2018. 09. 24.

Retró kihívás | Wanted Dead or Alive (songfic)

Hey babes!

Múlt héten ugyan kimaradt a bejegyzés, de most egy picit hosszabb novellával jöttem az eddigi párszázszavasok után. A retró kihívás keretei között íródott, amiből még szeretnék többet írni, a szabályokat, bejegyzéseket, forrást ITT találjátok hozzá. Gigertől egy Queen, egy Bon Jovi és egy Green day számot kaptam, a középsőre esett a választásom. Igazából teljesen más oldalról közelítettem meg a dalt, mint az eredetiben, egy pszichodrámát próbáltam összehozni, miután hagytam, hogy megihlessen a szöveg. Jó olvasást (ismét egy vidám történet)! ♥️

songfic | Wanted Dead or Alive | pszichdráma (akar lenni) | angst

Magamra húztam a kapucnimat, és kissé összébb húztam az elnyűtt farmerdzsekimet, hogy óvjon a hidegtől és a szemerkélő esőtől, de ez sem segített túl sokat. Beálltam egy szűk mellékutcácska sarkára, a kukák mellé, majd elővettem egy gyűrött doboz cigit. Csalódottan láttam, hogy már csak három szál van, de azt még nem tudtam, honnan szerzek többet. Rágyújtottam, és bámultam ki a forgalmas útra. Zenelejátszók, földet bámuló, mélabús emberek, akik siettek, ezért fel se fogták a körülöttük zajló világot. Úgy éreztem, már ezerszer láttam ezt képet, minden annyira monoton, soha nem történik semmi. Néha egy-egy mentős vagy tűzoltó belezavart a mindennapi zajba, előfordultak balhék, hangos veszekedések, de semmi nem törte meg igazán a ritmust. Rosszul voltam attól, hogy senki nem mutatott újat, minden ugyanolyan szürke, sőt, csak napról-napra szürkébb.
Hirtelen fojtogatónak éreztem a levegőt, túl fülledt volt, túl sok. Megígértem magamnak, hogy ezt a pár napot kibírom, de nem ment. Semmi pénzem nem volt, szóval valahonnan szereznem kellett. Napok óta ezen a környéken járkáltam, figyeltem és hallgattam. Tudtam, hogy van egy üres lakás innen két utcára, de oda csak a legvégső esetben akartam menni. Hirtelen viszont egy meglehetősen kellemetlen zaj ütötte meg a fülemet, így rohanni kezdtem. Túl közel éreztem a rendőrautók szirénáját, szóval előkapartam a zsebemből a kulcscsomót, amit a lakás előtti növény földjében találtam. Az ott lakóknak fel se tűnt, mikor elindultak nyaralni, hogy ott ültem épp a lépcsőházban, ahol pár órával azelőtt elaludtam. Odaértem a kapuhoz, majd remegő kézzel próbáltam megtalálni a megfelelő kulcsot. Épp akkor slisszoltam be, mikor megláttam a ház egyik lakóját arrafelé tartani, szóval reméltem, hogy nem látott meg, vagy ő is ugyanolyan, mint mindenki más, aki fel sem figyel a környezetére, csak a saját kis problémáival van elfoglalva.
Abban a pillanatban arra se emlékeztem, melyik emeletre tartok. Nem tudom, hogy jutottam be a lakásba, az egész kiesett. Talán félig másztam a lépcsőn, négykézláb. Mire felértem, csak levágódtam a kanapéra. Le akartam zuhanyozni, legutóbb egy napja ettem száraz kenyeret, nem ittam. Sem vizet, sem mást.
Mikor felébredtem, fogalmam sem volt, merre lehetek, bár ez az utóbbi hetek tapasztalatai után nem volt meglepő. Estefele lehetett, de nyár lévén még nem ment le a nap. Kimásztam a fürdőszobába, és belepillantottam a tükörbe, de a látvány megijesztett. Talán egy hónapja borotválkoztam utoljára, a hajam is megnőtt már, a szemek alatt sötét karikák látszottak, a szemem durván bevérzett, és sok ráncot összeszedtem, mióta eljöttem otthonról. Az eljövés talán nem is a legjobb szó. Kiraktak. Megszöktem.
Miután megmostam az arcom, és le is zuhanyoztam, elindultam körbenézni a lakásban. A családnak két gyereke lehetett, két kis szobát találtam. A sajátjaimra gondoltam, már nem láttam őket egy éve. Az egyik sarokban egy hintaló állt. Nekik is van otthon. Nekem is volt. Nem bírtam tovább a látványt, az elrendezett hálószobákat, a kirakott közös képeket, így megkerestem a konyhát, mert a hasam már korgott. Találtam toast kenyeret, megpirítottam kettőt, de azokat is nehezemre esett lenyelni. Mostanában keveset ettem, amitől az elején mindig éhesebb voltam, most viszont már minden falatot sokáig kellett rágnom, hogy lemenjen. Végül benéztem a hűtőbe, amit később megbántam. Nem tudom, mit kerestem, de azt tudom, mit találtam: alkoholt. Mostanában nem nyúltam hozzá, és valahol mélyen éreztem, hogy jobb volt ez így, bár nem saját döntés volt. Már pénzem nem volt rá. Másra kellett.
A következő pár óra homályosan van meg. Emlékszem a dohány szagára, a számból kiömlő sörre, amikor már nem tudtam normálisan nyelni. A füst csípős szagára, akkor már égett a gyomrom, meg a tüdőm is, bár inkább a szívem. Találtam egy gitárt. Először csak párszor megpengettem, egy idő után viszont énekelni próbáltam, de a hangom fojtott és rekedtes volt. Már rég nem szólaltam meg, közben pedig sokszor köhögési roham tört rám, ennek ellenére pedig elszívtam az újabb és újabb szál cigiket. A dohányom már összekeveredett a fűvel, nem is számolgattam már, hogy mennyit juttatok be a szervezetembe. Egyre erőteljesebben énekeltem, a végére talán már üvöltöttem is, nem tudom. Elborult az agyam, felálltam a kanapéra, a gitárt már szinte ütögettem, nem is pengettem. Aztán elkezdtem földhöz vágni, közben már nem is dallam tört fel a torkomból, hanem reménytelen ordibálás. Nem gondoltam semmire, mégis mindenre, miközben a gitárt hozzávágtam bármihez, amit értem, majd az öklömmel püföltem. Levertem vele a falakról a család közös képeit, majd elkezdtem a húrokat letépkedni. Romboltam, de nem tudatosan, csak kiadtam minden dühömet. Végül a sarokba hajítottam a hangszer maradványait, majd lerogytam a padlóra, akkor már zokogtam. Fulladozva próbáltam visszanyelni a könnyeimet, állati hangokat produkálva. A hajamat téptem, majd ott kucorogtam a sarokban. Magzatpózban fetrengtem, a saját szennyemben. Így aludtam el megint.

