Hogyan tovább?

Hey, my beautiful babes!

Sajnos nagyon eltűntem mostanában, még volt egy visszatérő bejegyzésem, de azóta csak a bloggerkarácsonyt szerveztük meg, és annak is elmaradt az összefoglalója. Ennek számtalan oka van, de erről majd később. Amint látjátok, megújult a kis blogom külseje, erről is mindjárt mesélek. Tartsatok velem erre a rövid kis bejelentkezésre! ♥️

Először is, boldog bolondok napját (legalább még mindig foghatom erre, ha nem jön össze a visszatérés)! Sajnos már tavaly ilyenkor is nagyon hanyagoltam a blogomat, mert idén érettségizek, ha minden jól alakul, és már egy ideje tervezgetem az azutáni kis életemet is. Emellett nagyon rendszertelenül írtam, tehát tartalmat se tudtam nagyon kirakni. Mostanában egyre több időm és ihletem volt, és a helyzethez mérten kezdem jobban rendszerezni a dolgaimat, így szeretnék visszatérni ide is. Bloggeren továbbra is aktív vagyok a Primadonnán, viszont a Jó blogok tárházát hosszú idő után bezártam. Itt és a design blogon viszont teljes erőbedobással munkálkodom!

Az elmúlt időszakban nagyon sok minden változott bennem és körülöttem is. Kezdek ténylegesen felnőni, próbálom pozitív dolgokkal körbevenni magamat, és lassan én is belépek a nagybetűs életbe. Változtak a kapcsolataim, lett rengeteg új, amire előre visz, és végetért több olyan, ami csak lehúzott. Mentálisan is sokkal jobban érzem magam szerencsére. Mióta eltűntem, nagyon sok helyen jártam, nyáron dolgoztam is, életemben először rendesen. Véget ért számomra a tábor, ahova kilenc évig jártam, és már tervezgetjük az ottani barátaimmal a sajátunkat. Levágattam a hajamat, sikerült kicsit egészségesebb életmódot folytatni, emiatt a bőrömben is sokkal jobban érzem magam. Emellett nyilván stresszes is azért az utolsó két év a suliban. Megírtam a mini-szakdogámat, ami hihetetlen nagy hajrá volt, de sikerült. Ezalatt azt érzem, én is nagyon sok mindenben változtam. Sajnos emiatt több mindenre nem tudtam elég időt szánni, ezért sem jelentkeztem itt. December óta egészen a mostani helyzetig egy rohanás volt az egész, és a karácsony környéke is csak egy kis pihenő volt. Most viszont én is itthon töltöm ezt az időt, és sok mindenre sort kerítettem, amire eddig nem sikerült, így végül a blogomig is eljutottam.

Mivel úgy érzem, én is komolyodtam és változtam, a blognak is csináltam egy új külsőt. Sok szempontból hasonlít az előzőre, de a tűbortüzet lassan el kellett engednem. Nekem az a tábort szimbolizálta, a mostani viszont engem, a változást, az érdeklődésemet, így én is jobban szeretem ezt a stílust. Remélem, nektek is tetszik. A blogon először egy pár nosztalgiázós, mesélős poszt lesz, írok magamról, a bloggerről, régi írásaimról és a 2010-es évekről is szeretnék egy posztot. Májusban térek vissza a novelláimmal, emellett pedig szívesen mesélnék nektek az osztrák érettségi rendszerről is, mert az mindenképp megér egy posztot, nem kevés idegszálamba került. Mivel visszatértem az olvasáshoz és sorozatozáshoz is, lehet hozok pár ajánlást és kritikát, illetve találtam tageket, amiket szívesen kitöltök. Fanfic ötletem is rengeteg van, de mostanában az original történetekhez is megjött az ihlet, így ilyenekre is lehet számítani. A héten jelentkezem is az első rendes posztommal.

Nagyon jó újra itt lenni, remélem, még vannak, akik itt vannak velem! ♥️

Love, az ismét teljes lelkesedéssel tevékenykedő Lyl

Bloggerkarácsony

Hey dearies!

