Hey, dearies!
Meghoztam következő bejegyzést (már másodszor időben, határozottan fejlődőképes vagyok)! Az előző posztomat nagy lelkesedéssel fogadtátok, aminek hihetetlenül örülök, külön köszönöm Gigernek, Luciának, Mercinek, Kindleinek, Alice-nak, illetve Majának és Erikának, hogy hagytak nyomot. Nagy maciölelés nektek!
Most egy rövidke, háromszáz szavas történettel jöttem, amit az ehhez kapcsolodó kihívásra írtam. A lényege, hogy minden héten jön egy új cím, amihez írni kell pontosan 300 szót. Már megy egy ideje, de bármikor be lehet csatlakozni és bármelyik témában lehet alkotni. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, nektek is csak ajánlani tudom, szóval nézzetek be ide: ❤
Ezt a novellát egy videó ihlette és szeretnék hozzá egy teljes novellát is írni. Nagyon elgondolkodtató. Felirattal itt találjátok meg, de még mindenképp írok róla bővebben: ❤
300 | 1. cím | felelsz vagy mersz | folytatás várható
A
tornateremben megfagyott a levegő, a csöndet csupán egy
türelmetlenkedő kéz körmeinek kopogása zavarta meg. Az egyik fiú
sóhajtva felállt, majd a bordásfalon felmászva a kosárpalánk
mellett kiugró falrész tetejére állt. Lenézett, jó négyméteres
magasságban lehetett. Tornaórán többször is játszottak már
úgy, hogy fel kellett mászni, de lent matrac várta az ugrókat.
Lehunyta a szemét, hogy ne gondoljon a tériszonyára, se a lábában
lévő bizsergésre, amit a tavalyi komoly baleset után még mindig
érzett. Tudta, hogy egy rossz landolással könnyűszerrel újra
eltörheti. És ezt a feladatot adó lány is pontosan tudta, aki
lent gúnyosan mosolyogva nézett, melltartója előtt gondosan
összefont kézzel.
A
fiú kinyitotta a szemét, csupasz felsőtestéről letörölt pár
izzadtságcseppet, majd leugrott. Fél lábra érkezett, egy
pillanatra mintha fájdalmat érzett volna, majd a lendülettől
előreesett. Valaki mellé lépett, felsegítette, majd
elvigyorodott. Elméjéből eltűntek a rémképek a kórházi
ágyról, amit pontosan fel tudott idézni. Tavaly egy háztetőről
esett le, aminek köszönhetően még mindig belesajgott a lába a
hirtelen mozdulatokba és soha nem fogja elfelejteni a riadt, szomorú
arcokat, amiket félholt állapotban látott saját könnyes szemén
keresztül. Megrázta magát, majd visszaült a körbe.
A
teremben csak hatan voltak, a középre húzott matracokon
helyezkedtek el törökülésbe, körülöttük levetett ruhák,
mindenkitől legalább egy felső vagy egy nadrág, a sarokban
mindannyijuk zoknijai, kezükben söröspoharak, a kör közepén
pedig egy kiürült üveg. A fiú magabiztosan odanyúlt és
megforgatta. Reménykedett, hogy előző feladatadójára mutat majd,
másodpercekkel később pedig úgy tűnt, a sors meghallotta,
ugyanis tényleg ott állt meg. A lány arcán pillanatnyi kétség
támadt, de még mindig hűvösen mosolygott. Ő bosszút állt a
fiún az őt ért sérelmek viszont, de arra nem gondolt, hogy
visszakapja. Tompán érzékelte, ahogy a srác elővesz egy
öngyújtót és arra utasítja, hogy gyújtson fel kint egy kupac
falevelet. Szeme előtt egy égő ház képei jelentek meg, de már
nem volt visszaút.
Remélem tetszett nektek, szívesen fogadok bármilyen visszajelzést és cserébe kaptok lylás szeretetrohamot. Vasárnap megpróbálom hozni az első Artezt, meglátjuk, de majd mi lesz belőle.
Love ya, a conra készülő boldogsághormonos Lyla ♥
Wow nagyon tetszett! Ügyes vagy! Szívesen olvasnék még hasonlókat. Csak így tovább. ;)
VálaszTörlésPuszi: V. B.
Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett. Még mindenképp lesznek, egyelőre kettő van megírva ezen kívül, de haladok ám. :3
TörlésKöszi, hogy hagytál nyomot, szeretet, xx lyl <3
Nagyon szuper
VálaszTörlésNem szeretned folytatni?
Örülök, hogy tetszett és de, szeretném hosszabban megírni, háttértörténettel együtt. :3
TörlésKöszönöm a dicséretet és hogy írtál!
Love, lylu <3
Érdekelne a teljes, ha lesz. :D *-*
VálaszTörlésÚú, mindenképp lesz, köszönöm szépen *-* <3
TörlésSzia Lyla!
VálaszTörlésVégre volt időm elolvasni, amit küldtél és ámulok, mert valami fantasztikusan fogalmazol! Nem hiszem, hogy csatlakoznék a kihíváshoz, sosem tudom magam tartani valami elhatározott dologhoz, de olvasgatni fogom a tiédet, az biztos!
Most pedig nézelődök még egy peppet *.*
cora ♡
Hey dearie!
TörlésÖrülök, hogy benéztél és a dicséretnek is *zavarba jött*
Én se arról vagyok híres, hogy betartom az eltervezett dolgokat, de ez a kihívás most megihletett :D
Köszönöm szépen, hogy benéztél, na meg a biztató szavakat is, nagyon jól esnek <3
Love, lyl