­***

Egy ház előtt álltam, takaros kis kerttel, lenyírt fűvel, tökéletesen berendezett környezettel. Talán túl tökéletes is volt. Elindultam a gondosan lehelyezett járólapokon a bejárat felé, majd beléptem. Ismerősnek tűnt a hely, mégis idegen. Talán a makulátlan tisztaság, meg a precízen elhelyezett tárgyak miatt. Mindennek pontosan ki volt centizve a helye, még a díszek is katonásan álltak egymás mellett. Úgy éreztem, minden léptemmel, mozdulatommal, és a lélegzetemmel is csak beszennyezem a környezetemet. Tudtam, mit merre találok, mégis úgy éreztem, mintha most lennék itt először. Lassan felderengtek régi emlékfoszlányok, de furcsán éreztem magamat. Egy kisfiú szaladgált kint, az ablakból lehetett csak látni, egy kutyával kergetőztek. Egy másik, idősebb kissrác a sarokban játszott az építőkockákkal, egy harmadik pedig a konyhában rángatta anyukája kötényét, hogy éhes. Megzavarodtam, hirtelen megtelt a tér, és mindenhol ugyanazt a gyereket láttam, csak más-más korban. Az egyik a lépcsőn szaladgált egy papírrepülővel, viszont valaki fejvesztve rohant ugyanott felfele, mintha az életéért futna. Talán így is volt. Láttam egy hét-nyolc éves formát, aki társasozott, de a másik játékos alakja elmosódott. Szinte ugyanazt a gyereket a szekrény előtt kuporogva is megpillantottam, ő sírt, előtte pedig a kivehetetlen férfi állt, üvöltözve. Aztán változott a kép, én még mindig ugyanott álltam, földbegyökerezett lábbal, de a kisfiúk megváltoztak. A saját fiamat pillantottam meg, többedmagával, ugyanazokat a mozdulatokat csinálva, mint az én kiskori énjeim. Az egyetlen dolog, ami más lett, hogy az a férfi nem az apám, hanem én voltam. Hirtelen túl sok lett, ismét megjelentek a saját gyerekkori emlékeim, most egyszerre a másikkal, a szoba pedig összefolyt, egyszerre láttam a széthagyott játékokat, a koszos padlót, a véres konyhapultot, ahová bevertem a fejem, mikor nekilöktek; és azt a fojtogató tisztaságot, ami az érkezésemnél fogadott. Ismét úgy éreztem, hogy képtelen vagyok befogadni az egészet, hogy megőrültem.

***

Mikor magamhoz tértem, még mindig ott feküdtem, ahol végül kiütöttem magamat, ugyanolyan pózban. Hihetetlen bűz volt, ahogy feltápászkodtam, láttam a vért, ami az öklömről cseppent le. Még mindig vérzett. Hányás és húgy szaga keveredett. Azt kívántam, bár belefulladtam volna a saját nyomaimba. Émelyegni kezdtem, most már nem szűnt az érzés, ami eddig is bennem volt: menekülni akarok, el innen, a városból, a világból, de legfőképp a saját fejemből, ahova hónapok óta be vagyok zárva. Felálltam, bár nehezemre esett, majd megtámaszkodtam a falba. Körbenéztem, de fel sem fogtam a károkat, amiket én magam okoztam, mert hihetetlenül sajgott a fejem. Nem messze tőlem egy széttépett újság hevert, arra próbátam összpontosítani, amit valószínűleg pár órával azelőtt téphettem szét. Már az ideérkezésemnél észrevettem, de nem akartam belenézni. Nem érdekelt, hogy köröznek-e, vannak-e hírek, mondott-e valamit a feleségem. Napok óta eszembe se jutott, bár nem is foglalkoztam semmi mással, csak hogy eltereljem a figyelmemet, száműzzem a gondolataimat, az embereket tanulmányozzam. Felröhögtem, mély, keserű hörgéssel, ijesztően. Ítélkeztem mások fölött, mikor ott voltam én, elcsesztem az életemet, egy drogos alkoholista voltam, aki menekült az igazság elől. Tudtam, hogy nem a rendőrség miatt félek, vagy ami az elkapásom után következne, hanem hogy belenézzek a saját szemembe. Tudtam, hogy abba kéne hagynom, de nem ment.
Onnan is elmenekültem, otthagyva a romokat. Úgy éreztem, hogy tönkretettem egy család életét, ahogy apám a miénket, és én a sajátomét. Fojtogatott a levegő, de azt hiszem, ez már nem is fog elmúlni soha, örökké így marad.

***

Futottam. Nem tudtam, hova, vagy hogy ki elől, csak azt, hogy üldöznek. Sokáig álltam még a lakásban, magam sem tudom, miért, talán szembesülni akartam az általam okozottakkal, amik engem tükröztek. Az otthagyott rom én voltam, csak magamat már jóval régebben tettem tönkre. Talán ismét egy sziréna térített magamhoz, már nem tudom. Csak azt, hogy kirohantam a lakásból, úgy hagyva magam mögött, mint régebben a sajátomat. Hajnal lehetett, már világosodott. A fullasztó érzés nem múlt el, csak erősödött de ahhoz lassan hozzászoktam. Most viszont mást is éreztem, mintha figyelnének. Tudtam, hogy futnom kell, valami vagy valaki közelít felém. Nekiiramodtam, át a szűk utcákon. Kiértem a főútra, ahol embereket érzékeltem magam körül, de nem volt időm megvizsgálni őket. Talán őket is üldözte az a dolog, lehet oda kellett volna kiáltanom, de kezdtem kifogyni a szuszból, már csak az adrenalin mozgatta a végtagjaimat, esetleg a bennem maradt drog, én már rég elvesztettem az irányítást. Ahogy egy kisvárosi részhez értem, még gyorsabban rohantam, el az emlékeimtől, meg attól, ami követett engem. Néha láttam egy-egy felvillant arcot, de az elején nem tudtam kivenni, kik azok. Megpróbáltam kiüríteni a fejemet, és nem figyelni semmi másra, csak hogy megmeneküljek. Aztán felismertem az első arcot. A fiam volt. A fejemben hallottam, ahogy azt mondja, csalódott bennem. Már kezdett elfogyni minden tartalék levegőm, de nem álltam meg, nem tudtam megállni. Úgy éreztem, az életem múlik rajta, így hát folytattam. A saját arcomat is megláttam, aztán sorban mindenkiét: apámét, anyámét, a feleségemét, a kislányomét, akivel szinte semmi időm nem volt. Már a kezemmel próbáltam elhessegetni a képeket, kiáltani akartam, de nem jött ki hang a torkomon, az arcomon könnyek folytak le. Körülöttem újra változott a helyszín, ahogy rohantam, megint magasabb társasházakat láttam, egy főutat is. Befordultam egy sarkon, talán egy sikátor lehetett, nem tudtam megmondani. Magamtól meg sem álltam volna soha, addig akartam futni, míg el nem fogyok. Végül átestem pár kukán, amiket észre sem vettem, felborítva mindent. Nem érzékeltem sem a zajokat, sem a saját kiáltásomat, nem éreztem a fájdalmat sem, ahogyan felhorzsoltam a végtagjaimat. Körülnéztem, felismertem, hogy hol vagyok. Én egyenesen futottam, nem kanyarodtam el, most mégis szinte ugyanott voltam, ahonnan elindultam. Abban a szűk kis utcácskában, ahonnan előző nap a lakáshoz mentem. A családra gondoltam, akik majd hazaérve az én mocskomat találják ott. Nem csak a koszt, a törött holmikat, hanem a romlott lényemet is. Most viszont ott ültem, egyedül, horzsolásokkal, véresen, kifulladva. Az előbb az életemért futottam, vagy magam elől, már nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy futottam. Nem is üldözött semmi. 

