Ed Sheeran book tag

Hey sunshines!

Picit csúszott a bejegyzés, most egy ideig csütörtökönként lesz poszt szerda helyett (a vasárnap marad), utána meg még meglátjuk. Ma viszont összekombináltam a két kedvenc dolgomat: az olvasást és Ed Sheerant, ebből született az Ed Sheeran book tag. Az ötletgazda nem én vagyok, mér régebbi blogokon mentettem le két éve, viszont sajnos mindkettő bezárt, így nem tudom jelölni a forrást. Mindenesetre ezt a posztot vehetitek egy könyv- (és zene)ajánlónak, mert a kedvenceimet írtam össze. Amúgy nagyon köszönöm a legutóbbi megtekintéseket és kommenteket, és jó olvasást! ♥

ismeretlen alkotó, de áldozok neki valamit ezért a rajzért

Ed Sheeran | könyvek | ajánló | zene | kedvencek

D R U N K

egy könyv, ami megrészegített olvasás közben

percy jackson

Őszinte leszek, nekem nem tetszettek annyira a könyvek. Nem olyan régen olvastam őket egyébként, még januárban (igen, az összeset, kb. egy hét alatt), és valahogy picit már kinőttem belőle. A kedvenc gyerekkori meséim, könyveim és filmeim számomra még mindig megunhatatlanok, szerintem ilyen téren soha nem fogok felnőni, de könyveknél hosszútávon már inkább a komolyabbak kötnek le. Ha ezt gyerekként olvasom, valószínűleg mai napig imádnám, így viszont már annyira nem volt nagy élmény. Ennek ellenére faltam a sorokat, mert akkor is érdekelt, hogy mi fog történni, meg amúgy tudni kell rólam, hogy élek-halok a mitológiáért, hobbi szinten hiszek a görög istenekben, na meg suliban is latint és ógörögöt tanulok (ne kérdezzétek), így eléggé otthonosan mozgok a témában. Ezáltal a könyvek elég sok szórakoztató pillanatot okoztak (magyarul brutális fangörcsölést), és annyira beszippantott a világa, hogy amíg nálam voltak a kötetek, többször is elolvastam őket. Azért került pont ide a sorozat, mert hasonló az iváshoz: annyira nem hat, annyira nem szeretem, de azért élvezem és vannak jó részei. Meg tegyük hozzá, hogy nagyon is sokat forogtak a gondolataim a könyvek körül. (Amúgy a filmek is megrészegítettek, csak máshogy és nem pont jó értelemben.)

O N E   N I G H T

egy könyv, amiről nem gondoltad volna, hogy ennyire tetszeni fog

ari és dante a világmindenség titkainak nyomában

Ezt a könyvet is az egész baráti társaságom olvasta és ajánlotta (mint amúgy a Percyt), szóval mindenképp el akartam kezdeni. Sok mindent hallottam róla, rengetegen dicsérték, de nem voltam biztos benne, hogy nekem is tetszeni fog. Nem úgy képzeltem el a történetet a hallottak alapján, mint amilyen már az elejétől kezdve volt, így már ott meglepődtem és kíváncsian olvastam tovább. Mint azt láthatjátok, mivel pont ezt tettem ebbe a kategóriába, nagyon szerettem az egészet. Az elején kicsit furcsa volt, a nevek miatt a görög pici szívem azonnal megdobbant, aztán kiderült, hogy teljesen másról szólt. Aztán tovább olvastam és a végére az első gondolatom tényleg az volt, hogy ezt a könyvet mindenkinek a kezébe nyomnám. Szerintem egy olyan regény, amit érdemes lenne mindenkinek legalább egysze elolvasnia. Nem csak az LGBTQ+ téma miatt, hanem általánosságban az emberi természet, gondolatok, érzések miatt is. Sok olyan dolgot feszeget, amivel többet kéne foglalkozni. Én se gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad Ari és Dante története, de így lett.

