Történetek a buszról

Hey guys!

Először is rendszereztem a novelláimat, mert már én sem ismertem ki magamat, szóval ITT találjátok őket. Mostanában megint kicsit elmaradtam a dolgokkal, de most hoztam egy új sorozatot, aminek remélhetőleg még lesz pár része. Kicsit új irány, mert az emberekről fogok írni, akikkel csak egyszer találkoztam, buszutak során. Jó olvasást! ♥️

bus stories | mesélős | emberek 

Talán a legtöbben tudjátok, hogy én Bécsben tengetem mindennapjaimat, viszont budapesti leányzó vagyok, ott töltöttem a gyerekkoromat, és mai napig kötnek oda emlékek és emberek. Főleg Giger és Petra, meg a nyáritáboros csapat miatt szoktam odautazni, emiatt pedig már igen sokszor töltöttem órákat a buszon (régebben vonaton). Többször előfordult, hogy a mellettem ülő emberrel beszélgettem, és én amúgy nagyon szeretek mindenkit megfigyelni a tömegközlekedési eszközökön, meg elgondolkozni, hogy hova mennek, mit csinálnak (not creepy or something). Most összegyűlt egy bejegyzésre való történet, mert szeretném veletek is megosztani az érdekes emberek történeteit.

1. Az első történet november környékén történt, a suliból rohantam a buszpályaudvarra Bécsben, még aggódtam is, hogy le fogom késni. Akkor jöttünk rá, hogy ha Gigerhez megyek, akkor gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb is Győrben leszállni, így az volt az úticél. Végül kiderült, hogy feleslegesen izgultam, mert a busz késik fél órát. Ott ismerkedtem meg Nikivel, aki 24 éves, itt él, és angol foglalkozásokat tart óvodákban. Vettünk mindketten egy kávét, aztán kiderült, hogy két órás késéssel kell számolnunk. Közben elmesélte, hogy Pesten laktak a szüleivel, ahol addiktológiát tanult, de neki is meggyűlt a baja az oktatási rendszerrel, így végül abbahagyta az ottani egyetemet, és ideköltözött. A nagymamájához indult Veszprémbe, de kiderült, hogy a buszunk, ami Párizsból indult, útközben lerobbant, és még egy órát kell várnunk egy másikra. Végül egy kolléganőjével is találkoztunk, aki a lányát kísérte ki. Mire megérkezett a busz, kellően átfagytunk, Niki pedig végül nem jött velünk, mert babonás, és szerinte aznap sok rossz előjel volt, de azért megvárta, amíg elindulunk. A másik lánnyal, Dorkával utaztunk, aki szintén Bécsben élt, de lassan szeretne visszaköltözni Veszprémbe. Három órás késéssel le is szálltunk Győrben, futott velem a vonatig, majd felszállt egy másik buszra. Nikivel néha még beszélgetni is szoktunk, meg egyeztetünk, hogy ki mikor utazik, nehogy megint egyszerre várjunk ott, annak nincs jó vége.

2. A második történetnél Gigerrel utaztunk Pestre, miután nálam töltött pár napot. Előtte meg is ittuk életünk első starbucksos kávéját (megjegyzés: nem értettük meg a körülötte lévő hype-ot). Akkor még vonattal jártam, fülkés járat volt, és egy kedves, idősebb házaspár mellett találtunk helyet. Mint kiderült, Ausztráliából származtak, én meg azon a nyáron voltam Perthben, így nagyon örültem, hogy találkoztunk velük. Nagyon nyitottak voltak, sokat meséltek. A néni nővérként dolgozott épp, de lassan nyugdíjba mentek, és már csak azért járt be heti pár napot, mert szerette, amit csinál. Emellett jogot is tanított az ottani orvosoknak, ez pedig hihetetlen lenyűgöző volt. Több gyerekük van, már mindegyik kirepült, ha jól emlékszem, unokájuk is született már, így elindultak egy világkörüli útra. Épp Európát járták be, mindössze két bőrönddel, Amszterdam után Pozsonyt fedezték fel, amikor pedig találkoztunk, akkor Bécsből utaztak Pestre. Megkérdezték, hogy mit érdemes megnézni, és rólunk is érdeklődtek. Engem nagyon megfogott minden, amit meséltek, és nagyon jó volt ismét megtapasztalni, milyen kedves, aranyos és nyitott emberek az ausztrálok.

3. A harmadik eset nem olyan régen történt, épp egy táboros találkozó után indultam haza, bár ismét akadt némi komplikáció, mert a tüntetések miatt késtek a buszok, így végül csak Kelenföldön értem el, amikor már majdnem tele volt. Egy aranyos lány mellé ültem le, akivel el is kezdtünk beszélgetni. Nem is tudott magyarul, csak egy barátját látogatta meg Pesten, és ki is tárgyaltuk először a tüntetéseket. Jó volt megtudni, hogy hogyan is látják az osztrákok a magyar helyzetet. Végül kiderült, hogy a lány 23 éves (hatalmas göndör hajjal, amit imádtam), nem rég végzett az egyetemen, így szeptemberben kezdett el egy Bécs melletti suliban rajzot és pszichológiát tanulni. Nagyon nyitott és intelligens leányzó volt, beszéltünk az oktatásrendszerről, meg a pszichológiáról is, mert pont kapott egy osztályt, akik velem egyidősek. Ő is adott pár tanácsot nekem, hogy mire készüljek fel az egyetemen, meg én is tudtam neki kicsit segíteni, hogy mit kezdjen egy csapat kamasszal, így mindketten jól jártunk. 

Remélem, tetszett nektek ez a poszt, még szívesen osztok meg veletek ilyen történeteket, ha összegyűlik megint egy bejegyzésre való!

Love, az utazgatós hangulatban lévő Lyl ♥️