Hey babes!
Meghoztam a következő bejegyzést, ami szintén egy Harry Potter fic, ha már a kedvenc fandomom. Még az új Legendás állatok film után kezdtem megint rákattanni Albus és Gellert kapcsolatára, így írtam velük egy szöszt, szokás szerint angst lett (egyébként Petrának készült, csak hogy feldobjam a napját). Jó olvasást! ♥️
HP | Grindeldore | novella | angst
Albus
Dumbledore egyedül volt. Nem rég nevezték ki a Roxfort új
igazgatójának, így az irodájában állt, de furcsán idegennek
érezte a környezetét. Más esetben örült volna a rengeteg
eszköznek, könyvnek, és tudásnak, amit ráhagytak, akkor viszont nem
tudott ezekért lelkesedni. A hatalmi
helyzet megijesztette, mert megígérte magának, hogy nem akar majd vezető
szerepben lenni, most pedig mégis itt volt, és egy egész iskola számított rá.
Legutóbb,
amikor hatalmat akart, nem lett jó vége, és még most is viseli a
következményeket. Sejtette, hogy még nincs vége, de félt befejezni.
Nem tudott megint Gellert szemébe nézni, azok után, ami köztük
történt. Hagyta magát tőrbe csalni, és nem vette észre az intő
jeleket, de azóta se tudta őt hibáztatni, csak saját magát. Neki
kellett volna időben rájönnie, hogy ez nem fog működni. De nem
ment. Grindelwald mellett életében először úgy érezte, hogy
nincs egyedül. Hogy van valaki, aki megérti a gondolatait,
aki hasonlóan nagyra vágyik, mint ő, és akivel közösen el
tudják érni a céljaikat. Időközben viszont rá kellett jönnie,
hogy mindketten mást szeretnének, és ezt együtt nem tudják
megvalósítani. Ő tehetett az egészről. Nem tudott elég nagyot,
merészet álmodni, és túl gyáva volt, hogy megtegye a lépéseket.
Úgy érezte,
valaki tényleg megbecsüli, és szeretni tudja. Száműzni
akarta az emlékeit, de azok akaratlanul is visszakúsztak a
tudatába. Szinte érezte az érintéseket, ahogy egy erős kéz
megszorítja az övéit, miközben az asztalnál ülnek a jegyzeteik
felett, és végre valami áttörést érnek el. Ahogy lágyan a füle
mögé tűrik a hosszú hajtincseit, amikor a szemébe hullottak.
Amikor betakarják és végigsimítanak a karján, mert a kanapén
aludt el munka közben. Amikor már nem bírja tovább, és kiborul,
hogy aztán a karok erős szorításában megnyugodhasson. Ahogy
egy-egy átdolgozott éjszakán lágyan összeérnek az ajkaik,
amikor már a fáradtságtól nincs máshoz erejük. Amikor reggel
egymást ölelve ébrednek, és a másik illata körbeöleli minden
porcikáját.
A
gondolatokra egy könnycsepp gördült le az arcán, de már nem volt
vele senki, aki letörölhette volna őket. Magára maradt az irodai
eszközökkel, a felelősséggel, és a gondolataival, amiket már
nem bírt tovább elfojtani. Bármit megadott volna, hogy még egyszer belenézhessen
a kék szemekbe, amik szeretetet sugározva, áthatóan nézik őt,
és érezhesse Gellert Grindelwald ajkát a sajátján, de a köztük
lévő kapocsból már nem maradt semmi, csak gyűlölet.
Remélem, tetszett nektek ez a rövidke szösz, jövőhéten egy kicsit vidámabb játékkal érkezem.
Love, az örök HP fan, Lyl ♥️
igen feldobtad a napom másodjára is hogyrohadjmeg<3 <3 <3
VálaszTörlés( de nyuuuh i love it so much)
Azt mindig nagyon szívesen teszem, love yaa ♥️
TörlésEz a páros örök <3
VálaszTörlés(A fenti komment én voltam, csak Google-fiók-túltengésem van :P)
VálaszTörlésSzerintem is azok, imádom őket <3
Törlés