Én Gigert, Petrát, Majrát és Liát hívtam ki, a számaik pedig a következők:
  1.  John Lennon - Imagine
  2. Marilyn Manson - Sweet Dreams
  3. Republic - 67-es út
 Remélem, tetszett, jövőhéten újra itt! ♥️
Love, a beteg elméjével nevetgélő Lyla 

2018. 09. 10.

300 | Szépség

 Hey, babes!

Itt vagyok a következő bejegyzésemmel, ezúttal egy újabb 300 szavas szösszel, amibe belefojtottam minden önértékelési problémát, just because it's fun. Jó olvasást! :))) ♥️

 300  | szösz | angst | szépség | önértékelési zavarok

A tükör előtt állt, és magát nézte.
Annyira szép vagy! – hangzott az egyik „barátnője” szájából.
Utálta a haját, nem lehetett vele semmit kezdeni. A fésű nem segített rajta, sehogy sem állt és nem tudta megtalálni a megfelelő stílust.
Úgy szeretnék olyan lenni, mint te! – A szobatársát se érezte soha közel magához.
Az arca egyáltalán nem volt szimmetrikus vagy arányos, az orra túl pici, a szája csak egy vékony vonal, a szemei pedig túl nagyok.
Lélegzetelállító vagy – suttogta a fülébe a fiú, aki később kegyetlenül elhagyta.
Egészségtelenül soványnak érezte magát, a csontjai túl erősen kirajzolódtak. A combjai között hatalmas rés volt, mellei és feneke pedig mintha nem is léteznének.
Ne aggódj ennyit magad miatt – jegyezte meg rengetegszer az anyja, de semmi érzelmet vagy törődést nem érzett a hangjában, mintha csak egy újabb tehertől akarna szabadulni.
Néha kimázolta magát, de attól se érezte magát szebbnek vagy jobbnak. Kényszerből tette, mert körülötte mindenki csinálta, de nem tetszett magán a smink.
Te így vagy tökéletes – hallgatta kiskorában az apját.
Ahhoz mégse volt elég tökéletes, hogy a férfi vele maradjon vagy bármennyire igényelje a válás után a társaságát.
Hogy tudsz ilyen jól kinézni? Állandóan fogyózom, de akkor sincs ilyen alakom. – Az osztálytársa is csak azért beszélt hozzá, mert nem volt jobb dolga.
Már évek óta nem érezte őszintének a saját mosolyát. Egyszerűbb volt magára erőltetnie egy művigyort, aztán az is természetesen jött.
Úgy irigylünk. Igazi szépség van. Mit használsz az arcodra, annyira szép a bőröd! Szeretnék olyan lábakat, mint a tieid.
– Ne egyél annyit. Olyan kövér vagy! Minek erőlteted azt a mosolyt, rajtad az sem segít. Elhiszed nekik, amit mondanak? Csak nem merik a szemedbe mondani az igazat. Csúnya vagy! – A démonok hangjainak annyival könnyebb volt hinni, mint a kedves szavaknak.

Remélem tetszett, jövőhéten még meglátom, melyik ötletemre lesz több időm! ♥️
Love, Lyla

2018. 09. 03.

Születésnapi mentőakció

 Hello, my dearies!

Jelentem, visszatértem bloggerföldére, azóta a kritikarendelős opciók elköltöztek, ugyanis lett egy design blogom Majrával, Liával és Nadinnal, link ITT. A nyár alatt sikerült összeszednem magamat, most vannak előre bekészített bejegyzéseim. A mai egy rövid crossover slash novella lenne, amit Petrának írtam még szülinapjára. Jó olvasást! ♥️ (omg, it's actually happy, can you believe it?)

novella | fanfic | slash | crossover | HP | PJO | ajándék

A nyári hőség miatt a Privet Drive utcái kihaltak voltak, aki tudott, elhagyta a forró kertvárost, mások a házukban hűsöltek, miután korán reggel meglocsolták a száraz gyepet. Harry Potter az ágyán ült, és néhány levelet tanulmányozott, amit a barátai írtak neki. A meglazult padlódeszka alatt, ahol évek óta dugdosta a tankönyveit, és minden mást is, amit a nagybátyjáék elkoboztak volna, ha meglátják nála, most egy torta is lapult, egy bizonyos félóriás saját készítésű, kevésbé ehető, ám annál inkább szívből jövő meglepetése. A fiú mellett ajándékok hevertek, Kviddics cuccok, egy könyv, meg néhány édesség is. Hedvig és néhány másik madárvendége nagy utat tettek meg, de hát nem minden nap lesz tizenhat éves az ember. Harry mosolyogva tette arrébb legjobb barátja, Ron macskakaparását, aztán felkapta a fejét, mikor lentről hangok szűrődtek fel. A Dursley család épp egy vadonatúj tévét csodált meg a nappaliban, amit véletlenül se unokaöccsük kapott, hanem a szülők szeme fénye, Dudley. Harry meg is lepődött volna, ha Vernon bácsiék gondoltak volna rá, de azért egy felköszöntést el tudott volna viselni. Kissé csalódottan fordult vissza a kapott dolgaihoz, és eléggé hiányérzete volt. Na, nem Dursleyék megható kedvessége miatt érzett így, azt már megszokta, de még valakinek számított volna a levelére. Nem tudta, hogy épp hol járhatott, de a hiánya fojtogatta őt, ezen a napon pedig az érzés csak fokozódott. Ki akart szabadulni a házból, de nem tudta, hova mehetne.
Lent Dudley az új, hatalmas képernyőn nézte épp a kedvenc műsorát, a Dursley szülők pedig minden energiájukkal azon voltak, hogy elfelejtsék, milyen nap is van aznap. Tavaly unokaöccsük szülinapján valami hazugsággal elcsalogatták őket, mire visszaértek, Harry felszívódott. Nem mintha hiányzott volna, de ilyen szemtelenséget nem lehet velük megtenni. Az azelőtti évben egy bizonyos vörös hajú család tagjai is tiszteletüket tették náluk, abból a fajtából, azt a kandalló, a nappali és fiacskájuk nyelve sínylette meg, így még annál is inkább utálták nevelt fiuk születésnapját. Úgy gondolták, ha nem vesznek tudomást róla, akkor megúszhatják az aznapi kellemetlenségeket. Nem is tudták, mekkorát tévednek.

