300 | Éjféli suttogások

Sziasztok, manók! 

Köszönöm a kommenteket Andinak, Petrának, Blankának és Corának, eddig nem nagyon raktam ki sehova novellát, az első háromszázasat kevésbé számítom, szóval nagyon jól estek a visszajelzések. ♥

Picit varázsoltam a bejegyzések sorrendjével kapcsolatban, I'm sorry, de igyekszem tartani a terveimet, mert egyszerűen jó érzés, hogy aktív vagyok. Szóval most itt a második 300-as történetem, egy fanfic (de csak a végén árulom el, milyen). Jó olvasást! ♥

300 | 2. cím | fanfiction | Disney

– Jajj, mindjárt éjfélt üt az óra! Hol lehetnek már? – A csöndben még a suttogó cincogó neszek is hangosnak hatottak. Az apró talpacskák sietős topogása elhalkult, mikor a padlásra értek és felmásztak az ablakhoz. Valahol messze egy kastély varázslatos fényei ragyogtak, az apróságok pedig izgatottan, megbabonázva bámulták a távoli csodát. Felettük madarak repkedtek türelmetlenül és ahogy egyre közeledett a nagymutató a tizenketteshez, csöndes pánik uralkodott el a házban.

– Mi lesz, ha nem érnek vissza? – kérdezte egy magas lány hang, megpróbálva minél halkabban suttogni. Tudta, hogy ha a macska felébred, a fiúk nélkül nem tudnak mit kezdeni vele.

– Ne aggódjatok, felelősségtudatosak! – próbált lenyugtatni mindenkit egy újabb suttogó hang, de a nagy helyiségben elveszett a hangja. Megint felerősödtek a talpak neszei, ahogy mindenki egyre nyugtalanabbul rohangált. Még takarítaniuk is kellett volna, de senki nem tudott most nekiállni.

Még két perc volt éjfélig, a nyugtalan suttogások az egész házban hallatszottak. Eddig csak kevesen aggódtak, a legtöbben inkább izgatottan várakoztak, de ahogy senki nem ért vissza, egyre nagyobb káosz alakult ki. A legtöbben már a kertben voltak és hunyorogva bámulták az utat.

Mikor a harangok felhangzottak, sokan összerezzentek. Két lány halkan elsírta magát, a többiek pedig tanakodtak.

– Most mit tegyünk? Szerintetek mi történt? – súgta barátnőinek valaki.

– Nem tudom, remélem nem lett semmi bajuk.

– Ugyan, tudnak vigyázni magukra! Csak a többiek nehogy hazaérjenek előttük, mert bajba kerülnénk.

Tíz perc telt el, a hangok egyre csendesedtek, csupán halk szipogást lehetett hallani, amikor az úton feltűnt pár alak. Ahogy közeledtek, ők is megpróbálták minél halkabbra fogni, nehogy felverjenek a környéken bárkit is. Amint a ház lakói meglátták, odarohantak barátaikhoz. A többiek közül kitűnő, magas alak sóhajtozva szorongatott a kezében egy cipőt és álmodozva dudorászott, a suttogó örömhangok pedig bezengték a kertet.

– Jackie! Gus! Brúnó! Hamupipőke! Végre hazaértetek!

 Igen, lyl Cinderella ficet írt, cause it's fun! Remélem tetszett nektek és talán meg is leptem a végével valakit. Szerdán jönnek a jelmezötletek Halloweenra, get ready! ♥

Love, a mellékállásó Disney hercegnő, Lylu