2017. 10. 15.

Élménybeszámoló | Őszi MondoCon 2017

Hello, husik!

Először is köszönöm szépen a megjegyzéseket az előző poszt alatt, régebbről Liának, Zsófinak, Carolynnak, Gigernek és Laurának, mostranról pedig Vickynek, Corának és Patríciának, szeretet vaaan! ♥ Múlt hétvégén volt az év utolsó MondoConja, ahol bizony én is kint voltam pár másik bloggerállatfajtba tartozó élőlénnyel (nézzetek be hozzájuk is, link a neveknél). Az biztos, hogy izgalmasan telt és hatalmas élmény volt az a két nap rohanás, így gondoltam, mesélek egy picit róla. Még halloween előtt lesz egy másik poszt is, ahol a cosplayemet is részletesen megmutatom, itt csak pár kép látható. Fogadjátok sok szeretettel!
én, meg a kacsa (mert a másik képet letiltotta, yeah)
élménybeszámoló | cosplay | mondocon | Andi, Babu, Giger, Lucia, Petra |

Még péntek este, suli után leutaztam Magyarországra, hogy ne szombat reggel kelljen, így Gigernél aludtam, aki Pesttől nagyjából egy órára lakik. Mondjuk mint utólag rájöttünk, mehettünk volna mindketten rögtön pénteken, mert azért így is egy élmény volt reggel odaszenvedni magunkat a helyszínre. Este még megpróbáltam megigazgatni a Szívkirálynő cosplayemhez a szoknyámat, kevés sikerrel, aztán másnap hajnalban már keltünk is, rémesen kevés alvás után. Volt egy röpke kísérletem, hogy begöndörítem a hajam, de ő azt mondta, hogy nem, úgyhogy beértem a természet adta fürtjeimmel. Giger segítségével magamra küzdöttem mindent, aztán indulhattunk is az állomásra. Előtte egy sort szenvedtünk a koronámmal, aztán ahogy később mindent, azt is elengedtük. Meg a ragasztó is...
Eredetileg úgy volt, hogy Andi a szüleivel utazik Pest felé, mi pedig felszállunk útközben arra a vonatra, de mire is valók a tervek, ha nem arra, hogy az utolsó pillanatban változtassunk rajtuk. Így végül leszerveztük, hogy mi Gigerrel ketten megyünk a Délibe, Andi a Keletibe, ott pedig összeszedi őt Petra, aztán együtt (esetleg Luciával is) átvonulunk a Hungexpóba, ahol az esemény volt. Szerencsésen meg is érkeztünk, bár a vonatút meglehetősen hosszúra nyúlt, de sok conos volt amúgy. Még várakozás közben láttunk egy Sherlockot és Watsont, meg megállt előttem egy Katniss, Pikachu is arra járt, szóval mindenképp jól szórakoztunk. A fél várost átmetrózva meg is érkeztünk a Keletibe Gigerrel, ott pedig lent vártunk a többiekre. Életünk leghosszabb tíz percében (sok volt a cuccunk, bámultak minket, fáradtak voltunk és a harisnyám úgy döntött, nem akar ott maradni rajtam) meglehetősen hisztérikusan mondogattuk, hogy protonok vagyunk és pozitívak maradunk, aztán pont, mikor ezt is sokadjára elengedtük, megérkezett Petra és Andi (aka Bill és Dipper, Gravity Falls). Eltroliztunk egy darabig, aztán onnan gyalog indultunk a helyszínre. Ugyan szólnak legendák arról, hogy jár a conbusz, de már nem volt idegrendszerünk, hogy teszteljük ennek a valóságalapját. 