T H I N K I N G   O U T   L O U D

egy könyv a sírig tartó szerelemről

outlander

Ezt a könyvet Giger miatt olvastam el, egy alku után. Tudni kell, hogy nagy kedvence és sokat mondogatta, de engem azért megrettentett az a rengeteg oldal, amit az írónő összehozott. Nem azért, mert nem szeretek olvasni, sőt, ha egyszer elkezdem, hamar be is fejezem. Ezáltal félek hosszabb könyvsorozatokba belekezdeni, mert sokszor nincs időm egyhuzamban annyit leülni, amennyire a lelkemnek szüksége lenne. Na, de a lényeg, hogy végül mégis eljutottam a könyvig, második próbálkozásra el is olvastam. Lassan indul be, sok elhúzott jelenet van benne, de abszolút megkívánja ezeket a könyv, így nem volt zavaró, csak emiatt lassabban haladtam vele. Ennek ellenére nagyon megfogott, újdonság volt a könyv a fantasy elemekkel, amit az írónő a hiteles történelmi háttérrel és romantikával kevert. Bevallom, én nem feltétlenül szeretem a szerelmes történeteket, ennek talán az az oka, hogy sok helyre bereerőltetik, mikor nem oda való, viszont itt nagyon jól beleépítették a cselekménybe. Ami igazán pozitívum és amiért pont ide került a könyv, az az, ahogy bemutatta a szerelmet. Mindenkinek vannak hibái, az érzéseket nem lehet irányítani és egy kapcsolatért igen is tenni kell. Ezeket szoktam főleg hiányolni más romatnikus történetből, hogy nem dolgoznak a kapcsolatukon, csak a végére egymás mellé szenvedik magukat, és ez az, amit az írónő nagyon eltalált. Meg hát ki ne szeretné a cuki kiltes skót klántagokat?

L E G O   H O U S E

egy könyv, amelynek cselekménye apránként nyert értelmet

tell me your dreams

Ez talán kicsit kilóg a többi között, mert nem épp egy ismert regényről van szó, bár Sidney Sheldon könyveit bátran ajánlom, pláne a krimi és thriller kedvelőinek. Nekünk angolon volt kötelező olvasmány, állítom, hogy az osztályban összesen ketten olvastuk el, és megérte. Már a témája is nagyon tetszett, ez is igen komoly témákat dolgozott fel (bűncselekmény, pedofília, szexuális bántalmazás, mentális betegségek – a fő témája is ez utóbbi, de nem árulom el, milyen, mert lelőné a poént). Azért ide írtam, mert sok eleme van, ami összetett, lassan épül fel, van benne több félrevezetés is, így mindenképp azt mondhatom, hogy apránként nyer értelmet, utána viszont egészen biztosan sokkol. Engem alapból érdekel a pszichológia, ami itt nagy szerepet kap, illetve a jogi dolgok is valamennyire, a könyvnek pedig nagy része épül egy bírósági eljárásra. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszene, de az biztos, hogy érdekes, változatos, komoly és mindenképpen izgalmas. Én utána is elég sokat foglakoztam a könyvben felhozott témákkal, elgondolkodtatott. Szóval ha valakit szintén érdekel az ilyesmi, nagyon tudom ajánlani.

D O N ' T

egy könyv a hevesen tomboló érzelmekről

semmi

Ez a könyv se maradhatott le a listáról, mert Ari és Dante története mellett ez lenne, ami annyira nem ismert, pedig mindenkinek a kezébe nyomnám (meg is tettem pár emberrel). Már a fülszövege megfogott, mert a fő kérdés az, hogy mi is az élet értelme, miért dolgozunk, mit kezdünk magunkkal, ezt a témát pedig egy elég fiatal társaságba rakták bele, akik ezt nem is nagyon tudják kezelni. Kicsit talán Legyek ura beütése is van abból a szempontból, hogy ugyan a felnőttek jelen vannak, nem nagyon veszik észre, mi is történik, a fiatalok pedig a saját határaikat feszegetve eléggé messzire mennek, amit utána nem is tudnak visszafordítani. Sokkoló élmény volt olvasni, mert utána sok kérdést felvet, és elgondolkodtat a saját értékrendenkről. Ráadásul olyan dolgokat írnak le, ami ha nem így és ennyire, de megtörténhet, nyilván az adott körülményektől függően. Engem talán a legjobban az ijesztett meg, hogy el tudom képzelni, hogy körülöttem is előfordulhat, sőt elő is fordul, hogy nem tudják, hol a határ és nem gondolnak a következményekre. Sok dolog indulhat játéknak, aztán lehet nagyon csúnya vége, a könyv pedig nagyon szépen építi fel az egyes lépéseket, bemutatva, hogy hogyan és milyen gyorsan, észrevétlenül történik az ilyesmi.