Ismét itt vagyunk GIGERREL ♥️

Elképesztő, hogy már itt tartunk, hiszen közeleg a karácsony, a vásárok, a szünet, a hideg esték, egyszóval a tél (bár már GoT nincs). Így hát idén is készültünk nektek a tavalyi és azelőtti évhez hasonlóan a karácsonyi közös játékunkkal. Röviden arról van szó, hogy a sulis húzáshoz, Secret Santához, vagy a Merengő Kívánság Üstjéhez hasonlóan a bloggeren is megajándékozzuk egymást. Az ajándék lehet egy novella, rajz, fejléc, videó, vagy bármi kreatív, amit ti készítetek. Kérjük, mielőtt jelentkeztek, olvassátok végig a bejegyzést!

karácsony | húzás | projekt | bloggerek

A játék menete

Mivel a kis közösségünk elsősorban online keretek között működik, ezért az egész játékunk itt zajlik. Jelentkezni egy kérdőívben tudtok, ezt November 30-áig tehetitek meg. Utána mi összeülünk, összepárosítgatunk mindenkit a kitöltött adatok alapján, aztán December elsején este kiküldjük a megadott emailcímekre az angyalka-kinevezéseket, amiben megtaláljátok a kapott bloggerről az információkat. Karácsonyig lesz időtök elkészíteni az ajándékokat, cserébe pedig majd ti is kaptok valami csodát a saját angyalkátoktól. Idén szeretnénk legkésőbb December 18-ig egy helyzetjelentést kapni arról, hogy hogy álltok, majd December 21-én belepillantani abba, mivel is készültök (erről kaptok köremailben értesítőt is). Ezután 23-án vagy 24-én kell elküldeni az elkészült csodákat a kapott blogger elérhetőségére.

Az ajándékokról

Miután megkapjátok az angyalka-kinevezést, több mint három hetetek van elkészíteni az ajándékot. Ez lehet egy novella - original vagy fanfiction az egyik fandomból, rajz, fanart a kedvenc karakteréről, videó, vers, de új ötleteket is bedobhattok. Nem kell nagy dologban gondolkodni, senkitől nem várunk tízezer szavas írást (de természetesen ezt is megtehetitek), a lényeg, hogy szívvel-lélekkel készítsetek valami meglepetést azok alapján, amit a kapott bloggeretek megadott. Ha inspirációt szeretnétek, akkor a korábbi évek kirakott ajándékait megtaláljátok itt: 2017 | 2018

Jelentkezés

A kérdőívben szeretnénk tőletek pár információt, hogy az angyalkátok tudja, minek örülnétek. Először egy-két elérhetőséget kérünk, aztán pár szót magatokról. Utána kicsit behatároljuk, hogy milyen irányba induljon el a titeket kapó blogger (fandomok, műfajok, amiket szerettek, aktuális projektek, amiken dolgoztok), majd megadhatjátok, miknek örülnétek. Ezután azt szeretnénk megtudni, ti mit készítenétek szívesen. Végül eldönthetitek, hogy vállaltok-e pótajándékot, ha esetleg valaki nem tudja befejezni az ajándékot. Mi ezek alapján párosítgatunk titeket össze, így előfordulhat, hogy nem mindent tudtok elkészíteni, vagy nem szeretitek/ismeritek az összes fandomot, de igyekszünk megoldani, hogy mindenkinek legyen elég ötlete és lehetősége. Jelentkezni ITT tudtok.

Egyéb

Szeretnénk mindenkit megkérni, hogy csak akkor jelentkezzen, ha előreláthatólag be tudja fejezni az ajándékot. Senkivel szemben nem fair, ha valaki nem készíti el a meglepetést, de természetesen van lehetőség pótajándékra, mint az elmúlt két évben is volt rá példa. Előfordulhat, hogy bármi közbejön, és nem tudjátok befejezni az ajándékot, de kérlek ha bármi probléma adódik, időben szóljatok, hogy tudjunk intézkedni. Akikkel az elmúlt két évben ilyen gond volt, azok sajnos nem jelentkezhetnek újra. Emellett szeretnénk megkérni titeket, hogy figyeljetek a határidőkre, tartsátok be őket, mert ez okozott már stresszes pillanatokat nekünk. Ha elakadtok, kérdésetek van, bizonytalanok vagytok az ajándékkal kapcsolatban, vagy akár szeretnétek egy bétázást, véleményt, akkor bármikor elértek minket, szívesen válaszolunk bármire (GIGER & LYLA).

