletek ilyen történeteket, ha összegyűlik megint egy bejegyzésre való!

Love, az utazgatós hangulatban lévő Lyl ♥️

Helyzetjelentés & írjatok levelet!

Hey dearies! 

Egy ideje megint nem jártam erre, erről is írok pár szót, illetve megint eltűnök egy időre, de most az internetről is, ez egy rövid helyzetjelentős poszt lesz. Több minden történt, tartsatok velem!

helyzetjelentés | tábor | levélírás | off

Sok tervem lett volna az elmúlt időszakra is, a pride monthra, de nem úgy jött ki a lépés. Volt egy rosszabb időszakom, illetve a vége felé inkább kikapcsolódtam, barátokkal voltam, az osztálytársaimmal kiélveztük a nyár eddigi részét, emiatt ritkán volt poszt, most megint nem jelentkeztem majdnem egy hónapig. Tegnap voltam a pride-on is, megpróbáltam amúgy kicsit rendbe szedni magamat és a kapcsolataimat, ami végül sikerült. szóval most minden rendben. Emellett a lentebbi okok miatt egy papírmasé sárkányt próbáltam összehozni, az elég sok idegemet elhasználta. Közben írogattam is, szóval amint visszatérek, hozok bejegyzéseket is, de az megint eltart egy darabig. 

Hogy miért? Egyszerű: egy nyári tábor miatt, elvonulok Naszin Nadil birodalmába, három csodás hétre, telefon és internet nélkül. Még szeretnék többet is írni arról a csodáról, de a lényeg, hogy immár nyolcadik éve rendezik meg a háromhetes szerepjátékos fantáziatábort, ahova én az első alkalom óta minden évben visszajárok. A külvilággal az egyetlen kommunikációs lehetőség a bagolyposta (de bagoly nélkül is nagy nehezen beérjük), ami szerintem egy fantasztikus dolog arra is, hogy kicsit visszatérjünk a régi időkbe, leüljünk, és megírjunk egy levelet.  Leírhatatlan érzés, mikor kezedbe nyomnak egy borítékot vagy képeslapot, te pedig elolvasod más írását. Most pedig ti is írhattok nekem pár sort, bombázhattok fanartokkal, fanficekkel, nyomtathattok macskás képeket is, én pedig megpróbálok válaszolni is mindenkinek.

Ha szeretnél írni:

Naszin Nadil
Borsodbóta
Polgármesteri Hivatal
Széchényi út 42.
3658

(névnek mehet a Lyla, vagy ha tudjátok a rendeset)
(( az előzőleg megadott cím is jó, de ide könnyebben eljut!))

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ír bármit is, augusztus elején pedig visszatérek bloggerkörökbe is! ♥️

Love, a lelkes Lylu

101-1001 kihívás

Hello, dearies!

Most egy elég személyes bejegyzéssel érkeztem, a 101-1001 kihívással, amit Lyra blogján találtam. A lényege, hogy össze kell írni 101 dolgot, amit 1001 nap alatt szeretnél teljesíteni. Van olyan, amit valószínűleg könnyű lesz megcsinálni, egy pár pont pedig sok erőfeszítést igényel, de remélem, a nagyját meg tudom valósítani. Jó olvasást! ♥️

 kihívás | célok | bakancslista | változás

Kezdés: 2018. május 11.

