2017. 10. 04.

300 | Veszélyes játék

 Hey, dearies! 

Meghoztam következő bejegyzést (már másodszor időben, határozottan fejlődőképes vagyok)! Az előző posztomat nagy lelkesedéssel fogadtátok, aminek hihetetlenül örülök, külön köszönöm Gigernek, Luciának, Mercinek, Kindleinek, Alice-nak, illetve Majának és Erikának, hogy hagytak nyomot. Nagy maciölelés nektek!
Most egy rövidke, háromszáz szavas történettel jöttem, amit az ehhez kapcsolodó kihívásra írtam. A lényege, hogy minden héten jön egy új cím, amihez írni kell pontosan 300 szót. Már megy egy ideje, de bármikor be lehet csatlakozni és bármelyik témában lehet alkotni. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, nektek is csak ajánlani tudom, szóval nézzetek be ide:  
Ezt a novellát egy videó ihlette és szeretnék hozzá egy teljes novellát is írni. Nagyon elgondolkodtató. Felirattal itt találjátok meg, de még mindenképp írok róla bővebben:

300 | 1. cím | felelsz vagy mersz | folytatás várható



A tornateremben megfagyott a levegő, a csöndet csupán egy türelmetlenkedő kéz körmeinek kopogása zavarta meg. Az egyik fiú sóhajtva felállt, majd a bordásfalon felmászva a kosárpalánk mellett kiugró falrész tetejére állt. Lenézett, jó négyméteres magasságban lehetett. Tornaórán többször is játszottak már úgy, hogy fel kellett mászni, de lent matrac várta az ugrókat. Lehunyta a szemét, hogy ne gondoljon a tériszonyára, se a lábában lévő bizsergésre, amit a tavalyi komoly baleset után még mindig érzett. Tudta, hogy egy rossz landolással könnyűszerrel újra eltörheti. És ezt a feladatot adó lány is pontosan tudta, aki lent gúnyosan mosolyogva nézett, melltartója előtt gondosan összefont kézzel.
A fiú kinyitotta a szemét, csupasz felsőtestéről letörölt pár izzadtságcseppet, majd leugrott. Fél lábra érkezett, egy pillanatra mintha fájdalmat érzett volna, majd a lendülettől előreesett. Valaki mellé lépett, felsegítette, majd elvigyorodott. Elméjéből eltűntek a rémképek a kórházi ágyról, amit pontosan fel tudott idézni. Tavaly egy háztetőről esett le, aminek köszönhetően még mindig belesajgott a lába a hirtelen mozdulatokba és soha nem fogja elfelejteni a riadt, szomorú arcokat, amiket félholt állapotban látott saját könnyes szemén keresztül. Megrázta magát, majd visszaült a körbe.
A teremben csak hatan voltak, a középre húzott matracokon helyezkedtek el törökülésbe, körülöttük levetett ruhák, mindenkitől legalább egy felső vagy egy nadrág, a sarokban mindannyijuk zoknijai, kezükben söröspoharak, a kör közepén pedig egy kiürült üveg. A fiú magabiztosan odanyúlt és megforgatta. Reménykedett, hogy előző feladatadójára mutat majd, másodpercekkel később pedig úgy tűnt, a sors meghallotta, ugyanis tényleg ott állt meg. A lány arcán pillanatnyi kétség támadt, de még mindig hűvösen mosolygott. Ő bosszút állt a fiún az őt ért sérelmek viszont, de arra nem gondolt, hogy visszakapja. Tompán érzékelte, ahogy a srác elővesz egy öngyújtót és arra utasítja, hogy gyújtson fel kint egy kupac falevelet. Szeme előtt egy égő ház képei jelentek meg, de már nem volt visszaút. 

Remélem tetszett nektek, szívesen fogadok bármilyen visszajelzést és cserébe kaptok lylás szeretetrohamot. Vasárnap megpróbálom hozni az első Artezt, meglátjuk, de majd mi lesz belőle.
Love ya, a conra készülő boldogsághormonos Lyla ♥

8 megjegyzés:

  1. Wow nagyon tetszett! Ügyes vagy! Szívesen olvasnék még hasonlókat. Csak így tovább. ;)
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett. Még mindenképp lesznek, egyelőre kettő van megírva ezen kívül, de haladok ám. :3
      Köszi, hogy hagytál nyomot, szeretet, xx lyl <3

      Törlés
  2. Nagyon szuper
    Nem szeretned folytatni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és de, szeretném hosszabban megírni, háttértörténettel együtt. :3
      Köszönöm a dicséretet és hogy írtál!
      Love, lylu <3

      Törlés
  3. Érdekelne a teljes, ha lesz. :D *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úú, mindenképp lesz, köszönöm szépen *-* <3

      Törlés
  4. Szia Lyla!
    Végre volt időm elolvasni, amit küldtél és ámulok, mert valami fantasztikusan fogalmazol! Nem hiszem, hogy csatlakoznék a kihíváshoz, sosem tudom magam tartani valami elhatározott dologhoz, de olvasgatni fogom a tiédet, az biztos!
    Most pedig nézelődök még egy peppet *.*

    cora ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hey dearie!
      Örülök, hogy benéztél és a dicséretnek is *zavarba jött*
      Én se arról vagyok híres, hogy betartom az eltervezett dolgokat, de ez a kihívás most megihletett :D
      Köszönöm szépen, hogy benéztél, na meg a biztató szavakat is, nagyon jól esnek <3
      Love, lyl

      Törlés

Nagyon köszönöm, ha megjegyzést írsz, igyekszem minél hamarabb válaszolni is ♥