én, mint Original Queen of Hearts

Végül csak-csak odaértünk, a harisnyám közben már egyáltalán nem akart rendesen funkcionálni, fáradtak voltunk, de szerencsére Lucia ott várt minket (vele volt Dikie is), átvette még korábban a jegyünket, így a sort hála az égnek kihagyhattuk. Tudniillik, hogy annak a sornak túlélői köztiszteletben állnak, mert órákig is eltart, mire bejutsz, ezért érdemes online előre megvenni a jegyet és korán kimenni átvenni. Nekünk itt van Lu, aki con előtt, közben és után és amúgy mindig insomniás (kinek kell alvás...), így ő örömmel vállalta nekünk. 
Végül bejutottunk (igen, csak itt kezdődött a nap, lehetett kb. délelőtt tizenegy), rögtön megkörnyékeztem Gigerrel a bőrönd szobát, leraktuk a cuccainkat, én pedig az ott dolgozó leányzónál megláttam a csodálatos eszközt, amivel megszabadulhatok a harisnyám egy részétől. Elkértem az ollót, szétvágtam az anyagot (meg szerintem a szoknymat is, de így is hullott belőlem a 
tüll, kártyák, vagy csak a merő pozitivitás), aztán megkötöttem a combomon és szóltam, hogy kössék ki, ha elájultam, mert elszorítottam a vérkeringésemet. 
Ezután már kicsit több energiával zuhantunk le a legelső füves részre haldokolni (bár én találtam magamnak rögtön egy Kalapost). Lucia hozott egy pokrócot, azt leterítettük - ez, meg amúgy a pléd még fontos lesz -, onnan szenvedtünk, hogy milyen szép mindenki és mennyire nincs erőnk és bátorságunk bárkihez is odamenni.

Nagy nehezen, röpke egy óra után összegyűjtöttünk annyi energiát, hogy felálljunk és bemenjünk. Az egyik épületben volt a nagyszínpad, versenyekkel, koncerttel, meg a ruhatár, bőrönd szoba, kiállítás, második színpad karaoke és hasonlók céljából, a másikban pedig az árusok a standokkal. Rögtön le is rohantuk a kedvenc helyeinket, szereztünk kitűzőt, pólót (khmm, Andi hármat is, pedig egyet akart az egyik standnál, meg amúgy még vett valahol egy negyediket), csak bent elképesztő mennyiségű ember lézengett, nagyon nagy tömeg volt. Miután kijutottunk, próbáltunk kicsit levegőhöz jutni, aztán újra feltöltődni. Én Petrával ezután elmentem embereket ölelgetni, mert free hug nélkül nincs con. Nagyon sokan odajöttek, kaptunk  rendes maciöleléseket is, jól összeszorongattak minket, de hihetetlenül jól estek, meg elképesztően szép cosplayeket láttunk. Még mindig rengeteg Yuri on Ice-os van, de nagyon színes társaság, sokan jönnek ki újragondolt karakterekkel (a legjobb talán Kev, egy conos leányzó, akire még téli conon talált rá Andi, Lucia és Petra, ő az, akit mindenki ismer - most menyasszony Viktor volt délelőtt egy ideig). Meg akkor ott voltak gyerekkorunk kedvencei, láttunk Teen Titans coplayt, Disney hercegnőket és gonoszokat, rengeteg HP karaktert (azért a Drarry, amit találtunk, nagyon ott volt, bár valami összetört bennem, mikor utólag írták, hogy amúgy testvérek). Voltak elképesztő páncélok, ruhák (egy Tefiti, aki röpke egy hét alatt dobott össze egy olyan cosplayt, hogy leesett az állunk). Meg ami hihetetlenül jól esett, hogy sokan jöttek oda egy képre, kettőnkhöz is, vagy egyesével, kaptunk szeretetet rendesen.