Reméljük, idén is sokan jelentkeztek, és csodálatos ajándékok születnek, sok szeretettel várunk mindenkit! ♥️

Love, a lelkes Gig & Lyl

Visszatérés és blogszülinap

Hey my beautiful babes!

Június végén döntöttem úgy, hogy nyárra szünetet hirdetek, bár már azelőtt is elmaradoztak a bejegyzések. Utólag látom, hogy ez elég jó ötlet volt, mert mostanra sikerült megint visszaállni a hétköznapokra egy mozgalmas nyár után. Elkezdtem a sulis végzős évemet, de emellett is szeretnék rendszeresen írni, és minél többet posztolni ide. Jövőhéten írok egy élménybeszámolót a júliusomról és augusztusomról, aztán utána hetente, szerdánként hozom a posztokat. Tervben van egy bejegyzés a hajadományozásról, folytatom a 300-as kihívást, elárasztok mindent a kedvenc fanficeimmel, és talán egy-egy original novellára vagy tagre is sor kerül majd. Vannak új ötleteim, meg régi terveim is, amiket majd megpróbálok megvalósítani, illetve novemberben megint érkezik majd a bloggerkarácsony. 

Emellett múlt pénteken, szeptember 27-én volt a blog második szülinapja, bár az első rendes bejegyzés 2017. 10. 01-én látott napvilágot, így mára időzítettem a rövid bejelentkezésemet. Ez az ötvenkettedik posztom itt, bár tavaly óta csak tizenhatot sikerült közzétennem. A nyitás óta 31 husi iratkozott fel, 18.500+ kattintás gyűlt össze, együtt pedig 195 megjegyzést írtunk, amik számokra hatalmas számok, köszönöm nektek! ♥️

Remélem, tetszett nektek ez a rövid helyzetjelentés, hamarosan ismét találkozunk itt!

Love, a lelkes Lylu ♥️

Szünet

Hey babes!

Tudom-tudom, nagyon eltűntem, pedig a pride-monthra szerettem volna visszatérni. Sok minden történt, suli, dráma, barátok, de ezt nem is részletezném. Idén itt, Bécsben volt a EuroPride, amin végig részt vettem, most még osztálykirándulás volt, és így, hogy végre nekem is végetért a suli, megkezdődik a nyári szünetem. Ismét elmegyek a táborba, amiről tavaly is írtam, augusztusban pedig dolgozom. Ezért döntöttem úgy, hogy most nem próbálkozom meg a posztolással, mert nem tudnék rendszeresen. Pontosan nem tudom, mikor tudok visszatérni ide, de legkésőbb szeptemberig újra jelentkezem majd. Akkor majd írok a táborról, hajvágásról, tetoválásról, és novellákkal is elárasztalak titeket. Már alig várom!

Hatalmas ölelés, és egy csodaszép nyarat mindenkinek!

Love, a kivételesen megfontolt döntést hozó Lylu ♥️

Cikk | A bloggervilág és én

Hey dearies!

Picit megint elmaradtak a dolgok, de itt vagyok ám, és most egy jó ideig nem is terveztem leállni. Ma egy cikket hoztam, amit már régóta szeretnék megírni, és ennek most jött el az ideje. Én sem nagyon hittem el, de a Jó blogok tárháza tegnap lett öt éves, úgyhogy gondoltam most összefoglalom, hogy mi is történt azóta, hogy megjelentem a bloggeren. Az elején a változásokról lesz szó, a poszt második fele pedig inkább személyesebb hangvételű, mert sok mindent adott nekem az itt eltöltött pár év.