A U T U M N   L E A V E S

egy könyv gyönyörű leírásokkal

éjszakai cirkusz

Nem nagyon szoktam tudni kedvencet választani, de azt hiszem, monhatom, hogy ez az egyik kedvenc könyvem, így mindenképp helyet kellett kapnia itt, ez pedig az a kategória, ahol el se tudnék képzelni mást. Sajnos nem sokan ismerik ezt a csodát, én is csak egy ismerősömtől kaptam meg, aki nagyon sok kevésbé elterjedt, mégis nagyszerű regényt ismer. Az egész könyv maga a varázslat. Van benne máguspárbaj, egy cirkusz, ahova mindenki szívesen elmenne, viktoriánus London, szóval minden, amiért az én pici szívem megdobban, bár ez inkább egyéni vélemény. Engem azonnal magával ragadott a könyv hangulata, a szereplők különlegessége, maga a mágia és az az elegancia, amivel ezeket a szálakat összefűzték. Nagyon sajnálom, hogy ennyire kevesen ismerik, magyar könyvesboltokban már kapni se lehet, de aki egy kicsit is szereti a fantasyt és esetleg meg tudja szerezni, annak szerintem érdemes elolvasnia, mert egy nagyon egyedülálló élmény, engem eléggé ki tudott rántani a mindennapokból, a hihetetlen leírások miatt pedig szinte ott éreztem magam én is a cirkuszban. Minden szempontból egy különleges regény.

S I N G

egy könyv, ami azonnal magával ragadott

a cimmeria titka

Régi nagy kedvencem ez a könyv, pedig a folytatását azóta se olvastam. Már pontosan nem tudom, hogy kitől kaptam, de arra igen, hogy már elsőre is imádtam, csak úgy faltam a sorokat, sőt, azóta is többször újraolvastam (jó, mit nem). Talán ami a legjobban megfogott benne az a misztikussága, mert van egy kis fantasy beütése, de mégsem az. Emellett a főszereplő leányzó lázadó személyisége is nagyon szívemhez szólt, mert tizenhárom évesen nagyon úgy éreztem, hogy engem senki nem ért meg (semmi baj, pici lyla, semmi baj). Korábban már kifejtettem amúgy, hogy a romantikus történetek nem igazán kötnek le és azt hiszem, ezzel a könyvvel is saját magamat cáfolom meg, mert azért akad benne egy szerelmi háromszög, egy nemisolyan jófiúval és egy nemisolyan rosszfiúval, de azt hiszem, itt a szereplők tényleg illettek is egymáshoz. Vagy lehet csak régen olvastam amúgy, de arra határozottan emlékszem, hogy kifejezetten élveztem, ahogy a három jómadár ugrál egymás körül (bár amúgy ha konkrét konfliktus is van két ember között, szórakoztató is tud lenni, engem inkább az szokott zavarni, ha a leányzó aki amúgy miért mindig leányzó nem tud dönteni). Egyébként ezt sem ismerik olyan túl sokan, így itt az ideje, hogy népszerűsítsem (talán ha végre eljutok a folytatásig, összehozok egy külön könyvajánlót).