Vége: 2021. február 05.
Teljesítve: 14/101

1. Levágatni 40-50 centit a hajamból és adományozni
2. Befesteni a hajamat
3. Tetoválást csináltatni
4. További fül piercingeket csináltatni
5. Négyes fölötti átlagot elérni
6. Sikeresen befejezni az iskolai mini szakdogát
7. Aktívan beszállni az utolsó sulis napunk tervezésébe, majd kiélvezni az egészet
8. Leérettségezni
9. Felvételt nyerni egy jó egyetemre
10. Túlélni az egyetem addigi féléveit és vizsgaidőszakait
11. Elköltözni itthonról
12. Aktívan blogot vezetni (ha nem is végig, ameddig van kedvem blogolni)
13. Fejlődni írás terén és végigírni egy történetet
14. Végignézni 15 sorozatot (6/15) 
15. Eljutni és maximálisan kiélvezni egy Ed Sheeran koncertet
16. Jóval többet sportolni
17. Javítani az alakomon
18. Egészségesebben enni
19. Továbberősíteni a legjobb barátaimmal a kapcsolatunkat
20. Leszokni a körömrágásról
21. Közös tábort szervezni a barátaimmal
22. Fejleszteni a hangomat
23. Megtanulni alapszinten gitározni
24. Covereket csinálni
25. Kezdő konyhatündérből haladóba avanzsálni
26. Megcsinálni három közös cosplayt conra barátokkal (0/3)
27. Még egyszer eljutni Angliába 
28. Londonban HP és SH múzeumban járni
29. Látni a Pál utcai fiúk musicalt
30. Felülni a Praterben a nagy V betűre
31. Továbbfesteni a szobám falát (ajtó, ágy fölé x2)
32. Korrepetálással több pénzt keresni
33. Több motivációt összekaparni a sulihoz
34. Elolvasni legalább 150 könyvet (63/150)
35. Többet olvasni/visszaszokni rá
36. Jogsit szerezni
37. Figyelmesebbnek lenni a környezetemmel szemben
38. Több életerőt sugározni hosszútávon
39. Eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek
40. Megírni három hosszabb, többrészes novellát
41. Megírni 50 háromszázas kihívást (7/50)
42. Szerezni egy cicát
43. Jobban rendszerezni a cuccaimat (szoba, gardrób, gép, blog, fej)
44. Barátokkal nyaralni
45. Nyárimunkát vállalni
46. Eljutni még egyszer Olaszországba és Spanyolországba
47. Kint lenni 5 conon
48. Befejezni az IMDb top250-es filmes listáját (179/250)
49. Legalább 5 filmet együtt nézni a legjobb barátaimmal moziban (0/5)
50. Tízszer színházba menni (3/10)
51. Családdal kétszer nyaralni menni
52. Rendes mikrofont venni (esetleg kamerát)
53. Táborban megcsinálni az összes tervezett játékunkat
54. Jobban kiismerni önmagamat
55. Nyíltabban beszélni a problémáimról
56. Barátokkal sátrazni
57. Bullet journalt, vagy valami hasonlót vezetni
58.  Még egyszer megszervezni a Bloggerkarácsonyt
59.  Végigírni a közös naplót, amit a barátaimmal beszereztünk
60. Több (nyári) ruhát beújítani és hordani
61. Elkezdeni a NaNoWriMót és minél sikeresebben teljesíteni
62. Több időt tölteni a szabadban, többet sétálni
63. Jobban felfedezni Bécset és kihasználni a lehetőségeit
64. Több hangsúlyt fektetni a sulira
65. Megtanulni jobban beosztani az időmet és eleve nem mindent az utolsó pillanatra halasztani
66. Több dolgozatra is rendesen készülni
67. Reálisabb célokat kitűzni és be is tartani
68. Újraírni valamelyik nagyon régi ötletemet
69. Megtanulni jobban kezelni a kapcsolataimat és a problémáimat
70. Kipróbálni 3 új dolgot (0/3)
71. Többfélét enni, kevésbé finnyásnak lenni
72. Lenyomni a spárgám
73. Igényesebbnek lenni
74. Megírni mindent, amit a blog második posztjában elterveztem
75. Nyáron is foglalkozni valamennyit a sulival
76. Többször elmenni a szüleimmel és/vagy barátaimmal kirándulni
77. Nyáron leutazni anyuval, a húgommal és a legjobb barátaimmal egy tóparthoz
78. 150 bejegyzést közétenni a blogon
79. 200 blogot kirakni a JBT-re
80. Még egyszer eljutni az állatkertbe a legjobb barátaimmal
81. Több szabadulószobába is elmenni (1/3)
82. Cyberjumba trambulinozni menni
83. Résztvenni még egy bloggertalin (vagy szervezni)
84. Kijutni a Viecc-re
85. Jobban belemerülni (magyar) alter zenékbe
86. Több hangsúlyt fektetni olyan dolgokra, amik segítenek és kevesebbet olyanokra, amik nem
87. Megtanulni normálisabban sminkelni, de csak alkalmanként használni
88. Jobban szűrni, hogy mennyire értelmes dolgokat nézek (filmek/youtube)
89. Eljutni valami olyan országba, ahol még nem voltam
90. 5 várost másik országokban végigjárni 
91. Felejthetetlenné tenni az utolsó táboromat
92. 5 új fandom hosszútávú tagja lenni
93. Több (főleg angol) klasszikust elolvasni
94. Továbbfejleszteni a PS és kódolási tudásomat
95. Több kommentet hagyni másoknál
96. Kevésbé akaratosnak és makacsnak lenni
97. Végignézni (újra) az összes Disney mesét
98. Folytatni a húgomnak írt mesekönyvet, párhoz rajzolni is
99. Félretenni a korrepetálásból szerzett pénzemből
100. Tovább önállósulni
101. Megcsinálni az itt összeszedett pontok nagyrészét, nem elfeledkezni róla, és lehetőleg egy még aktív Lyla's-on összefoglalni, kielemezni, néha-néha pedig posztolni ezzel kapcsolatban