Mikor először bloggerföldére tévedtem, tizenhárom éves friss kamasz voltam, akinek nagyon kellett még egy világ, amibe belemerülhet. Ez is öt éve történt, 2014 februárjában regisztráltam a blogspotra, akkor egy személyes bloggal (Lyla blogja volt a címe, szóval sok minden nem változott, kreatívabb sem lettem). Még emlékezhettek páran arra az időszakra, rengeteg blogregény született – bár a legtöbb nem bizonyult hosszú életűnek –, hódítottak a One Direction, Justin Bieber és egyéb fanfictionök, és minden csoportban az első öt találat design blog volt. Az akkori kinézetek legtöbbször egy egyszerű fejlécből álltak (egy szerkesztett háttér, amit "fejlécalapnak" hívtunk, arra pár karakter, és a cím), és a szövegdobozok is a fénykorukat élték, a design blogok is ilyesmikre fókuszáltak. A kódos kinézetek még nem terjedtek el, de így is volt egy-két tehetséges leányzó, akik ilyesmikkel foglalkoztak, akkor még csodaszámba mentek az ő munkáik. Emellett a közösség is máshogy nézett ki, voltak barátságok, klikkek, nagy népszerűségnek örvendő bloggerek, ehhez mérten nem egy vita is. Berobbantak a díjak, mindenki elárasztotta egymást szeretettel, aztán megjelentek a „van egy díjam, kinek küldhetem” posztok is, szóval zajlott az élet. Akkor egy elég nagy, aktív közösséget képeztek a bloggerek, akik elsősorban tizenéves tinilányok voltak – beleértve magamat is. Egyrészről szerettem azt a hangulatot, ami itt uralkodott, mindig számíthattál valakire, ha segítség kellett, nagy barátságok születtek és mindenki megtalálta a maga helyét. Emiatt persze volt elég konfliktus is, de szerintem ez valahol hozzátartozik az egészhez. Másrészről voltak azért durvább esetek is, negatív kommentek (nem az építő jelleggel írtak), meg talán még emlékeztek az ask.fm-es utálóra is, aki kimerítette az internetes zaklatás fogalmát. Emellett ott voltak a népszerűbb emberek is, akiket mindenki ismert legalább névről, rengeteget nyitottak és zártak be újabb és újabb blogokat, és ennek valahol megvolt a szépsége is. Egy idő után megjelentek a kódos designok, deviantartos sablonok, már majdnem minden design blog vállalt ilyesmit, meg egyre többen tanulták meg kezelni. Jöttek az óriási, színes fejlécek, amiket egyébként én nagyon csodáltam, bár tény, hogy egy idő után sok blog ugyanúgy nézett ki.

Aztán már nem is tudom, pontosan mikor, talán 2016 közepe fele volt egy törés. Igazából akkor kezdett kissé személyesebbé válni az egész, megszervezték az első bloggertalikat, egyre többen posztoltak facebook-ra kiírásokat saját magukról, pedig előtte sokan szerettek picit titkolózni, főleg nevet és kort illetően. Ezzel egy időben viszont sokan úgy érezték, hogy kinőttek már ebből, nincs új ötletük, vagy már nem szeretnének részt venni a bloggeres mindennapokban, így többen köszöntek el végleg ettől a közösségtől. Akkortájt lett népszerű a wattpad is, sokan átmentek oda, vagy egyáltalán nem írtak már, a lényeg, hogy egy idő után elég kevesen maradtunk. Ez nem is történt annyira hirtelen, fokozatosan mentek el az emberek, de azért érezhető volt a különbség. Szép lassan pedig eljutottunk a mostani időkhöz. Sokan mondják, hogy hiányzik nekik a régi csapat, és egyébként ezzel én is így vagyok, de azért én a jelenlegi helyzetet is nagyon szeretem. Sokkal többen nyitottak személyesebb, mindenes blogot, egyre többen osztanak meg novellákat és verseket is, meg van, aki a blogregényeket is egy oldalon kezeli. Emellett szerintem nagyon színes lett bloggerfölde, és úgy vettem észre, hogy nem kisebb, csak másabb. Már nincs egy hatalmas közösség, de azért így is sokan ismerik egymást, és ez talán nem is akkora baj. Amíg régebben megvoltak a szociális pillangók, a véleményvezérek, és a híresebb blogok, addig most már egy sokkal nyugodtabb környezet alakult ki, akkor is, ha ennek kevésbé van családias hangulata. Régebben sokszor elhangzott az a mondat, hogy ne másoknak, hanem magadnak írj, és azt hiszem, akik itt maradtak, azok most már ezt tényleg így csinálják. Szerintem akaratlanul is sok mindenkiben volt egyfajta megfelelési kényszer az akkori közösségben, hogy beilleszkedjenek, talán néha már túlzott kedvességbe és negédeskedésbe is átcsapott a dolog. Ez nyilván az én véleményem, és persze, nem mindenkinél volt ez így, de magamon mindenképp tapasztaltam ezt az érzést.

