Csodaszép karácsony estét!
Remélem mindenkinek jól
telik eddig a karácsony, egyetek sokat és élvezzétek ki. Lassan véget ér a Bloggerkarácsony is, én pedig úgy döntöttem, kirakom ide a
Hazelnek írt fluffomat. Egy kis fizika/kémia, hitelesnek indult, félúton meggondolta magát, de legalább összehoztam pár fandom utalást. Jó olvasást és boldog karácsonyt, dearies! ♥
novella |
Hazelnek | karácsonyi | original | gay | nagyjából fluff | fizika/kémia (na jó, fizika)
Kint szakadt a hó,
mindent beborított a nagy fehérség, idilli tájképet festve. A
legtöbben azon a helyen ültek, amit az otthonuknak neveztek,
meghitt környezetben. Végül is ők
is, csak mindenkinek mást jelent az otthon. A labor hideg, fehér
csempéi makulátlanul tiszták voltak, ahogy mindig, a szürke
műszerek fényesen
csillogtak és az egész helyiséget átjárta az erős,
kissé kékes fény, ám mégis volt valami sejtelmes, mint mikor az
uszodában a víz fodrokat fest a falra. Ugyan középen állt egy
nagy, pulthoz hasonlító asztal, rajta különféle eszközökkel,
egy mikroszkóppal, kémcsövekkel, rádobva két szemüveggel és
egy fehér köpennyel, mellette pedig voltak székek, de a két ott
tartózkodó a földre telepedett le. A szintén ragyogó, ám igen
hideg padlón rengeteg jegyzet hevert a fiúk mellett, ők
pedig tollat rágcsálva nézegették őket.
Felettük egy komplett
sci-fihez elég berendezés volt, több számítógép és öt
képernyő. Abból három
a tumblr-t mutatta, a maradék kettőn
meg a pinterest volt nyitva. A lenti, asztali gépeken statisztikák
és programok álltak, kis ábrákkal illusztrálva. Arrébb a falon,
a hatalmas parafatáblán egy térkép állt, különböző
emberek voltak feltűzve,
kivágott cikkek, pirossal jelölt helyek és nyomtatott képek
városokról. Ha nem tudósok csinálták volna, egy megszállott
stalker, vagy akár egy rendőrség
falán is lehetett volna. A helyiségben ezeken kívül rengeteg
fehér szekrény állt, a rend pedig csak látszólagos volt, a
legtöbbet nem szabadott kinyitni. A nagy részükben szimplán csak
kupi volt, behajigált üvegek, mágnesek, kis szerkezetek, de
például a sarokban akadt egy, amiben egy kétes eredetű
zöld massza várt arra, hogy kitörhessen, így azt messzire
elkerülték, ugyanis még nem jöttek rá, hogyan is lehetne
eltüntetni. Egy polcon szép sorjában mappák sorakoztak, szépen
felcímkézve, ennek ellenére pedig teljesen összekeverve. Az
asztal fiókjaiba minden olyan dolog került, amit gyakran
használtak, mint az olló, a rajzszögek, kisebb mágnesek vagy épp
az öngyújtó. Itt jön képbe a leghasznosabb tárgy a laborban, a
poroltó az ajtóként szolgáló lift melletti sarokban állt.
Az egyik srác hirtelen
felpattant, de mivel elég magas volt, majdnem beverte a fejét a
falra erősített
képernyőbe. Odasietett a
laptopjához, majd villámgyorsan pötyögni kezdett. A másik
értetlenül nézte, majd ő
is felállt, és lábujjhegyre állva társa válla fölött átlesve
olvasta, hogy mit ír. Próbálta megérteni, de a képernyőn
csak összefüggéstelen szavak álltak, majd a fiú abba is hagyta a
gépelést és az egyik megnyitott tumblr-n kezdett el keresgélni.
Társa csak kérdő
tekintettel bámulta.
– Gav, beavatnál, hogy
mégis mi történt? – kérdezte végül barátját, aki halkan
motyogott magában, miközben hevesen tekergetett le, majd
villámgyorsan másik keresést indított és megint lefele pörgetett
a találatok között. Pár szótlan perc után sóhajtott egyet,
majd végre társára nézett, aki egyre kevésbé értette, hogy mi
történik.