S M A L L  B U M P

egy könyv az őszinte szeretetről

harry potter

Ez semmiképp se maradhatott le innen, hiszen tipikusan az a boszi vagyok, aki ezen nőtt fel, sőt, azóta is szeretem gyakran újraolvasni, és bár mindig van egy aktuális felkapott fandomon, mellette a HP örök (ez szerintem látszik is a blogon, sok fanfic született már). Gondolkodtam, hogy hova is tehetném, végül pedig azért tettem ide, mert a főüzenete talán még mindig az, hogy mennyi mindenre képes a szeretet. Így idősebb fejjel látom a hibáit is, mostanában Rowling se a szívem csücske, de mondhatom, hogy sok mindent tanultam belőle, és ebből soha nem fogok kinőni. Szerintem magát a sorozatot nem kell bemutatnom senkinek, de mivel azóta is a kedvenc könyveim (pláne az ötödik), ezért helye van itt a listán. Az pedig egyértelmű, hogy mennyire fontos a szeretet, vagy épp annak a hiánya az egész sorozat alatt, talán a varázslat mellett az egyik mozgatórugója is.

P H O T O G R A P H

egy régen olvasott könyv, mégis mindenre emlékszel belőle

angyalsors

Ennek a könyvnek amúgy vicces története van, még a tizenegyedik szülinapomra kaptam. Jobban mondva nem ezt, hanem a bulimon két barátnőmtől is az Allie Finkle szabálya kezdő tiniknek utolsó részét (ne kérdezzétek), az egyiküknek pedig még meg volt a számla, így lecseréltük erre. Nem szoktam borító alapján ítélni, de ez az alapján tetszett meg, aztán a fülszöveg alapján beleszerettem, így ezt választottam. Annyira soha nem voltam oda az ilyen különleges lényekről szóló történetekért, a többi angyalos regényt azóta se szeretem, de ez megfogott. Nem tudom, megmondani, miért, de nagyon nagy kedvencem volt akkoriban, ami pedig talán a legjobban tetszett, hogy nem próbálták például az angyalokat tökéletesnek, vagy hibátlannak ábrázolni, a szerelmi szál végül nem az álomfiúval történik, a karakterek pedig hitelesen és igazán élnek. Emellett pedig tipikus amerikai, egy kisebb városban játszódik, menő iskolával, cuki furgonokkal, én egyszerűen imádtam. Meglehetősen klisés ahhoz képest, de mégis tudott az írónő mindenhova újdonságot csempészni, azóta meg szeretek nosztalgiázni.

E V E N   M Y  D A D   D O E S  S O M E T I M E S

egy könyv, ami nagyon megríkatott

szent johanna gimi

Ilyen téren meglehetősen furcsán működöm, nagyon szomorú dolgon nem tudok sírni, ilyeneken meg simán elbőgöm magam. Tegyük hozzá, hogy számomra az SzJG-nek eléggé jelentős szerepe volt. Emlékszem, körülöttem nagyon sokan olvasták, én meg csak nem akartam, aztán rokonoktól megkaptam szülinapomra és elolvastam. Mai napig gyakran a kezembe veszem, mert régebben sokat segített. Nyilván nem tökéletes, sőt, de megvan a maga szépsége a túlzásaival együtt. Nyolc (kilenc) könyvön át kísértük végig Reni és a többiek mindennapjait, így számomra elég szívszorító volt a lezárás, az utolsó jó pár oldal, amikor mindenki szétszéled. Anno azért, mert nekem sosem volt ilyen osztályközösségem, most meg azért, mert ez megvan és majd egyszer vége lesz, ráadásul az a nap egyre közelebb van. Egyébként ennek a sorozatnak is helye van itt, mert lehet, hogy annyira nem jó, sokkal minőségibb könyvek is vannak, de nekem fontos (mint láthattátok is az Artezeimből. Meg amúgy nem a negyediket olvasom épp, dehogy. Én? Soha).