Ezzel pedig át is tértünk hozzám, és ahhoz is, hogy nekem milyen volt az itt töltött öt év. Emlékszem, hogy amúgy elég hamar belerázódtam a bloggerkedésbe, hamar el is vetettem a teljesen személyes blog gondolatát, csatlakoztam egy design bloghoz, írtam kritikákat (akkor általános probléma volt, hogy sokan rövid, semmitmondó kritikákat írtak, az első pár alkalommal az enyémek se sikerültek jobban), aztán majdnem két hónap után megnyitott a JBT. Még egy történetes blogba is belefogtam, bár egy rövidke fejezetnél tovább nem jutottam, így arról nem is beszélünk. Nem rég léptem be a régi facebookos bloggerprofilomba (ugyanis egyszer tiltottak, szóval azt nem használom), és igazából akkor jött a nosztalgikus érzés, fogalmazódott meg bennem a cikk gondolata, meg arra is akkor jöttem rá, hogy amit én itt régebben műveltem, az valami borzalom. Egyrészről amit fentebb írtam a megfelelési kényszerről, az rám teljesen igaz, mert nagyon szerettem volna ebbe a közösségbe tartozni, másrészről viszont hihetetlenül nagyképű voltam, és nagyon elhittem, hogy én most jobb vagyok másoknál, mert ugye azzal a pár hónapos bloggertapasztalattal nagyon sok mindent letettem az asztalra (érezzétek az áradó szarkazmust). Tizenhárom-tizennégy évesen a legnagyobb büszkeségem volt, hogy tizenhatnak néztek itt sokan, és szerettem mindenbe beleszólni, mert én azt biztos jobban tudom (azért jó tudni, hogy akkor még volt önbizalmam, nem is kevés).

Erre visszagondolva pedig rá kellett jönnöm, hogy én tulajdonképpen ebben az időszakban semmit nem csináltam, egy értelmes blogot nem tudok felmutatni, csak a szám járt, az viszont nagyon. Visszakanyarodva a közösséghez és a beilleszkedéshez, én ezt úgy értem el, hogy mindenkivel beszélgetni és barátkozni próbáltam, ami annyira nem lenne baj, de szörnyű stílusom volt, követelőztem és bunkó voltam, olyanokkal is, akik csak segíteni akartak. Innen is elnézést mindenkitől, akit anno megtaláltam (még 2014-15 fele) a hülyeségeimmel, valamit vissza is olvastam, és inkább letagadnám. Egyszerűen szerettem volna én is jóban lenni mindenkivel, olyanokkal is, akik jóval régebb óta itt voltak, és sokkal idősebbek és érettebbek voltak, mint én, csak ezt akkor én nem érzékeltem. A célomat elértem, mert engem is számon tartottak a szociális pillangók között, kifejezetten „népszerűnek” számítottam, pedig tényleg maximum próbálkozásaim voltak. A kódoló és szerkesztő tudást összekapartam valahonnan, de egy-két kihalt közös ötleten kívül semmi saját dolgot nem csináltam, ehelyett mindenkinek az agyára mentem. Egy idő után pedig rá kellett döbbennem, hogy sokkal több jelentőséget tulajdonítok a bloggernek, mint ami még egészséges lenne, csoportchatekben éltem az életem, ezek miatt nem egy balhéba belekeveredtem (ehhez hozzátartozik, hogy én ezeket élveztem egy bizonyos pontig), viszont így utólag azért látom, hogy ezzel nem csak én voltam így. Emiatt is jó talán a mostani helyzet, mert én megtaláltam a stílusomat, már nem csak beszélek arról, hogy én írok meg blogolok, hanem ténylegesen csinálom is, és ezt egyébként sok embernél látom. Nyilván a legtöbben nem művelték ezt olyan drasztikusan, mint én, de azért szerintem akadnak páran. Szerettem mindenhol ott lenni, sőt, muszáj volt mindenhol ott lennem, és annak ellenére, hogy a közösség úgymond oszlopos tagjának mondhattam magamat, nem is voltam igazán benne, mert végül is nem blogoltam, csak úgy tettem. Aztán amikor jött az a törés, és kevesebben maradtunk, egy ideig még ragaszkodtam az egészhez, elkezdtem a Lyla's-t, aztán szép lassan rájöttem, hogy én azért írok, mert szeretek, és ha már három-négy éve bloggerkedek, akkor itt lenne az ideje rendesen is. Ez szintén régebben történt már, egy ideig megint csak próbálkoztam, aztán eljött az a pont, hogy elkezdtem, és realizáltam, hogy imádom. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokat változtam, belátom a hibáimat, hogy régebben mennyire képmutató voltam, és miután már nem akartam kényszeresen itt is barátokat keresni, akkor találtam olyanokat, akik tényleg azok. Most pedig itt vagyok, még egy ideig nem is terveztem elmenni, és szeretem a mostani környezetet, az itteni embereket. Szerintem végső soron jót is tett a bloggernek a változás, magamon és másokon is ezt látom. 