– Rájöttem valamire.
Cade, azt hiszem, tudom, hogy mi történik! – mosolygott csillogó
szemmekkel, szavaiban izgatottság csengett.
– És be is avatnál? –
nevette el magát az említett.
– Oké, szóval.
Figyelj! Azt tudjuk már, hogy a könyvekben nincs semmi, ahogyan a
CD-ken sem. Viszont mi van, ha nem tárgyhoz kötöttek, hanem
emberekhez és helyekhez, gondolj csak bele! – Gavyn arcán
gyermeki lelkesedés látszott és türelmetlenül várta, hogy társa
válaszoljon. Cade röviden elmélázott, majd lassan, még mindig
gondolkozva válaszolt.
– Lehet benne valami...
Akkor viszont teljesen rossz irányban keresgéltünk. És mi lehet a
rajongókkal? Valami kapcsolat akkor is kell legyen.
– Hát figyelj, akkor
vizsgáljuk meg a többi mindent, valamit csak találunk!
Cade sóhajtott, de
barátja teljesen komolyan gondolta. Ellenkezett volna, de gyötörte
a kíváncsiság. Az egyik szekrényből
elővettek pár tálcát,
tele kis üvegcsékkel és dobozokkal, majd a mikroszkóp elé
telepedtek. Többnyire csendesen dolgoztak egymás mellett,
lejegyzetelték az eredményeket, megmutattak a másiknak egy-két
érdekességet, de egyelőre
nem találtak semmi áttörőt.
– Amúgy itt egy darab
a Percy Jackson egyik lapjából, ezt még nem néztük meg.
– Gavyn, te kitéptél
egy lapot egy könyvből
és még azt is megcsonkítottad? – hüledezett Cade. – Meg vagy
te húzatva? Többet nem állok veled szóba.
– Nyugi már,
tudományos célok miatt tettem – próbált a srác védekezni, de
inkább kissé arrébb csúszott székével.
– Mindjárt téged
váglak fel és vizsgállak meg tudományos célok címszó alatt!
– Utána megragasztom,
oké?
– Veszel nekem egy
másikat, akartad mondani...
A fél idegrendszerük
ráment a kutatásra, kávéfüggőségük
igencsak megmutatkozni látszott, de eredménye még mindig nem volt
a sok vesződésnek. Egy
komplett csontkollekción, két állati maradványon, rengeteg
kőzeten és pár,
speciális boltokban fellelhető
furcsa tárgyon, mint egy érdekes, többnyire hegyes trónon, két
közepesen hosszú, mintás, faragott boton és egy vasból
összetákolt kukaszerű
dolgon túl mindketten kedvtelenül próbálgatták az újabb és
újabb apróságokat. Jegyzeteik egyre rövidebbek lettek, az előttük
álló átvizsgálandó halom, meg csak nőtt.
Közben próbáltak hatékonyabb megoldást találni, kiszűrni
a haszontalan mintákat, több-kevesebb sikerrel.
– Egy jávorszarvas
agancsának része? – próbálkozott Cade, egy nagyon kis darabot
tartva egy csipesszel.
– Tedd a fandomos
tárgyakhoz, bár nem hiszem, hogy hasznát vennénk – nézett rá
furcsán Gavyn. – Homok a játszótérről?
– Már megint
beengedted ide a húgodat…?
– Jó, kidobom. Stephen
King hajszála?
– Nem százfűlé
főzetet csinálunk! De jó
lesz, add ide. – Gad büszkén átnyújtotta társának a darabot,
aki rögtön a mikroszkóp alá tette. – Akarjam tudni, hogy honnan
vagy miért?
– Hagyj, négy órát
álltam érte sorba és mellesleg dedikálta nekem az Azt.
– Nincs több kérdésem.