C O L D  C O F F E E

egy könyv, amit nagyon sokáig olvastál

animalfarm

Talán ez a könyv lóg ki a legjobban a többi közül, nekem egyébként angolon volt kötelező, de amúgy is el akartam olvasni, mert imádom a klasszikus angol irodalmat. Az egész nincs 100 oldal, ehhez viszonyítva mondhatom, hogy sokáig olvastam, mert majdnem három hét volt, de inkább a kedvem miatt történt ez így. Aztán egyszer leültem, hogy én ezt most befejezem, utána meg egy órát ültem és meredtem magam elé. Igen, ennek a könyvnek ilyen hatása van. Brutális, őszinte, mégis valamennyire indirekt, abszolút sokkolt. Történelemből számomra mindig is a 20. század volt a legérdekesebb, ez a könyv pedig egy akkori eseményt mutat be a sorok között, csak épp állatokkal egy farmon, nem emberekkel egy országban. Meglepő, hogy mennyire kicsi amúgy a különbség. Ha másért nem is, az egész pszichológiája miatt, meg mert klasszikus. Az biztos, hogy nem egy könnyed kis olvasmány, mert nagyon is elgondolkodtató. A szívem szakadt meg, mikor az osztálytársaim hisztiztek a kötelező miatt, aztán el sem olvasták. 

A tag kitöltésére pedig meghívom Eriket, mert ő is hatalmas fan, meg Gigert, hogy motiváljam a dalok hallgatására, illetve mindenki más is, aki szereti Ed Sheerant és/vagy olvasni!  ♥

Love, the galway girl, Lyla

Sorozatajánló | Westworld

 Hello dearies!

Megjöttem egy újabb bejegyzéssel, most kivételesen semmi angst, sírás és szenvedés (höhö, de, a lehulló fangirl könnyeim), csak pure a r t. Egy fantasztikus sorozatot hoztam, amit egyszerűen nem ismernek elegen és ez szomorú. Szóval gyertek csak közelebb nyugodtan, innen már úgysem szabadultok! ♥

2016 | 1 évad | 10 rész | 1 óra | dráma, sci-fi, misztikus & western

A Westworld egy 2016-ban kijött dráma, misztikus, sci-fi & western zsánerű sorozat, amit az azonos című 1973-as film ihletett. Egyelőre egy évad van (a második jövőre várható), összesen tíz részes, mindegyik egy órás. Én szeptemberben láttam először és nagyon magával ragadott az egész világa és hangulata. Nekem még tavaly ajánlotta az angoltanárnőm, akkor nem néztem utána, de mikor újra eszembe jutott, rákerestem és egyszerűen imádtam (*fájdalmas fangirl nyögés helye*). Mivel magyar körökben annyira nem elterjedt, így gondoltam írok róla egy ajánlót, hogy felkeltsem az érdeklődést (és berángassak másokat is gonoszan és alattomosan a fandomba).

A történet

Pár évtized múlva, egy még modernebb világban játszódik, ahol a gazdagok fizetnek, hogy egy számukra létrehozott élményparkba mehessenek, ahol a régi western környezetet teremtették meg lovakkal, fegyverekkel, kalandokkal, fogadókkal és egy gyönyörű tájjal. Ott a gazdák gondoskodnak arról, hogy a jövevények, vagyis a vendégek jól érezzék magukat. A gazdák úgymond robotok, de ez a megnevezés kissé hibás asszociációkhoz vezethet, mert igazából megpróbálják őket minél emberibbre programozni. Van egy alap történetszáluk, illetve szájukba adott mondatok, de amúgy improvizálnak és a vendégek hatására letérhetnek a kialakított útjukról. A sorozat egyszerre mutatja be a parkban történteket a jövevényekkel és gazdákkal, illetve az irányító központot a programozókkal és vezetőkkel. A probléma akkor kezdődik, mikor az új frissítés után meghibásodnak a gazdák, akár öntudatra ébrednek, a programjuk ellenére tudnak ölni, a központban pedig szintén gondok akadnak, megpróbálják helyreállítani a hibákat és megérteni Fordot, a főnököt. Röviden ennyi, többet pedig nem szeretnék elárulni, mert lelőném a poént (azt pedig igazán nem akarom, úgy nem fáj eléggé).