Remélem, vannak még itt olyanok, akik emlékeznek a régi szép időkre, és van, akinek talán tudtam újat mutatni.

Love, a nosztalgiázó Lyluci ♥️

(csak mert régebben hívtak így is, és bár magát a nevet szeretem, az nem volt egy jó időszak)

Asszociációs tag

Hello my beautiful babes!

El sem hiszem, hogy mostanában tudom tartani a heti egy posztot. Kicsit mindig variálok mondjuk, mikor például kihívnak egy tagre. Most is ez történt, talán láttátok már ezt a játékot másoknál is, nekem pedig most Abeth és Amber is elküldte. Egy ideig agyaltam, hogy hogyan is tudnám egyszerre kitölteni, de végül úgy döntöttem, mindegyik pontra asszociálok, az én kihívottjaim pedig választhatnak, mire reagálnak. Egyébként nagyon mosolyogtam, mikor láttam másoknál, mert mostanában a húgommal sokszor játszunk ilyesmit. Jó olvasást! ♥️

tag | játék | asszociáció | kreatív

Ülj le, helyezd kényelembe magad! Hunyd le a szemed, és ürítsd ki a fejed! Ez egy asszociációs játék, ne gondolkozz, csak csináld! Készen állsz?

 Itt van tíz (húsz, vagy inkább harminc) szó, írd le, melyik másik szó ugrik be róla! Akár jelentésről, a csengéséről, bármiről, ne korlátozd magad.

napnyugta - hajnal

tenger & sziget - kaland
börtön - büntetés

háború & rabszolgaság - diktatúra
Hermione - barátság

üst & erdő - wicca
korona - árulás

történelem & európa - középkor
fertőtlenítés - szabadulás

nyár & szellő - zápor
erdő - homály

puha & illatos - takaró
vért - fegyverzet

önkeresés & bizonytalanság - falak
mandala - teaház

csillagvizsgáló torony & telihold - asztronómia
villám - mennydörgés

eső illat & forró beton - csend
olvasztott fém - Hephaisztosz

mitológia & görögország - istenek

Adott öt kép (khm, tíz), amire képben kell válaszolnod! Ha nem elég a géped/telefonod galériája, akkor alkalmazz hasonlót, mint a második részben! Nézz a képre, és guglizz rá az első szóra, ami eszedbe jut róla, érzés, benyomás, emlék, bármi, és válaszd ki a találatok közül az ízlésednek leginkább megfelelő választ!

 

 

 

Kapsz három zenét, amire három zenével kell válaszolnod! Figyeld a ritmust, a hangszerelést, a szöveget, a hangulatát a kapott daloknak, vagy bármit, ami hatással van rád egy zenében, és reagálj rá az egyik olyan számmal, amit ismersz!

Shatter me - Lindsey Stirling ft. Lzzy Hale - Just like fire - P!nk

Fall - EXO - Keep yourself alive - Queen

The eagle flies alone - Arch Enemy - It's my life - Bon Jovi

Dystopia - B.A.P. - It's time - Imagine Dragons

Memoirs of a Geisha (Sayuri's Theme) - Figures - Jessie Reyez

At the end  - Lee Chansub - House of memories - Panic! at the disco

Küldd tovább (maximum) öt bloggernek, akiknek a neve eszedbe jut a játékokról, akik szerinted élveznének egy ilyen kis kihívást! Nekik már azokra kell reagálni, amilyen szavakat, képeket és zenéket te reagáltál valaki máshoz, így láncszerűen haladhat a dolog, és akár többször is érdekes lehet kitölteni.