Az egész úgy kezdődött, hogy valaki kopogtatott az ajtón, mire Vernon bácsi boszúsan feltápászkodott a kedvenc foteljából, ahol egy újságban a nap fontosabb híreit bújta, hogy megnézze, ki zaklatja őket egy ilyen forró napon. Harry ugyan hallotta a zajokat, meg nagybátyja feldúlt hangját, ahogyan valakit szörnyen kedvesen kitessékelt az ajtón, de gondolta, hogy csak hirdetésekkel vagy térítéssel jöttek, a bácsi akkor szokta rövid kiabálás után rájukcsukni az ajtót. Halk pusmogásként érzékelte, ahogy Petunia néni megkérdezi, mi történt. Biztosan nagyon rámenősek lehettek, mert a néni durcázva bevonult a konyhába a tiszta edényeket még tisztábbra sikálni, ami a kedvenc durcázós elfoglaltságainak egyike volt.

Ám a vendégek nem tágítottak. Valaki ráfeküdt a csengőre, mire már Dudley is felnézett, ugyanis az éles hang megzavarta őt tévénézés közben. Miután továbbra se sietett senki újra ajtót nyitni, a hívatlan, nem szívesen vendégek úgy döntöttek, megoldják egyedül is, két perccel később pedig egy csapat tinédzser taposta össze a nappali nemrég ismételten kitisztított szőnyegét. A Dursley család döbbenten nézett az érkezettekre, ilyen színes társaságot ritkán látnak, egy pillanatra megszólalni se tudtak.
– Hol van Harry? – kérdezte egy fekete hajú, zöld szemű srác, mire Vernon bácsi is megtalálta a hangját.
– Hol van Harry? Mi az, hogy hol van Harry? Mit képzeltek, hogy csak így betörtök, mint egy csapat rossz utcakölyök és utána még kérdéseket tesztek fel? AZONNAL KIFELÉ! – üvöltötte, mire a ház egyetlen normális lakója is úgy döntött, megnézi mi történt, addigra azonban a kérdést feltevő fiú már elindult felfele a lépcsőn. Időközben egy szőke, kócos hajú lány előrelépett, mert úgy érezte, barátja illetlensége ellenére illendő lenne bemutatkozni, annak ellenére is, hogy történetesen ő nyitotta ki az ajtót is.
– Jó napot, a nevem Annabeth Chase, ön pedig gondolom Mr Dursley – mondta bátor mosollyal az arcán, majd kezet nyújtott a bácsinak. Az nem volt hajlandó elfogadni a kézfogást, így folytatta. – Harryért jöttünk.
Vernon bácsi még mindig sokk hatása alatt állt, mögötte Petunia néni is csak bámult a jelenlévőkre, Dudley pedig anyja mögött keresett menedéket esetleges támadások elől. Tény, hogy meglehetősen furcsa társaság zavarta meg a család idilli nyugalmát. Annabeth mellett egy rövid, fekete hajú lány állt, bőre halványan fénylett, bár ezt Dursleyék valószínűleg nem igazán látták. Volt egy alacsonyabb, furcsa srác is, göndör haja kitüremkedett egy idétlen sapka alól, lábait pedig meglehetősen érdekesen tartotta. A csontsovány, fekete hajú srác nem keltett akkora feltűnést, ám a hatalmas, testes fiú mellette, óriási bociszemekkel annál inkább, pláne, hogy nehéz volt az arcára nézni. A maradék két jelenlévő, egy borzas hajú lány és egy vörös, szeplős, Vernon bácsi számára igencsak ismerős srác kifejezetten normálisnak tűnt.
– Ti is... olyanok vagytok? – A család döbbent feje csak ennyit tudott kipréselni magából.
– Mármint milyenek? – nézett értetlenül Annabeth, ami alapból nála igen ritkán fordult elő.
– Bűvészbottal rohangáló őrültek – nézett végig megvetően a társaságon Petunia néni.
– Nos, nem egészen – szólalt meg óvatosan Thalia. – Nem vagyunk varázslók, ha erre gondol.
– Akkor? – nézett összehúzott szemekkel Vernon bácsi.
– Egy... vallás hatalmait használjuk – fogalmazta meg óvatosan Annabeth, mire Tysonból kitört a nevetés.
– Mint egy szekta? – érdeklődött megvetően Mrs Dursley, ám hangjában félelem csendült.
– Végül is – mogyogta Nico Grovernek, mire ő és Ron is röhögésben tört ki.
– TESSÉK? HAGYJÁTOK EL A HÁZAMAT! HARRY! – ordította a ház ura paprikavörös arccal.
A fiú azonban egész mással foglalkozott, nagybátyja hangját szinte meg sem hallotta. Mondjuk válaszolni se tudott volna, mert száját épp lefoglalta Percy Jackson. Mikor pár perccel azelőtt felment az emeletre, Harry még mindig az ágyán ült és meglepettségében megszólalni se tudott. Végül a tengeristen fia tette meg az első lépést, mert odament, és magához húzva lágy csókot lehelt barátja szájára, ami időközben heves nyelvpárbajba ment át. A hangokat hallva végül szétváltak, majd úgy döntöttek, lassan ideje elhagyni a helyszínt. A szülinapos gyorsan bedobálta a cuccait egy táskába, majd kézen fogta a félistent és elindultak lefelé. Dursleyéknek kisebb gondjuk és nagyobb volt annál, hogy a kezeikre figyeljenek, mert Vernon bácsi megindult a vigyorgó Harry felé.
– Azonnal tüntesd el ezeket innen – hörögte a fiúnak.
– Elképesztő a vendégszeretete – mondta Grover, Tyson pedig elkezdett sírni, mikor meghallotta Mr Dursley szavait.
– Oké, indulunk is – vont vállat Harry.
– Te nem mész sehova! – próbálta megállítani bácsikája. – AZONNAL GYERE VISSZA!
A fiú kecsesen kikerülte, majd kilépett az ajtón. Miután mindannyian kijutottak, Grover gyorsan játszani kezdett a pánsípján, mire a bejáratot növények hada állta el.
– Harry, úgy örülünk, hogy jól vagy – ölelte meg legjobb barátnője. – Ha tudom, hogy hamarosan találkozunk, nem vesződtem volna a bagollyal. Csak eléggé váratlanul ért minket a barátaid érkezése, este szóltak.
Hermione vetett egy óvatos pillantást Annabethre, akivel gondosan tartották a három lépés távolságot, ám arcán mosoly bujkált.
– Hogyhogy? – nevette el magát a szülinapos.
– Nos, eléggé hirtelen ötlet volt – röhögött Nico, majd kezet fogott Harryvel. – Boldog szülinapot!
– Eléggé hirtelen ötlet? Konkrétan Percy a tábortűz után jelentette be, hogy mi most meglátogatunk téged.
– Hát na, illett felköszöntenem téged – karolta át az említett barátja vállát, majd egy gyors puszit nyomot az arcára.
– És hogy jutottatok ide? – kérdezte a kissé elpirult Harry. – Csak nem repültetek?
– Hajóztunk... – morogta Grover, mint aki ennek nem igazán örült volna.
– Amerikából?
– Igen – felelte Thalia, majd megrovóan Percyre nézett.
– Jobb ötletem nem volt – vont vállat a fiú.
– Nekem lett volna. Akármi. De így Grover majdnem megfulladt, Nico kimerült, miután visszaküldött egy csapat szörnyet Tartaroszba, Thaliával pedig majdnem ottragadtunk egy szigeten – sorolta Annabeth, de utána mosolyogva megölelte és felköszöntötte Harryt.
– De megérte! – mondta lelkesen Tyson, majd magához húzva összeroppantotta a fiú gerincét.
– Minket meg tegnap este hívtak fel, hogy menjünk ki eléjük, hogy együtt jöjjünk ide – mesélte röhögve Ron.
– És most mik a tervek?
– Elmegyünk inni, filmezni, megünnepeljük a szülinapodat, aztán visszafele keresünk egy rendes fuvart és velem töltöd a nyár többi részét – ismertette Percy a természetesen jól kigondolt tervet.
– Jó ötlet ez? – kérdezte Harry vigyorogva, pedig ennél szebb dolgot nem is kaphatott volna barátaitól.
– Nem – felelték kórusban a többiek nevetve.