Remélem tetszett a listám, és ti is elkészítitek a sajátotokat! ♥️

Love, a lelkes és elszánt Lyla

Élménybeszámoló | Tavaszi MondoCon 2018

Oh, hello sweethearts!

Bár a télit kihagytuk, az idei tavaszi MondoConra ismét berobbantunk pár másik bloggerrel, így erről is hoztam egy kis élménybeszámolót. Ugyan kissé rövidebb lett, mint az őszi conos írásom, de azért igyekszem mindent elmesélni!

élménybeszámoló | cosplay | mondocon | Giger, Petra, Andi

Most hétvégén tartották a tavaszi cont, Magyarország legnagyobb anime & geek rendezvényét, ahol mindkét nap kint voltunk Gigerrel és Petrával. Én ismét az original szívkirálynő cosplayemet vittem ki (erről ITT írtam bővebben), a két másik bloggerállatfajból az előbbi Sirius Black volt, Petra pedig első nap James Potter, másnap Remus Lupin. Pénteken érkeztünk meg utóbbihoz, ott még problémamentesen ment minden, csak este kilenckor kezdtünk el varrni, tanulni, majdnem vasalni is, de ez csak a szokásos program. Szombat reggel viszont elég korán keltünk, fél órát hulla fáradtan mászkáltunk, aztán kezdtünk el sminkelni, táblát rajzolni, öltözni (ez a szoknyámat tekintve nem kis feladat volt). Idáig még minden rendben ment, utána viszont Giger haját akartuk feketére festeni, csakhogy a spray, ami elvileg két festésre is elég, a fél haja után kifogyott. Ezen szenvedtünk egy sort, végül Sirius haját felfogtuk és elindultunk az Örsre (ahonnan a conbusz is ment), hogy az Árkádban vegyünk még egy adag festéket. Ugyan a bolt zárva volt még, máshol találtunk, így lefújtuk Giger hajának maradék részét, majd a busszal elindultunk az expóhoz. Az elővételes sor elég hosszúnak látszott, de végül háromnegyed tíz körül be is jutottunk. Egy ideig elveszetten mászkáltunk a B épületben, ugyanis eddig máshol volt a vásárcsarnok, aztán hamar elegünk is lett a tömegből. Kint üdögéltünk, ettünk, fotóztunk, free hugoztunk - ha jobban belegondolok, egész napra ez volt a program. Egy idő után különváltunk, Petra és Giger egy HP-s csapatot talált magának, én meg Andiékhoz csatlakoztam. Találtunk rengeteg aranyos embert, összefutottunk régi ismerősökkel, bloggerekkel is, szóval összességében nagyon-nagyon jól telt. Szereztünk új barátokat is, szóval imádtam az első napot, bár kissé hideg volt, állandóan be kellett mászkálnunk valamelyik épületbe (ugye vásárcsarnok, fogadóterem, meg a K-ban van a nagyszínőad, kisszínpad, versenyek, ruhatár), és az újonnan kialakult náthámnak se tett jót az időjárás

A káosz, amit teremtettünk. Igen, az a szoknyám ott a sarokban.

