Hello, husik!
Meghoztam nektek az első Arnold x Cortez novellámat, amit már nagyon-nagyon rég meg szerettem volna írni. Majd folytatása is lesz, szőt, meg szeretném írni a történetüket, hogy hogyan jöttek össze, milyenek voltak együtt, na meg hogyan jutottak el idáig (I'm still okay, thanks for asking). Emellett egy kis újdonság: lett egy csodálatos bétám, aki megrúgdos, hogy lusta vagyok, vagy ha nincs önbizalmam, meg ha orbitális baromságot írok, üdvözöljétek szeretettel Petrát. Nézzetek be hozzá is, mert ha nem fulladtok bele a saját könnyeitekbe, akkor elképesztő a leányzó! ♥
Illetve köszönöm a legutóbbi kommentet Victoriának, ölelééés.
 |
| És ezt a csodát Artezékről is Petrának köszönhetjük, let's hug her |
Artez | slash | SzJG | fanfiction | drabble | búcsú | angst (hurt/comfort)
Párizs békés utcáin
idilli képet festett a lemenő nap, de ezt ebben a pillanatban a két
fiú egyáltalán nem tudta értékelni. Egyikük sem szeretett
fölöslegesen beszélni, ott pedig pláne nem jöttek a szavak.
Cortez a lépcsőház előtti lépcsőn ült, felhúzott térdén
támaszkodott és lehajtotta a fejét, Arnold pedig lassan járkált
fel-alá. Végül nekidőlt az egyik fának és úgy döntött, ő
töri meg a csöndet.
– Azt hiszem, hogy itt
a vége. – Mikor a másik fiú felnézett, összetalálkozott a
tekintetük és egy pillantra mindketten elvesztek a másik
szemeiben. Cortez lassan bólintott, egyrészről mehetnékje volt,
másrészről viszont ott akart maradni a barátjával, amíg csak
tudott. Nem szokott tanácstalan lenni, általában tudta, mit
csináljon, vagy megoldotta egyedül a problémáit, de ezúttal
ötlete se volt. Végül felállt, majd ő is nekitámaszkodott a
fának. Arnold tarkójára csúsztatta a kezét, majd lágyan
megcsókolta, közben pedig lassan átölelték egymást. Abban a
csókban benne voltak az elmúlt pár hónap együtt töltött
pillanatai. Felidézték a titkos találkozásokat, a színjátékokat,
amiket az osztálytársaik előtt műveltek és a délutánokat
egymásnál. De ott voltak a veszekedések, a kínos szituációk és
a nyáriszünet, amit külön töltöttek.
Végül elhúzódtak
egymástól. Egyikük sem szokott sírni, de mindkettőjüknek
könnyes volt a szeme, talán mert érezték, hogy nem húzhatják
tovább. Arnold előtt ott volt egy új élet egy új városban, új
lehetőségekkel. Corteznek pedig már nem volt helye ebben.
Nyáron mindketten változtak, új stílus, új élmények, új
jövőkép. Még egy boldog távkapcsolat reményében köszöntek el
egymástól júniusban, később viszont be kellett látniuk, hogy nekik ez nem
megy. Valahol talán mindig is tudták, hogy ezt nem húzhatják
sokáig, a valóság viszont fájdalmasabb volt, mint azt képzelték,
pedig régóta tudták, hogy ez is eljön. Az utóbbi egy hétben
annyi időt töltöttek együtt, amennyit tudtak, de ennek is eljött
a vége, ahogy mindennek.
Egy utolsó fájdalmas
ölelésben akartak mindent
elmondani egymásnak és meg sem szólalni. Végül szavak nélkül
beszélték meg, érezve egymást a mozdulataikban.
– Viszlát Cortez!
– Szia Arnold.
Remélem tetszett, szerdán egy cikkel érkezem, ahol a bloggervilágot fogom kicsit boncolgatni, maradjatok velem! ♥
Love, a kicsit sem beteg shipperqueen, Lyla
Váó... Miért van az, hogy mindig valami olyannal rukkolsz elő, amire sosem gondolnék? Lehet, hogy azért, mert az SzJG-t még a nagy slash korszakom előtt olvastam, de ez a párosítás még sosem jutott eszembe. Pedig olyan természetesnek hatnak a novelládat olvasva. Hihetetlenül aranyos és egyben szomorú is volt ez az írás, és mivel enyhén mazochista alkat vagyok, hát persze, hogy még sok ilyet szeretnék olvasni. ;) (Semmi célzás... Tényleg... Na jó, egy kicsit mégis. *-*)
VálaszTörlésBlanka
Sziaa!