köszönjük a képet Kittinek, ennek a csodálatos Ciel in Wonderland Undertakernek ♥
Babu sajnos nem tudott eljönni magára a conra, de Pesten járt, így pár órára megszökött hozzánk, hogy együtt elmenjünk enni. Itt jött az első kihívás, ugyanis Lucia nem volt sehol, így jobb híján kis segítséggel (előző conomon megismert sráccal és barátnőjével, Xiannel és Viviennel beszélgettünk épp, mikor indulni akartunk) feldobtuk a pokrócot a mellettünk lévő fára, mert nem akartuk otthagyni. Ez az évszázad ötlete volt, így mivel egyértelműnek vettük, hogy ez hülyeség, rögtön meg is csináltunk, miért is ne, aztán elindultunk kifele. Mindannyian megölelgettük Babut, aztán megbeszéltük, hogy az Ikea hotdogja finom, már voltunk együtt is, így együnk ott. Elsétáltunk a Pillangó utcáig, onnan elmetróztunk az Örsre és beültünk oda. Kifejezetten kulturáltan viselkedtünk, csak Andi ült az asztal alá, meg néha lehet hangosak voltunk, de megpróbáltunk nem minden kint kiállított bútorra ráugrani, sőt, még Dzsungel könyvét is csöndben néztünk, meg Petra is rajzolt a gyerekeknek kirakott interaktív monitorra, így csak a cosplayek keltettek furcsa hatást. Végül ismét visszasétáltunk, aztán Babut sajnos el kellett hagynunk, mert mennie kellett, mi pedig visszabattyogtunk. Ekkor apró problémába ütköztünk, ugyanis a pléd nem volt sehol, mi pedig erősen kétségbeestünk, hogy most mi legyen. Természetesen egyszerű lett volna felhívni Luciát, hogy nála van-e, csak ha nemleges választ kapunk, akkor lehet futnunk kellett volna, így hát inkább reménykedtünk. Utána kicsit különváltunk, én mentem megint embereket ölelgetni, sőőőt, találkoztam Marissal és Klauval. Nagyon szeretem őket, így hihetetlenül örültem, mikor megláttam, hogy ott vannak, meg is ölelgettem mindkettőjüket. Amúgy Maris megdicsérte a ruhámat is, ami nagyon-nagyon jól esett. Szegények mondták, hogy a fandomok nagyrészét egyáltalán nem ismerik, így picit elvesztek, de nagyon jó a hangulat. Később megtaláltuk őket megint, Petra és Andi is beszéltek velük. Szerencsére délután/estefele már jobban kiürült bent is, így jobban körül tudtunk nézni, meg kaptunk levegőt is, úgyhogy nyugodtabban mászkáltunk. Végül Lucia is előkerült és jött a nap legnagyobb megkönnyebülése: nála volt a pokróc. Már kezdtük elengedni és lemondani róla, de így jól zárult végül a con első napja.

just ikea things
Ezek után elindultunk hazafelé, már sötét volt, Gigerrel megint nálunk volt minden cuccunk, így nagyon reméltük, hogy jár a conbusz. Szerencsénk volt, mert járt, sőt, pont jött is, így bár összenyomva, de könnyen eljutottunk az Örsre. Ott még bementünk az Árkádba, de nem nagyon volt más cosplayes. Végül csak a MediaMarktba mentünk be, mert én Gigernél hagytam a töltőmet, a telefonom meg erősen merülőben volt, meg a többiek szereztek fülhallgatót. Utána már tényleg mentünk haza. A trolin kevésbé sikerült normálisan viselkedni, de azért nem küldtek el minket, meg együtt utaztunk egy nagyon cuki Viktuurival, két gyönyörű lány cosplay csodájával. Később Lucia leszállt, aztán pár megálló múlva mi is, aztán hullafáradtan beestünk Petráékhoz. Anyukája nagyon aranyos volt, teával várt minket, aztán mindenki lezuhanyzott (én még háromszor arcot mostam, mert gondoltam Petra értékelné, ha nem kenném össze a párnáját, őt, vagy az egész ágyát). Giger és Andi másnapra próbált parókát, aztán még leültünk Westworldöt nézni (ti is nézzetek Westworldöt, a Westworld jó, a Westworld egy csoda), de azt végül mi ketten fejeztük csak be Petrával.