Hat felé elindultunk, futva bár, de pont elértük a buszt, aztán az Árkádban mászkáltunk, csak mert szeretjük, ha furán bámulnak. Most kihagytuk a tetőt, mert estére még hidegebb lett, bár azért a közös mekizés megvolt, de csak miután szórakoztunk egy sort a könyvesboltban. Kerestünk nekem Alice csodaországban könyvet, Gigert és Petrát pedig HP kötetekkel fotóztuk, aztán a Cursed Childdal, meg az Alkonyat első részével. Hazafelé rácsörögtünk Luciára - aki a közelgő érettségi miatt kihagyta a cont -, mert volt két parókája (egy szöszi Petra Remus cp-jéhez, meg egy fekete, miután Giger elengedte a hajfestést). Mikor odaértünk hozzá, lejött, így még a játszótéren szórakoztunk egy sort, ahol a végére már hulla fáradtan csak ültünk a hintákon és röhögtünk, mert másra nem igazán volt energiánk. Petrához érve mindenki megkönnyebbülten szabadult meg a talártól, szoknyától, parókától, festéktől, aztán egy gyors vacsora után egyik szobából a másikba szenvedtük magunkat, én pedig este fél tízkor szerintem lázasan dőltem be az ágyba egy fantasztikus nap után.

Könyvesbolti könyvezés.

Day 2, vasárnap. Reggel mindenki kicsit jobban volt, bár nehezen keltünk, de vigasztalt, hogy aznapra sokkal szebb idő lett. Akkor már mindenki elengedte a dolgokat, már a parókákat se igazgattuk túl sokat, én nem vesződtem a szoknyám kicsomózásával, meg a „lenyúltam pipogyusz nyakkendőjét” feliratból Sirius „fogadásból levágtam a hajam” táblája lett (vajon miben fogadtak kivel *khm wolfstar khm*). Sikerült idejében elindulnunk, a conbuszra várva vettünk fornettit (aranyosak voltak, megölelgettem az egyik eladót, mert kiszúrta a free hug táblámat, meg tudták mi az a con, sőt, a HP-ben is eléggé kiismerték magukat). Ismét elég korán kiértünk, akkor még elég kevesen voltak a vásárcsarnokban, így volt időnk jó sokat mászkálni. Vettünk egy csomó zsákbamacskát, meg egy-két kitűzőt, Giger posztereket is, aztán boldogan folytattuk a második napot, mert aznap elég szerencsénk volt mindenben. Én egy idő után viszont meglehetősen rosszul voltam, mert aznap már másodpercenként fújtam az orrom. Ennek ellenére ez is jól telt, találkoztam a kedvenc táboromból is két husival, akikkel leültünk beszélgetni, csak sajnos eléggé rövidre sikerült az a nap, mert mennünk kellett Kelenföldre a vonathoz és buszhoz, amikkel Gigerrel hazamentünk. Én tele élményekkel, iszonyat betegen zuhantam be az ajtónkon, de imádtam ezt a két napot. Egy kissé nyugisabban telt most számomra ez a con, mint szokott, de ezt nem is bántam.

Összességében rengeteg ölelést kaptam, ismét olyan emberekkel lehettem, akiket szeretek és akik között jól érzem magamat. Nagyon sok csodálatos cosplayt láttunk, volt egy elképesztő Jon Snow, meg Deadpool és Harley Quinn párosa, akik minden conon így vannak kint, egy zseniális Joker, egy cuki Shrek család (Fiona, Shrek, baba és a tündérkeresztanya), Disney karakterek, HP, animések, szóval egy baromi nagy színkavalkád az egész, ami után szerintem mindenkinek brutál hiányérzete volt, de hát találkozunk a következőn (esetemben az őszin). 

A szerzeményeim, a kitűzőkön kívül minden zsákbamacskás. Fun fact: a HP-s csodát közösen választottuk, mindenki vett egyet, viszont utána csak keresgéltünk és Gigerrel mindketten ugyanazt a GoT-osat vettük végül meg.

Remélem tetszett ez a kis személyesebb poszt, vasárnap már ismét írással jövök. (Bár ez nem biztos, hogy olyan jó hír, síros angstot tervezek).

Love, az ördögi szívkirálynő, Lyla ♥️

Helyzetjelentés | 2018

Hello, dearies!

Remélem, mindenkinek jól telt a téliszünet, nekem ma még pont tart, szóval megpróbáltam maximálisan kihasználni. Ezáltal picit el is csúsztak a posztok, mert hát szülinapom is volt, pár napot nem otthon töltöttem, de lassan visszatér minden a normál kerékvágásba, így sikerült újra rendszereznem a dolgaimat. A háttérben azért munkálkodtam, ötleteltem, így össze is írom most a terveimet. ♥

helyzetjelentés | ötletek | fandomok

Először is: a blog márciusban indul újra!

lyla's

Lett pár új ötletem, illetve a régiekből is válogattam, írogattam, szóval összeszedtem, min is fogok dolgozni mostanság és mi várható itt, még a tartalomjegyzéket is frissítettem.