To be continued...

Remélem tetszett, ezt még tényleg szeretném befejezni. Giger kihívott a retró kihívásra, so it's coming!
Love, az ismételten lelkes Lyla ♥️

2018. 07. 08.

Helyzetjelentés & írjatok levelet!

Hey dearies! 

Egy ideje megint nem jártam erre, erről is írok pár szót, illetve megint eltűnök egy időre, de most az internetről is, ez egy rövid helyzetjelentős poszt lesz. Több minden történt, tartsatok velem!

helyzetjelentés | tábor | levélírás | off

Sok tervem lett volna az elmúlt időszakra is, a pride monthra, de nem úgy jött ki a lépés. Volt egy rosszabb időszakom, illetve a vége felé inkább kikapcsolódtam, barátokkal voltam, az osztálytársaimmal kiélveztük a nyár eddigi részét, emiatt ritkán volt poszt, most megint nem jelentkeztem majdnem egy hónapig. Tegnap voltam a pride-on is, megpróbáltam amúgy kicsit rendbe szedni magamat és a kapcsolataimat, ami végül sikerült. szóval most minden rendben. Emellett a lentebbi okok miatt egy papírmasé sárkányt próbáltam összehozni, az elég sok idegemet elhasználta. Közben írogattam is, szóval amint visszatérek, hozok bejegyzéseket is, de az megint eltart egy darabig. 

Hogy miért? Egyszerű: egy nyári tábor miatt, elvonulok Naszin Nadil birodalmába, három csodás hétre, telefon és internet nélkül. Még szeretnék többet is írni arról a csodáról, de a lényeg, hogy immár nyolcadik éve rendezik meg a háromhetes szerepjátékos fantáziatábort, ahova én az első alkalom óta minden évben visszajárok. A külvilággal az egyetlen kommunikációs lehetőség a bagolyposta (de bagoly nélkül is nagy nehezen beérjük), ami szerintem egy fantasztikus dolog arra is, hogy kicsit visszatérjünk a régi időkbe, leüljünk, és megírjunk egy levelet.  Leírhatatlan érzés, mikor kezedbe nyomnak egy borítékot vagy képeslapot, te pedig elolvasod más írását. Most pedig ti is írhattok nekem pár sort, bombázhattok fanartokkal, fanficekkel, nyomtathattok macskás képeket is, én pedig megpróbálok válaszolni is mindenkinek.

Ha szeretnél írni:
Naszin Nadil
Borsodbóta
Polgármesteri Hivatal
Széchényi út 42.
3658
(névnek mehet a Lyla, vagy ha tudjátok a rendeset)
(( az előzőleg megadott cím is jó, de ide könnyebben eljut!))

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ír bármit is, augusztus elején pedig visszatérek bloggerkörökbe is! ♥️
Love, a lelkes Lylu

2018. 06. 14.

Alternatív érettségi

Hey dearies!
Mostanában eléggé eltűntem, aminek főleg a suli az oka, meg új fandomok. Azóta elkezdődött a pride month (♥️), meg kitört a nyár, hamarosan a szünet is, szóval most egy ideig aktív lesz a blog, de erről egy későbbi bejegyzésben még szó lesz. Ma pedig elhoztam az alternatív érettségit, amire Florea hívott ki, jó olvasást!

tag | kihívás | kérdések | random

Nagyon köszönöm Floreának, hogy gondolt rám, nézzetek be hozzű is, nagyon kreatív leányzó, én imádom a blogját. Link ITT ♥️

- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.
- Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tények, emlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.
- Nincs rossz válasz!
- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül. Link ITT
- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!

Random
Melyik a kedvenc évszakod?
Igazából mindegyiket egyszerre szeretem és utálom. Téli kölök vagyok, így ezért is szeretem, meg karácsony, hóesés, viszont februárra be szoktam sokallni a hidegtől. Nyáron nincs suli, több időm van és ott a tábor is, de nekem amúgy is állandóan melegem van, harminc fokban pedig elhalálozom. Tavasszal és ősszel sokat esik és speciális igényeimnek is megfelel a hőmérséklet (haha), de hát a suli...

Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?
Crush, kedvencem, 2k18, meg még további háromszáz, ami túl sok ember alapszókincsét képezi sajnos.

Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?
A kötelezők egy nehéz kérdés, mert tényleg sok embernek veszi el a kedvét, még akkor is, ha nem a klasszikusokról van szó. Itt a tanár szokott választani, elég jó könyveket is, de tapasztalat, hogy azokat se szokták nagyon elolvasni, így szerintem nem, akkor is, ha vannak alap dolgok, amiket illene elolvasni.

Mit tudsz a legjobban főzni?
Kezdő konyhatündérként (lassan három éve) tökéletesre fejlesztettem a tojásrántottámat.

Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?
Túl sok ilyen van, kezdve Szirmai úr agymenéseivel, egészen a Marvel cast videóin *mellbe vágja magát, mint ahogy azt Chris Evans szokta*.

Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?
Büszke INTP leányzó vagyok, aki évekig utálta ezt a tesztet, ami főleg a kiforratlan személyiségéből eredt, aztán egészen megbarátkozott vele. Amúgy szerintem nem nagyon lehet egy teszttel behatárolni valakit, akkor is, ha valamennyire találó, meg nem fekete-fehér az egész, ahhoz túl bonyolultak az emberek.

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?
A mérhetetlen lustaságom, amit kreativitásnak nevezek (kettő az egyben). 

Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?
Annyira nem szeretem a példaképeket, mert szerintem jobb, ha mindenki saját magát veszi alapul, és nem másokat követ, de ettől függetlenül nyilván vannak emberek, akikre nagyon felnézek. A legközelebb ehhez a kifejezéshez talán a táborvezetőm, Rebi áll, mert egy csoda az a nő, elképesztően tehetséges, egyedi, stílusos és egyszerűen imádom. Amúgy vele leülhetek amúgy is ebédelni, ha más nem, akkor táborban, így ebédelni Tom Hiddlestonnal mennék. Őt csak megölelgetném, beletúrnák a hajába és egy tea mellett elbeszélgetnék vele az élet nagy dolgairól.

Mi a kedvenc társasjátékod?
Cluedo, Catan, Rizikó, Memory, Ki nevet a végén és bármi, ahol megverhetek mindenkit, muhahaha. 
 
Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?
Igen. Valamelyik augusztus huszadikán voltam a Margit szigeten egy különleges emberrel, az nagyon megmaradt, meg az előző két szilveszter pár bloggerálatfajjal, azokat se felejtem el soha. 

Emlékek
Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?
A háromhetes fantasy táborból az életgyűrűm, le sem szoktam venni.
Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?
Ez nem egy konkrét dolog volt, hanem több olyan pillanat, amikor valaki azt tudasította bennem, hogy mennyire szeret és fontos vagyok neki.
Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)
Itt nem nagyon szokás, de arra emlékszem, hogy elsőben egy gyereknek doboltam a hátát, akit ez rendkívül zavart, ezért ő meg beletörte a frissen kihegyezett ceruzája hegyét a karomba, köszi Jancsi. Mindketten kaptunk egy beírást, hogy zavartuk a másikat (igen, elsősorban nekem is az volt a problémám természetesen, hogy zavart, véletlenül se fájt).
Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?
Három hét, a tábor ideje alatt. Amúgy nem is hiányzott túlzottan, bár anélkül nem hiszem, hogy kibírnám, csak ott elterelik annyira a figyelmünket, hogy ne zavarjon, meg ki is zökkentene onnan.
Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?
Annyira nem videojátékoztam, viszont már kiskoromban traviánoztam (egy elég komoly stratégiai játék, anyuék kezdték el, nekem meg megtetszett), meg imádtam a tower defence játékokat, mai napig leülök Kingdom rusht vagy Gemcraft Labyrinth-ot játszani.
Mi volt a jeled óvodában?
Ház, de mindig virágot akartam, így általános suliban azt rajzoltam, mikor ez volt a feladat, de ki kellett radíroznom. Viszont a házhoz alkothattom egy virágoskertet, így megnyugodott a pici lelkem.
Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod, és mitől vált a kedvenceddé?
Az általános iskolai tanítónénim volt a kedvencem, így ő tanította a legtöbb akkori tantárgyamat. Amúgy hatalmas szíve volt, de tudott szigorú is lenni, szerintem remek alapokat kaptam tőle, nem csak a későbbi sulihoz, de az élethez is, eléggé hiányzik.
Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?
Kijöttem pár nehezebb időszakból és találtam olyan embereket, akik megértenek, szeretnek és támogatnak, leginkább ezeket mondanám.
Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?
Apró félreértések, meg besértődés mindkettőnk részéről, általában elég gyerekes indokok szoktak lenni, mert én se a békés természetemről vagyok híres, aztán volt egy-két helyzet, amit utólag soha nem beszéltünk meg pár emberrel.
Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?
Nem rég kaptam egy emailt a tumblr-től, mert réges régen, egy messzi-messzi galaxisban regisztráltam és utána sosem használtam. A megszólítás az volt, hogy kedves józsimermástnemfogadel!

Fantázia
Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?
Most épp elsőként a tábor, addig 23 nap van, utána az Ed Sheeran koncert, 54 nap múlva.

Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?
Igazából most nem változtatnék, mert épp növesztem, aztán már megvannak a terveim (rövidebb, festett haj), de ha bármit lehetne választani, akkor kipróbálnám a természetes vörös és a göndör hajat.

Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?
Fizikus szeretnék majd lenni, még lehet össze is jön.
Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?
Írás, esetleg éneklés, vagy feltaláló, még bármelyik megtörténhet, hihi *megy tovább álmodozni*.
Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?
Amit épp írok, az egy több szálon futó félig urban fantasy, félig disztópia sárkányokról, portálokról és nyolc világcsodáról.  De tervben van egy könnyedebb nyári sztori, egy cirkuszos, meg egy hősökről és gonoszokról szóló, bár utóbbit lehet az elsőbe fogom beleszőni.
Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?
Maradnék annyi, amennyi vagyok, jelenleg kiélvezem tinédzser korom utolsó éveit.
Mi tesz egy barátságot igazzá?
A támogatás, kölcsönös bizalom, minimális hasonlóság, közös témák, poénkodós és komoly pillanatok, alkalmazkodás, együtt átélt élmények, egymás megismerése és elfogadása.
Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire?
Roxfortos tárgyak érnek? Amúgy nem általánosan vezetném be, de nálunk kivenném a földrajzot, a bioszt, a tesit, a rajzot és az éneket, helyettük pedig szívesen tanulnék külön irodalmat, drámát, médiát, pszichológiát (bár az később lesz, de csak egy évig) és filozófiát (szintén).
Ha lenne egy Facebook-oldalad, vagy Instagramod, esetleg YouTube-csatornád százezer követővel, akik mind harmincas-negyvenes szülők, mit mondanál nekik?
Egy kicsit megpróbálnám átadni egy tinédzser gondolatait, igyekeznék arról beszélni, hogy hogyan lehet kezeleni bizonyos dolgokat a gyerekeikkel kapcsolatban, ami nekik új lehet, mitől nem kell megijedni és mire kell jobban figyelniük.
Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva. 
Szólok a másik hülyegyereknek, hogy ő is vegyen egy repülőjegyet Angliába, aztán hárman éldegélnénk Londonban (természetesen ez csak elméletben, abszolút nem tervezünk ilyesmit és nem fordulhatna elő, dehogy).