Genius people (szereplők)

Evan Rachel Wood - Dolores Abernathy
Thandie Newton - Maeve Millay
Anthony Hopkins - Dr. Robert Ford
James Marsden - Teddy Flood
Jeffrey Wright - Bernard Lowe
Ed Harris - Man in Black

 

Szerintem a színészek nagyszerű munkát végeztek, a főszereplőket is nagyon szerettem, de a mellékszereplők között is voltak csodák. Anthony Hopkins nagyon nagy kedvencem, egyszerűen imádom (♥), így a sorozatban is felüdülés volt látni, Ed Harris fantasztikus, James Marsden és Jeffrey Wright se volt számomra új (THG & Bűbáj), őket is szeretem. Ugyan a többieket eddig nem ismertem, szerintem mindannyian remekeltek. Különösen nehéz lehetett azoknak, akik a robotokat játszották, ugyanis gyakran kellett hirtelen teljesen más érzelmet alakítaniuk. A főszereplő, Evan színész-olimpiának nevezte a soroaztot, amivel teljes mértékben egyetértek (és valahol nagyon ijesztő is, amit leműveltek, engem sokkolt).

Dolores, a főszereplő. Pure a r t

Vélemény & miért ajánlom?

Mint említettem, engem azonnal magával ragadott a sorozat hangulata. Az első rész után az összreakcióm a tátott száj volt, ugyanis valami eszméletlen, amit ott leműveltek. Igazából egy nap alatt néztem meg az egészet, bár ez nem újdonság, előfordult már (khm, csak egyszer-kétszer... havonta). A történetet nagyon szépen felvezették, érthető volt, de mégis tartogattak megoldatlan rejtélyeket, amik végigkísérték a részeket. Néha minden olyan gyorsan történt, máskor hihetetlenül lassan, de ami mindig ott van, az az izgalom. Egyszerűen tűkön ülve vártam, hogy mi fog történni a következő részben, a vége meg egyszerűen sokkolt. Bár volt egy-két csavar, amire rájöttem, a nagyrészük így is nagyon váratlanul ért. Az egyetlen dolog, ami maradt közben, az a hatalmas kérdőjel (na meg a fangörcs, említettem már?). Lehet az is közrejátszott, hogy a színészeket imádom, de a karakterek nélkülük is igazán éltek, kidolgozottak voltak, és főleg nagyon szerethetőek. Azáltal, hogy a robotok emberivé tételéről is sok szó volt, megmutatták, hogy milyenek is az emberek igazából, hogy nincs jó és rossz, és hogy az emberi természet sokszor kiszámíthatatlan. Egyszerűen durva, fájóan igaz, de akkor is zse-ni-á-lis.
Nekem hatalmas élmény volt az egész, mutatott valami újat. Egy másik jövőképet, egy fejlett technikát, érdekes gondolkodást és persze egy másik világot. Nem mondom, hogy mindenkinek annyira fog tetszeni, mint nekem, mert van, akinek ez az egész egyáltalán nem jön be. Mivel próbáltam minél több új embert bevonzani a fandomba (előfordul), ezért megfigyeltem, hogy valakinek vagy nagyon tetszik, rögötn magával ragadja az egész hangulat, vagy egyáltalán nem jön be, egyszerűen nem az ő világa. Én mondjuk remélem, hogy minél többeteknek tetszeni fog, ha belenéztek!

Kedvencek (a r t)

Kedvenc (fő)szereplő: Dr Robert Ford, és nem csak Anthony Hopkins miatt! (na jó, főleg miatta). Kidolgozott, rejtélyes, egyszerűen zseni és mindig tud újat mutatni.
Kedvenc mellékszereplő: Hector, elbűvölően pofátlan.

Kedvenc rész: a tizedik, egyben utolsó. Durva volt, sokkoló és emiatt egyszerűen imádtam. Utána csak ültem, hogy what the hell did just happen?

Kedvenc idézet: Na, ebből több is van. „A pokol üres és minden ördög itt van.” (Peter Abernathy), „Nem lehet isten, ha nem ismeri az ördög jellemét.” (Ford), és „Itt minden varázslat, kivéve a varázslót.” (szintén Ford).
Kedvenc jelenet: amikor Ford lazán leoltja Lee ötletét.

Összességében csak nézzetek bele, hagyjátok, hogy berántson és ohgoood, it's just so amaziiing. Utána jöhettek sírni a vállamra, itt mindig vár rátok kakaó és egy meleg ölelés!
Love, az ördögi, fangörcsölő, "gyere a fandomomba, várlak" Lyla