Megírt ötletek: Elkészültem az Ari és Dante novellámmal, bár elég késő volt, azóta nem mertem megnyitni a doksit, de majd átolvasom, átdolgozom, aztán kikerül. Van még egy rész a 300-as kihívásból (Roham), azt is felrakom, illetve elkezdtem egy új dolgot, abból is kész van egy posztnyi (lásd lentebb). Emellett van egy másik kvíz is, a fandomok után könyvek első mondatait kell kitalálni. Az eredetiben blogok is voltak, de szerintem kicserélem és felfrissítem picit, aztán olvasható lesz itt.

Ami most épp foglalkoztat, régi és új dolgok: Megtaláltam a megkezdett, hosszabb Draco x Blaise ficemet (HP), újra van ihletem hosszá, így ezt mindenképp szeretném folytatni, még meglátom, hogy rögtön kikerül az első rész, vagy többet is megírok előre. Van két Csingiling fic tervem, előbb azt szeretném befejezni, amiben a tündérek találkoznak azokkal az emberekkel, akik miatt születtek. Ez is egy hosszabb, több részes szösz lesz majd. A Riverdale második évada javában tart, de engem még mindig foglalkoztat Cheryl és Jason kapcsolata, ebből egy rövidebb novella lesz szerintem, erős, ám indokolt incest. Az előbb már említettem az új ötletemet, amiből már meg van egy posztnyi: rövid, hatásos, félperces, original szöszök T/1-ben, egy bejegyzésben kb. három darab. Mostanában ebbe igazán belejöttem, jó kikapcsolódás. Már régóta érlelődik bennem egy másik HP fic, humoros rövidkék, amiben mardekáros diákok mindennapját írom le a klubhelyiségben, néha főszereplőket, de elsősorban ismeretlen szereplők életébe nyújtok bepillantást. Ezen kívül még a 300-as kihívást fogom mindenképp folytatni, a címek alapján sorban.

További tervek: Disney gonoszok gyerekkora, nosztalgia bejegyzés régi nagy kedvenc sorozatokról (Disney Channel, Nickelodeon, Cartoon Network...), cikk a változó bloggervilágról, nehéz témák bemutatása novella formájában, mert ilyenekről is lehet igényesen írni. Ezekbe még egyáltalán nem kezdtem bele, de igyekszem.

Ezen kívül vannak ám régi-új fandomjaim is, a Kingsman 2 után újra belezuhantam az egészbe, elkezdtem Percy Jacksont olvasni, szóval görög istenek szoktak elrabolni, csak a szokásos, de lehet innen is megihlet majd valami.

egyéb blogok és ötletek

Jó blogok tárháza: A lassan négy éves kis blogocskámat megint elhanyagoltam, de igyekszem újra visszatérni, hamarosan várható egy újabb szerkesztő-felvétel, meg hát én is megpróbálok aktívabb lenni rajta, így, hogy van egy független, gyakran frissülő fix oldalam.

Egyéb bloggerprojekt: Erről nem szeretnék túl sokat elárulni, de a közeljövőben nyitunk pár másik régebbi bloggerrel egy új oldalt. Már mindannyian nagyon készülünk rá, ott is elsősorban történetek lesznek, sokat el is kezdtünk írni. Eddig megvan a blog, kész a kinézet, épp a menüpontokat szerkesztgetjük. Amint lesz annyi történetünk, hogy ne legyen az egésznek pár hét után vége, nyitunk, majd mindenképp jelzem itt is.

Ennyi is lettem volna mára, rövid helyzetjelentés. ♥
Love,  az ismét aktívkodni vágyó, lelkes Lylu

The Tea Break Award

Sziasztok, babákok!