A kihívott bloggerek pedig: Petra (Happy ending), Lily (Galactic nightmares), Erik (Other side of the horizon), Giger (the Gigest) és bárki, aki kedvet kap hozzá. Jó töltögetést, dearies!

Remélem, tetszett, legközelebb egy novellával érkezem!
Love, a kisebb káosz közepén leledző Lyla ♥️

2018. 05. 11.

101-1001 kihívás

Hello, dearies!
Most egy elég személyes bejegyzéssel érkeztem, a 101-1001 kihívással, amit Lyra blogján találtam. A lényege, hogy össze kell írni 101 dolgot, amit 1001 nap alatt szeretnél teljesíteni. Van olyan, amit valószínűleg könnyű lesz megcsinálni, egy pár pont pedig sok erőfeszítést igényel, de remélem, a nagyját meg tudom valósítani. Jó olvasást! ♥️

 kihívás | célok | bakancslista | változás
Kezdés: 2018. május 11.
Vége: 2021. február 05.
Teljesítve: 4/101
  1. Levágatni 40-50 centit a hajamból és odaadományozni
  2. Balayage hajfestét csináltatni
  3. Tetoválást csináltatni
  4. További fül piercingeket csináltatni
  5. Négyes fölötti átlagot elérni
  6. Sikeresen befejezni az iskolai mini szakdogát
  7. Aktívan beszállni majd az utolsó sulis napunk tervezésébe, majd kiélvezni az egészet
  8. Leérettségezni
  9. Felvételt nyerni egy jó egyetemre
  10. Túlélni az egyetem addigi féléveit és vizsgaidőszakait
  11. Elköltözni itthonról
  12. Aktívan blogot vezetni (ha nem is végig, ameddig van kedvem blogolni)
  13. Fejlődni írás terén és végigírni egy történetet
  14. Végignézni 15 sorozatot (2/15) 
  15. Eljutni és maximálisan kiélvezni egy Ed Sheeran koncertet
  16. Jóval többet sportolni
  17. Javítani az alakomon
  18. Egészségesebben enni
  19. Továbberősíteni a legjobb barátaimmal a kapcsolatunkat
  20. Leszokni a körömrágásról
  21. Közös tábort szervezni a barátaimmal
  22. Fejleszteni a hangomat
  23. Megtanulni alapszinten gitározni
  24. Covereket csinálni
  25. Kezdő konyhatündérből haladóba avanzsálni
  26. Megcsinálni három közös cosplayt conra barátokkal (0/3)
  27. Még egyszer eljutni Angliába 
  28. Londonban HP és SH múzeumban járni
  29. Látni a Pál utcai fiúk musicalt
  30. Felülni a Praterben a nagy V betűre
  31. Továbbfesteni a szobám falát (ajtó, ágy fölé x2)
  32. Korrepetálással több pénzt keresni
  33. Több motivációt összekaparni a sulihoz
  34. Elolvasni legalább 150 könyvet (40/150)
  35. Többet olvasni/visszaszokni rá
  36. Jogsit szerezni
  37. Figyelmesebbnek lenni a környezetemmel szemben
  38. Több életerőt sugárzoni hosszútávon
  39. Eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek
  40. Megírni három hosszabb, többrészes novellát
  41. Megírni 50 háromszázas kihívást (5/50)
  42. Szerezni egy cicát
  43. Jobban rendszerezni a cuccaimat (szoba, gardrób, gép, blog, fej)
  44. Barátokkal nyaralni
  45. Nyárimunkát vállalni
  46. Eljutni még egyszer Olaszországba és Spanyolországba
  47. Kint lenni 5 conon
  48. Befejezni az IMDb top250-es filmes listáját (94 /250)
  49. Legalább 5 filmet együtt nézni a legjobb barátaimmal moziban (0/5)
  50. Tízszer színházba menni (0/10)
  51. Családdal kétszer nyaralni menni
  52. Rendes mikrofont venni (esetleg kamerát)
  53. Táborban megcsinálni az összes tervezett játékunkat
  54. Jobban kiismerni önmagamat
  55. Nyíltabban beszélni a problémáimról
  56. Barátokkal sátrazni
  57. Bullet journalt, vagy valami hasonlót vezetni
  58.  Még egyszer megszervezni a Bloggerkarácsonyt
  59.  Végigírni a közös naplót, amit a barátaimmal beszereztünk
  60. Több (nyári) ruhát beújítani és hordani
  61. Elkezdeni a NaNoWriMót és minél sikeresebben teljesíteni
  62. Több időt tölteni a szabadban, többet sétálni
  63. Jobban felfedezni Bécset és kihasználni a lehetőségeit
  64. Több hangsúlyt fektetni a sulira
  65. Megtanulni jobban beosztani az időmet és eleve nem mindent az utolsó pillanatra halasztani
  66. Több dolgozatra is rendesen készülni
  67. Reálisabb célokat kitűzni és be is tartani
  68. Újraírni valamelyik nagyon régi ötletemet
  69. Megtanulni jobban kezelni a kapcsolataimat és a problémáimat
  70. Kipróbálni 3 új dolgot (0/3)
  71. Többfélét enni, kevésbé finnyásnak lenni
  72. Lenyomni a spárgám
  73. Igényesebbnek lenni
  74. Megírni mindent, amit a blog második posztjában elterveztem
  75. Nyáron is foglalkozni valamennyit a sulival
  76. Többször elmenni a szüleimmel és/vagy barátaimmal kirándulni
  77. Nyáron leutazni anyuval, a húgommal és a legjobb barátommal egy tóparthoz
  78. 150 bejegyzést közétenni a blogon
  79. 200 blogot kirakni a JBT-re
  80. Még egyszer eljutni az állatkertbe a legjobb barátaimmal
  81. Több szabadulószobába is elmenni (1/3)
  82. Cyberjumba trambulinozni menni
  83. Résztvenni még egy bloggertalin (vagy szervezni)
  84. Kijutni a Viecc-re
  85. Jobban belemerülni (magyar) alter zenékbe
  86. Több hangsúlyt fektetni olyan dolgokra, amik segítenek és kevesebbet olyanokra, amik nem
  87. Megtanulni normálisabban sminkelni, de csak alkalmanként használni
  88. Jobban szűrni, hogy mennyire értelmes dolgokat nézek (filmek/youtube)
  89. Eljutni valami olyan országba, ahol még nem voltam
  90. 5 várost másik országokban végigjárni 
  91. Felejthetetlenné tenni az utolsó táboromat
  92. 5 új fandom hosszútávú tagja lenni
  93. Több (főleg angol) klasszikust elolvasni
  94. Továbbfejleszteni a PS és kódolási tudásomat
  95. Több kommentet hagyni másoknál
  96. Kevésbé akaratosnak és makacsnak lenni
  97. Végignézni (újra) az összes Disney mesét
  98. Folytatni a húgomnak írt mesekönyvet, párhoz rajzolni is
  99. Félretenni a korrepetálásból szerzett pénzemből
  100. Tovább önállósulni
  101. Megcsinálni az itt összeszedett pontok nagyrészét, nem elfeledkezni róla, és lehetőleg egy még aktív Lyla's-on összefoglalni, kielemezni, néha-néha pedig posztolni ezzel kapcsolatban
Remélem tetszett a listám, és ti is elkészítitek a sajátotokat! ♥️
Love, a lelkes és elszánt Lyla