TörlésHát, nem tudom, szeretek olyan dolgokba belegondolni, hogy még én is megkérdőjelezem a saját épelméjűségemet. Amúgy az SzJG-t én is azelőtt olvastam, hogy slasheket írtam volna (vagy egyáltalán érdekelt az egész), bár azóta is számtalanszor végigfaltsm magam újra a sorozaton. Az Artez már saját gyártmány, de a "shippeljünk srácokat az szjg-ből" egy csoportchatben jött létre, én meg nyilván a legfurábba szerettem bele...
célozgass még amúgy sokat, legalább motiválsz <3
Köszönöm a kommentet, most képzeld el, hogy megölelgetlek!
Love, Lyla
Szia Lyla!
VálaszTörlésTudom-tudom, megígértem, hogy véleményezem az Artez novelládat, de ha nem gond, az egész blogodra sort kerítek. Amikor először megnyitottam a linket, izgatottan vágtam bele az olvasásba, mosolyogva görgettem lefelé, aztán egyszer csak - túúúúl hamar - vége lett. De nem néztem ko a fejemből, hogy mivaaaan?, mert ez így volt jó. Ezért pedig hatalmas pacsi, örömujjongás, száz szelet csokitorta, és Draco Malfoy örök és hű suerelme illet téged! Komolyan, most baromira irigyellek. Ilyen kevés szóval, rövid történetekkel olyan hatást érsz el, hogy csak na, ráadásul a sztorik lényege, mondanivalója is zseniális, és nagyon átérezhető:) ilyenkor elgondolkozom, h hogy van az, hogy nálam egy novella alsó hangon 5 oldalas:') A fogalmazásodra pedig egy rossz szót se tudok mondani, letisztultan írsz, és valahogy a soraidból látszik, hogy olyan kis aranyos vagy :D <3
Na, de akkor, hogy az Artezről is mondjak valamit. Nehéz kihívásra vállalkoztál, annyi szent, de remekül megoldottad! Bár már régen olvastam az SzJG-t, szerintem ki is nőttem belőle, még így is tutira mondom, h eltalátad a személyiségüket. És basszus, ez az egész annyira hihető volt és ahww.... igaz, alapból azt vallom, hogy csak nagyon-nagyon indokolt esetben változtassunk a karakterek beállítottságán, de ez most baromi jól jött ki, és egyáltalán nem hatott erőktetettnek:) Az pedig valami csoda, ahogy fogalmazol!
Gondolom, nem árulok el akkora meglepetést azzal, hogy a blogod egy újabb feliratkozóval bővült szerény személyemben:3
További sok sikert, sok-sok-sok ilyen, vagy másmilydn novellát, és jó szünetet;)
Ölelget, Maja <3
Drága Maja, köszönöm szépen a kommentedet, elmondani nem tudom, mennyire jól esnek a szavaid! Most nem igazán tudom, mit mondhatnék ennyi dicsérő szóra *makogva elpirul*. Nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy benéztél és ennyire elnyerte a tetszésedet, annak meg pláne, hogy feliratkoztál, igyekszem még sok hasonlóval jönni.
TörlésMost kapsz sok-sok nagy maciölelést és szeretetet!
Love, Lyla <3
Szia Lyla!
VálaszTörlésIsmét kommentelek, és bár nem gondoltam még bele sosem, hogy ezt a két kis... öhm... drágát lehetne shippelni, te szépen megoldottad. Ami őket illeti, nem voltam sosem nagy rajongójuk, Arnoldot egyenesen utáltam a végén. :D Hehe. A Kingsmenes fanfictionöd elolvastam, de azt a fandomot sajnos nem ismerem, úgyhogy annyi elég, hogy rohadtulnagyonjólettírjmégilyet?
cora ♡
Hello, dearie, i still love you so much! Ezek a sorok tartják bennem a lelket. Én amúgy Arnoldot mindig bírtam, a végén éreztem, hogy egyre kevésbé szimpi, de aztán belegondoltam, hogy ez szándékos, így megpróbálok mindig elvonatkoztatni attól, mert amúgy tényleg szeretem őt. A ship meg hát... hmm, igen, előfordul :'D
TörlésA Kingsmant viszont nagyon ajánlom ám, bűn, hogy még nem láttad. Az így l i f e.
Love ya <3