Így a szünet során kimaradt a szerdai bejegyzés, illetve picit a terveimet is megváltoztattam *bocsánatkérő mosoly*. Viszont szeretném megköszönni, hogy rengetegen megnéztétek az Artezemet, illetve Blankának és Majának külön is a rengeteg kedves szót! ♥
Hozzám is eljutott ez a teaszünetes díj, és az a helyzet, hogy nem szerettem volna kitölteni, de hárman is elküldtétek, ami nagyon jól esett, így úgy döntöttem, kirakom. Bár az eredetiben (ITT) egy idézetet kell kirakni, megválaszolni a nyolc kérdést, írni nyolc kérdést és továbbküldeni, én most csak az első kettőt fogom megtenni, ugyanis mindenki kapott már, akinek olvasom a blogját. Viszont akkor is nagyon köszönöm Corának, Majának és Morónak. ♥

 

Tea Break Award | díj | személyes | Cora (ship sinker), Maja (MATT) & Moro (papírhalom) |

"Everyone wants a magical solution for their problem and everyone refuses to believe in magic." (Lewis Carroll)

Maja kérdései

1. Ki(k)nek az ismeretségét köszönheted a blogolásnak? 

Rengeteg embert ismertem meg a bloggeren, ezek közül voltak jó és rossz kapcsolatok is, de jelenleg a számomra legfontosabb hat kis szörnyecskével is itt "találkoztam", azóta pedig a netes barátságból valódi kapcsolat is lett, mivel sokszor (bár sajnos nem elég gyakran) viseljük el egymás társaságát élőben is.
2. Írd le három szóval azt a személyt, akivel a legutóbb beszéltél! 

Imádnivaló, szociopata & elviselhetetlen. De ezért szeretjük egymást, nem unatkozunk a másik mellett, az biztos (i hope you read it & know it).
3. Ha lenne rá lehetőséged, melyik kitalált karaktert keltenéd életre? 

*előhúzza a hosszú listát, majd megköszörüli a torkát* Sajnos túl sok ilyen karakter van, nem tudok közülük választani.*visszatekeri és elvonul a sötét sarkába*
4. Mit szoktál csinálni lefekvés előtt? 

Általában már az ágyamban bevackolva szoktam elkezdeni írni, vagy gondolkozni az élet nagy dolgain, szóval csak a szokásost.
5. Melyik zeneszám jellemzi leginkább a blogodat, és miért? 

Imagine Dragons - Demons, mert mindennap megpróbálok megküzdeni a káoszommal és a saját démonjaimmal, ahogyan a karaktereim is. 

6. Mi az, amit csak akkor csinálsz, amikor már tényleg nagyon-nagyon-nagyon unatkozol? 

 Annyira nem szoktam unatkozni, ha más nem, akkor ijesztgetem magam a saját gondolataimmal és így is van elég fura dolgom, azokhoz egyáltalán nem kell unatkoznom.
7. Világ körüli útra indulsz, de csak öt dolgot, és két személyt vihetsz magaddal. Mikre, és kikre esik a választásod? Tegyük fel, hogy elkap egy csapat kannibál, akiktől csak akkor szabadulhatsz, ha odaadsz nekik négy dolgot, vagy egy embert. Mit teszel? 

Akkor viszek valakit, akit utálok, meg a legjobb barátnőmet, Zsófit. Az öt dolog megfelelő mennyiségű pénz lenne, elektronikai eszközök töltőkkel, ruhák, egy jó könyv és egy neszeszer (igen, ez most öt dolog). A kannibáloknak pedig felajánlom az utált személyt (fő a kedvesség).
8. Egy barátod (khm, "barátod") titokban benevez az X-Faktorba. Megérkezik a levél, öt óra múlva jelenésed van a színpadon. Mit teszel?
Egyébként gyakran megkaptam már a kérdést, hogy nem akarok-e tehetségkutatóba jelentkezni. Én a megasztáron nőttem fel, apukám akkor még a TV2-nél dolgozott, így elég jó betekintésem van a műsörök hátterébe. Nem akarom itt most elkezdeni szidni az X-Faktort, vagy részletesebben belemenni, de nem is szoktam nézni és nem is akarok benne szerepelni, szóval szerintem szimplán nem mennék el.

Cora kérdései

1. Ha bolygó lehetnél, melyik lennél és miért?

"Viva la Pluto fuck you", mert a Plútó igenis egy bolygó, pici, cuki és mellesleg Hádész latin neve.

2. Mit gondolsz arról, hogy egyre kevesebb olyan bloggert látunk, aki évek óta itt van?

Én is a régebbi bloggerek közé tartozom és jó látni, hogy mindig jönnek a friss husik, de azért hiányoznak a régi idők nagyjai. Bár szerencsére vannak még páran itt.

3. Mit szeretsz a legjobban ebben az életérzésben, amit bloggerkedésnek hívnak?

Az egész közösséget, a barátaimat, a gép előtt töltött fájdalmas órákat, a sok felháborodást, ne meg a rengeteg szeretetet és elfogadást. 