Én eléggé átírtam az eddigi szabályzatot, mert két tagre reagáltam egyszerre, de arra gondoltam, hogy akiket kihívok, azoknak választania kell tíz szót, öt képet, három dalt az én válaszaim közül (mindig a második az enyém). Egyébként igyekeztem visszafogni a fangirl énemet, több-kevesebb sikerrel, meg a daloknál is csak leírtam, ami először eszembe jutott, de végül is ez a játék lényege. Szeretettel küldöm Petrának, Gigernek, Alexnek és Eriknek, mert mindannyiótokra ráfér egy kis ihlet a következő bejegyzéshez! ♥️

Remélem, érdekes válaszokat adtam, jövőhéten megint összetöröm mindenki pici szívét egy novellával!

Love, az álmodozó Lyla ♥️

Harry Potter | Eltemetett múlt

Hey babes!

Meghoztam a következő bejegyzést, ami szintén egy Harry Potter fic, ha már a kedvenc fandomom. Még az új Legendás állatok film után kezdtem megint rákattanni Albus és Gellert kapcsolatára, így írtam velük egy szöszt, szokás szerint angst lett (egyébként Petrának készült, csak hogy feldobjam a napját). Jó olvasást! ♥️

HP | Grindeldore | novella | angst

Albus Dumbledore egyedül volt. Nem rég nevezték ki a Roxfort új igazgatójának, így az irodájában állt, de furcsán idegennek érezte a környezetét. Más esetben örült volna a rengeteg eszköznek, könyvnek, és tudásnak, amit ráhagytak, akkor viszont nem tudott ezekért lelkesedni. A hatalmi helyzet megijesztette, mert megígérte magának, hogy nem akar majd vezető szerepben lenni, most pedig mégis itt volt, és egy egész iskola számított rá.

Legutóbb, amikor hatalmat akart, nem lett jó vége, és még most is viseli a következményeket. Sejtette, hogy még nincs vége, de félt befejezni. Nem tudott megint Gellert szemébe nézni, azok után, ami köztük történt. Hagyta magát tőrbe csalni, és nem vette észre az intő jeleket, de azóta se tudta őt hibáztatni, csak saját magát. Neki kellett volna időben rájönnie, hogy ez nem fog működni. De nem ment. Grindelwald mellett életében először úgy érezte, hogy nincs egyedül. Hogy van valaki, aki megérti a gondolatait, aki hasonlóan nagyra vágyik, mint ő, és akivel közösen el tudják érni a céljaikat. Időközben viszont rá kellett jönnie, hogy mindketten mást szeretnének, és ezt együtt nem tudják megvalósítani. Ő tehetett az egészről. Nem tudott elég nagyot, merészet álmodni, és túl gyáva volt, hogy megtegye a lépéseket.

Úgy érezte, valaki tényleg megbecsüli, és szeretni tudja. Száműzni akarta az emlékeit, de azok akaratlanul is visszakúsztak a tudatába. Szinte érezte az érintéseket, ahogy egy erős kéz megszorítja az övéit, miközben az asztalnál ülnek a jegyzeteik felett, és végre valami áttörést érnek el. Ahogy lágyan a füle mögé tűrik a hosszú hajtincseit, amikor a szemébe hullottak. Amikor betakarják és végigsimítanak a karján, mert a kanapén aludt el munka közben. Amikor már nem bírja tovább, és kiborul, hogy aztán a karok erős szorításában megnyugodhasson. Ahogy egy-egy átdolgozott éjszakán lágyan összeérnek az ajkaik, amikor már a fáradtságtól nincs máshoz erejük. Amikor reggel egymást ölelve ébrednek, és a másik illata körbeöleli minden porcikáját.

A gondolatokra egy könnycsepp gördült le az arcán, de már nem volt vele senki, aki letörölhette volna őket. Magára maradt az irodai eszközökkel, a felelősséggel, és a gondolataival, amiket már nem bírt tovább elfojtani. Bármit megadott volna, hogy még egyszer belenézhessen a kék szemekbe, amik szeretetet sugározva, áthatóan nézik őt, és érezhesse Gellert Grindelwald ajkát a sajátján, de a köztük lévő kapocsból már nem maradt semmi, csak gyűlölet.

Remélem, tetszett nektek ez a rövidke szösz, jövőhéten egy kicsit vidámabb játékkal érkezem. 

Love, az örök HP fan, Lyl ♥️