Hirtelen történt az
egész. Cade kedvtelenül nézegette a hajszálat, lassan
kijegyzetelve az eredményeket és észrevételeket. Vetett még egy
pillantást a monitorra, majd kivette a lencse alól a megvizsgált
darabot. Gavyn épp egy vízmintát vitt a saját helyére, de társa
a könyökével meglökte, így az ráborult Cade jegyzeteire és a
kezében tarott hajra is. A srác már elfogadta saját
szerencsétlenségét, így csak lemondóan sóhajtott, majd úgy
döntött, újraírja az elmosódott darabokat. Ám a műszerek
kijeleztek valamit.
– Gav, valami történt!
– mutatott lefagyva a képernyőre.
– A víz és a minta
reagál egymásra... ú, ez olyan, mint a H2O-ban! – lelkendezett a
másik. Cade megrökönyödve bámult barátjára, majd fejét rázva
visszafordult.
– Kevesebb mese,
könyörgöm. Figyelnél, légy szíves? – kérdezte nem várva
választ, miközben hevesen pötyögni kezdett laptopjába.
– Lehetséges ez
egyáltalán?
– Nem tudom... Honnan
volt a víz?
– Fogalmam sincs.
– Nézd meg!
– Ja, Csendes óceán.
A fiúk izgatottan
adogatták egymásnak a helyüket, miközben a mikroszkóppal
figyelték a fejleményeket. A változás nem volt nagy, de eltért a
megszokottól. Mintha egy kapcsolat alakult volna ki a minta és a
víz között. Cade figyelmesen tanulmányozta a történteket,
motyogva kommentálva azt, Gavyn pedig pontosan leírt mindent, amit
hallott vagy ő maga
megvizsgált. Bár gyakran veszekedtek, poénkodtak vagy tapasztalták
a koncentrálás teljes hiányát, ha komoly kutatásról volt,
mindketten odafigyeltek és tökéletes összhangban dolgoztak.
Egymásnak adogatták a szükséges dolgokat, a magasabbik mindent
előkészített egy
kísérlethez, Cade pedig addig kipróbálta a többi óceán vizét.
– Mindegyik egyezik –
mondta végül, miután feljegyezte az eredményeket.
– A strandi homok?
– Szintén.
Egymásra pillantottak,
Gavyn arcán izgatott félmosoly volt, a másik fiú pedig
visszavigyorgott rá.
– Tudod, mit jelent ez,
ugye?
– Az egész a vízből
jött, ezért áll kapcsolatban minden!
– Amerika, Nagy
Britannia, Japán... a filmezés nagyjai!
– Gondolj csak bele,
minden az olaszoktól és franciáktól indult, ott kezdődött,
aztán jött Hollywood!
A kép összeállt,
mindketten a másik gondolatmenetét fejezték be, és örültek a
saját sikerüknek. Azonban egy kérdés még nyitva állt. Miután a
kezdeti lelkesedés elmúlt, merengve bámultak egymásra, ugyanazon
agyalva. Végül Cade mondta ki a kérdést, ami a következő
nagy problémájuk.
– Viszont akkor...
milyen kapcsolatban állnak a helyek, az alkotók és a fogyasztók?
– Lassan formázta a gondolatfoszlányokat szavakká, óvatosan
próbálta megközelíteni a témát.
– Van egy feltevésem,
már gondoltam rá, csak eddig túl örültnek hangzott.
– A te ötleteid mindig
őrültek, Doki, aztán
kiderül, hogy egy zseni vagy. Bár nem mindig, néha megmaradsz
őrültnek.
– Kösz. Szóval,
tudjuk, hogy van ez a mező,
az óceánból jön és körbelengi a világ nagy városait, ahonnan
a művészet indult.
Görögország, Olaszország, USA, Japán...
– A lényegre.
– Oké. Mi van, ha ez a
mező kölcsönhat az
emberi részecskékkel? Akiknél nagyobb az az erő,
azok lesznek a művészek
vagy a rajongók, vagy a kettő
egyben. Ezért van az, hogy kialakulhat kisebb vagy akár hatalmas
vonzódás a filmekhez, a festményekhez, igazából bármihez.