4. Gondolkoztál már azon, hogy saját Youtube csatornát indíts?

Még bloggerekkel is volt egy ilyen ötlet, amit végül nem valósítottunk meg (oops? way too typic). Amúgy igen, akartam, de igazából nem lenne meg a megfelelő felszerelésem, meg talán a bátorságom se. A motivációról és szabadidőről ne is beszéljünk.

5. Rabja vagy valamilyen játéknak?

Az életkedv utáni bóklászás annak számít? Nem? Jó, akkor nem. 

6. Mesélj egy kicsit a kedvenc együttesedről/színészedről/random választott emberedről!

Okay, akkor álljunk meg egy percre és gondolkozzunk azon, hogy lehet valaki annyira cuki, tehetséges, jószívű, laza, vicces és imádnivaló, mint Ed Sheeran. How?

7. Mi alapján iratkozol fel egy blogra?

Beleolvasok, aztán eldöntöm, hogy tetszik-e annyira, hogy több időt szánjak rá és érdekelnek-e a további bejegyzések. Aztán fél év múlva a felét kiszanálom, de amik maradnak, azokat igykeszem rendszeresen olvasni. Illetve mostanában belejöttem, még kommenteket is szoktam hagyni.*proud*

8. Örülsz, hogy kezdenek visszajönni a díjak?

Hát, nem is tudom. A kezdeményezés jó, régebben is az volt, de egy idő után mindegyik elvesztette az értékét és már mindenki csak kapta és osztogatta. Igazából ezért is nem szeretném továbbküldeni, bár a kérdésekre szívesen válaszolgatok.

Moro kérdései

1. Mért keztél el blogolni?

Igazából valamikor felkeveredtem ilyen online weblapszerkesztőkre, aztán lett egy HP-s magazinom és ott az egyik barátnőm kezdett el itt blogolni, én meg kedvet kaptam hozzá, aztán hirtelen itt ragadtam és örülök neki.
2. Melyik könyv az, amit soha nem akarsz újra elolvasni, és miért?

Most nem nagyon tudok ilyet mondani, ha valami nem tetszett, el se olvastam végig. Meg mániám, hogy mindent újraolvasok/nézek, akár jó, akár nem.*khmm, Álom.net, khmm*
3. Melyik a kedvenc meséd?

Ez a kérdés fizikai fájdalmat okoz, mert ilyet nem lehet kérdezni egy Disney nerdtől. A Malacka a hős a gyerekkorom, a Hercules életem értelme, a Shrek szimplán zseniális, a Csingiling meg még mindig megihlet (a kedvenc relatív fogalom).
4. Milyen lenne számodra az ideális kuckó, ahova beköltöznél?

Egy közös albérlet Londonban a hat idiótával, akiket jobb napjainkon a barátaimnak nevezhetek, ahol egyszerre lenne tökéletes rend és káosz, ahol mindenkinek meg lenne a saját kis kuckója, de természetesen még így is egymás agyára mennénk.
5. Mi tesz téged boldoggá?

Az írás, a fandomjaim (jó vicc, azoktól csak szenvedem), a bloggerállatfajok, egy jó könyv, vagy csak ha megölelgetnek és megfelelő távolságból csokival dobálnak.
6. Ha írhatnál egy levelet a jövőbeli énednek, mit mondanál neki?

Sok ilyen feladat volt már a suliban, még ötödikben írtunk egy levelet a tizenkettedikes énünknek, amit majd visszakapunk, meg idén évelején az évvéginek. Igazából arról mesélnék, hogy most mi foglalkoztat, hogy majd visszaolvasva át tudjam gondolni a sok változást.
7. Miért ezt a blogos nevet választottad?

Mikor egy barátnőmmel kitaláltuk a Lylát, nagyon megtetszett a név, a Campbell meg egy névgenerátorból jött, rögtön a szívemhez nőtt.
8. Kik a kedvenc filmes karaktereid, és miért?

Ebből is túl sok van és sajnos nincs rá elég helyem itt, de talán egyszer összeállítok egy listát. Nagy filmjunkie vagyok ám, imádom a klasszikus kultfilmeket. *csendben szenved tovább, mert fáááj*

Még egyszer köszönöm a díjat, hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel!  ♥
love, az őrült disneytrash, lyl