2018. 04. 30.

Kvíz | Könyvek első mondata

Hello, darlings!

Még régebben volt egy POSZTOM a bloggertalira készített fandom kvízről. Most meghoztam a másikat is, ahol könyvek első mondataiból kell kitalálni az írót és a címet. Vannak benne klasszikusok, kötelezők, régi-új felhype-olt kötetek is. Írjátok fel a válaszaitokat, ha kell, olvassátok el a tippeket. Könyvenként egy-egy pont jár a szerzőért és a mű címéért. Sok sikert!

 kvíz | könyvek | első mondat | fandom


Első mondatok
1. Íme az össze dolog amit Franciaországról tudok: Madeline Amélie és a Moulin Rouge. 
(egy időben nagy hype-ja volt, egy végzős leányzóról szóló szerelmes regény)
2. Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. 
(magyar klasszikus; kötelező)
3. Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek. 
(romantikus, filozófikus regény; LGBTQ+)
4. Nyüzsgő, zsúfolt pályaudvar tele emberekkel, akik mind igyekeznek valahová. 
(népszerű könyvsorozat után jelent meg "kiegészítésnek"; nem regény)
5. Két kézzel szorongatom a kulacsomat, habár a teám már régen kihűlt a fagyos levegőben. 
(egy disztópikus trilógia valamelyik része)
6. A lélegzetelállító üveg és acél épület csillogó tűként emelkedett a Front Streeten, mintha csak az égrevakart volna gombot írni. 
(népszerű urban fantasy könyvsorozat egyik része)
7. – Uram? – ismétli meg a hölgy. – Milyen gyorsan szeretné hogy odaérjen? 
(egy felhype-olt sorozat ez alapján készült; most jön a második évad)
8. Mindenki úgy tudja, hogy tökéletes vagyok. 
(pár éve nagyon népszerű volt; romantikus trilógia első része)
9.Új életét egy hideg, sötét, áporodott levegőjű fülkében állva kezdte. 
(disztópikus sci-fi trilógia első része; film is készült belőle)
10.Csak egy tükör van a házunkban. 
(disztópikus sci-fi trilógia első része; film is készült belőle)
11.A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. 
(magyar klasszikus; kötelező)
12.Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni.
(angol klasszikus)
13.Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. 
(amerikai klasszikus)
14.Hát igen. Itt tartunk. Naplót írok. Amit mindig is értelmetlennek és időpocsékolásnak tartottam. 
(magyar ifjúsági könyv; negatív hype - nem SzJG)
15.Ez nem   olyasfajta   hely   volt   –   legalábbis   első   ránézésre   ahol emberek szoktak eltűnni. (többkötetes történelmi romantikus kalandregény; sorozat is készült belőle) 
16.Az egész úgy indult, mint egy normális péntek, a félév utolsó napján.
(népszerű magyar ifjúsági könyvsorozat valamelyik része)
17.A két férfi egymástól néhány méterre tűnt elő a semmiből a keskeny, holdsütötte dűlőúton. 
(napjaink egyik legnépszerűbb könyvsorzatának valamelyik része)
18.- El kellene indulnunk visszafelé - sürgette őket Gared. 
(az egyik legnépszerűbb sorozat alapjául szolgáló regények egyik része)
19. A világvége az autóm motorháztetején landoló pegazussal kezdődött.
(mitológia könyvsorozat egyik része)
20. A műterem tele volt a rózsák gazdag leheletével, s hogy a könnyű, nyári szellő megrebbent a kert fái közt, a nyitott ajtón beáramlott az orgona nehéz szaga s a rózsaszín virágos tövisbokor gyengéd illata.
(angol klasszikus)


Válaszok
1. Anna és a francia csók – Stephanie Perkins
2. Pál utcai fiúk – Molnár Ferenc
3. Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában – Benjamin Alire Sáenz (ezért egy pluszpont jár, ha helyesen írtad)
4. Harry Potter és az elátkozott gyermek – J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne (elég az első)
5. Futótűz – Suzanne Collins
6. Hamuváros – Cassandra Clare
7. Tizenhárom okom volt… – Jay Asher 
8. Tökéletes kémia – Simone Elkeles
9. Az útvesztő – James Dashner
10. Beavatott – Veronica Roth
11. Egri csillagok – Gárdonyi Géza
12. Állatfarm – George Orwell
13. Zabhegyező – J. D. Salinger
14. Egy ikerpár titkos naplója – Szűcs Vanda
15. Outlander (Az idegen) – Diana Gabaldon
16. Szent Johanna Gimi 8/1: Örökké – Leiner Laura
17. Harry Potter és a Halál ereklyéi – J. K. Rowling
18. Trónok harca: tűz és jég dala – J. R. R. Martin 
19. Az utolsó olimposzi (Percy Jackson és az olimposziak V.) – Rick Riordan
20. Dorian Gray arcképe – Oscar Wilde

Remélem tetszett ez a kis kvíz, ha szeretnétek hasonlót, jelezzétek és írjátok le, hány pontot szereztetek! ♥️ 
Love, a könyvmoly lyl