– Ez megmagyarázná
mondjuk a fake fanokat, vagy miért létezik egyáltalán az a
fogalom, hogy fangirl.
– Persze. Ez
megmagyarázna mindent. Nézd csak meg.
Gavyn a gépekhez lépett
és a tumblr, majd a pinterest keresőjét
használta.
– Egyre több ember
nap, mint nap, a rajongás egyre fiatalabb korban alakul ki, ezek a
részecskék terjednek, ahogy nő
a népesség.
– Meg ha igazad van,
akkor a fandomok is ebből
fakadnak, innen jön a kreativitás. A több erővel
rendelkező művészek
alkotásai több rajongót hoz magával. Ezért váltak az
alapműveltség részévé
is.
Pár perccel később
megint a földön helyezkedtek el, egy-egy laptoppal maguk előtt,
összeírva mindent, amire aznap jutottak. Le akarták fektetni az
alapokat, hogy tudják, mivel kell foglalkozniuk a következő
időszakban. Több
kísérletük volt már arra, hogy megfejtsék a fandomok nagy
rejtélyeit, a tumblr sötét oldalát, a fájdalmas rajongás okát,
de eddig mindegyik kudarcba fulladt, akár több hónap munka után.
Ám ezúttal más volt, belenyúltak valamibe, valami nagyba. Nem
akarták elkapkodni, ugyanakkor mindketten izgatottak voltak és
jóval gyorsabban járt az agyuk, mint a kezük. Legalább azt el
akarták dönteni, hogy milyen irányban szeretnének vagy inkább
tudnának elindulni.
– Gav, amúgy ha
igazunk van... – kezdte Cade, ám társa félbeszakította.
– Márpedig igazunk
van!
– Komolyan mondom. Ha
sikerül bebizonyítani, csinálhatnánk egy szérumot.
– Na, megszólalt a
kémikus.
– De figyelj, ezzel
akár irányítani is lehetne az egészet, vagy befolyásolni bárkit,
hogy új dolgokat találjon ki.
– Akár magunkat is?
– Csodaszérumot
akarok, nem drogot.
– Te mondtad, hogy nem
Százfűléfőzetet
csinálunk.
– Maradj már csöndben
egy picit. Megígértem neked, hogy nézek veled Be more chillt, de
így elfelejtheted. – Cade kezdett durcás lenni, bár barátja egy
mosollyal meg tudta lágyítani.
– Jó, oké, figyelek.
De akkor is, hogy gondoltad. Óceánvíz, random könyvekből
lapok, pár CD, egy Salvador Dali festmény és bumm, varázslat?
– Nem, és ne is
emlegesd a könyveimből a
lapokat, vagy az egész lakásban piros lufikat kötök mindenhová.
– Meg ne próbáld!
– Akkor fogd be.
– Nyugi, inkább nézd
meg, amit írtam! – Gav büszkén társa elé rakta a gépét és
mögé telepedve a vállára helyezte az állát.
Cade figyelmesen nézte a
sorokat. Fel-felnevetett olvasás közben, majd hátrafordulva egy
csókot lehelt barátja ajkaira.
Eközben kint
felerősödött a hóvihar,
egy közeli templomból halk zene és ének szűrődött
ki, a házakban boldog családok ültek a karácsonyfa mellett. Cade
és Gav pedig pont úgy töltötték a szentestét, ahogy akarták:
egymás mellett, a kedvenc helyükön. Mögöttük, a pulton a mini
karácsonyfájuk díszei vidáman csillogtak, ahogy a laptop
megvilágította őket. Az
össze-vissza szövegből
összeállt a nagy egész. A rajongók, az óceán, a Cadyn-mező
és a Cadyn-részecskék, a (szigorúan NEM saját) könyvek lapjai
és a nagy kérdőjel, ami
kiegészítette a hiányos részeket. Ott és akkor született meg a
közös kémiájukból a fandomok elmélete.
Remélem, tetszett, további csodaszép ünnepnapokat és boldog karácsonyt mindenkinek!
Love, a kissé ügyetlen, ám igyekvő angyalka, Lyla