életkép
Ez volt a szombat, de azért volt még pár vicces jelenet. Sokan elég érdekesen reagáltak a cosplayre, Giger nagypapája csak magában furcsállta, de a vonatra felszállt egy csapat sulis, akik jól megbeszélték, hogy mi is ez (Ez valami jelmezbál? Ja, lehet. Neeem, ez a Mondocon! A mi? Tudod, az az animés), meg a trolin utazva megálltunk az út közepén, a sofőr hátrajött, közölte velem ,hogy elveszett Alice, leszállt, megszerelt valamit, aztán kérdésünkre mondta, hogy meglett és visszament vezetni, vagy az Ikeában odajött hozzám valaki, hogy lánybúcsúm van-e, bár a legaranyosabb egy néni volt, aki a Keletiben, várakozás közben kérdezte, hogy miért van mindenki beöltözve, aztán mikor elmagyaráztam, mondta, hogy ez nagyon tetszik neki, ő is szívesen kipróbálná. Conon is akadtak érdekes dolgok, Petra vett Andinak egy Rahment, amit még meg kellett volna főzni (de Andi egy sor hiszti után szerezett magának forró vizet és jelentem, megette), meg mi Petrával rendkívül bájosan odamentünk egy-két Hugráshoz és mondtunk nekik Slythes viccet (Do you wanna hear a joke? Hufflepuff). Összességében a kezdeti elhalálozás után nagyon jól telt.

Reggel én korábban felébredtem, Petra meg amúgy éjszaka megnézett még egy részt, meg szegény a végén a földön aludt, kint pedig Giger és Andi szenvedett, mert a gumimatracon csak együtt tudtak megmozdulni, vagy az egész megremegett és hullámzott, mindezt hangosan. Csodálom, hogy nem estek le. Ahhoz képest, hogy még reggeliztünk és szendvicset is csináltunk, meg az öltözési tempónkat elnézve csoda, hogy csak tíz perccel indultunk a tervezettnél később, meg nem is hagytunk semmi fontosat Petránál (elő szokott fordulni). Előző nap én nem fáztam egy hosszúujjúban, de aznap már nem volt ekkora szerencsénk, pedig most mindenki cosplayezett (Petra és én maradtunk Bill és Queen of Hearts, Giger és Andi pedig Jem Carstairs és Will Herondale csodálatos shipjét cosplayezték az Árnyvadász fandomból). Szerencsére aznap járt is a conbusz, annyira sokan se voltunk, meg jófej Narutósokkal beszélgettünk, aztán hamar oda is értünk. Valahol összeszedtük Luciát Dikie-vel együtt, aztán mielőtt megint elszublimált volna, csináltunk közös képeket. Amúgy a Heronstairs-hez elvittük Petra egyik gumikacsáját, ami Lu rúgása után egy bokorban végezte és lelte halálát (nyugodjék békében, I. Szent Jónás Karcsi Pál, a kacsa, akinek szép élete volt és utolsó perceiben egy gyönyörű OTP szemtanúja lehetett, sőt, egy csókot is kapott a Szívkirálynőtől, emléke örökké élni fog bennünk). Nagyon változatos és érdekes képek készültek, az biztos, de már elengedtük. Amit viszont nem, az Petra kalapja és az én koronám, mert megragasztottuk és ott maradt! Sőt, Nicót sem, akit Petra mindenképp meg akart találni és szerencsére végül összefutottunk velük. Azért itt is volt egy nagy poén, mert Gigert és Andit többen Viktuurinak nézték. Hoppá.
Szerencsére vasárnap már kevesebben szoktak lenni, vagy később mennek ki, így megint bent mászkáltunk és vásárolgattunk (sőt, Andi nyert, mert kapott egy szelvényt és azt húzták ki). Kint hideg volt, így sokáig bent maradtunk, meg összeszedtük Andi két barátját, akikkel először letelepedtünk a halloweeni részlegre. Én ezután különváltam a csapattól, mert megint mentem free hugozni, összefutottam megint Xianékkel, meg szereztem egy srácot, akit ölelés után pórázon lehetett vezetni. Bejártunk nagyjából az egész területet (legalábbis a conét, mellette Baba expo volt, lehet nem örültek volna, ha átlógunk), aztán nekifutásból lerohanta egy lány és kivette a kezemből a pórázt, így elmentem másokat is megszeretgetni. Találkoztam egy nagyon aranyos csajszival, aki lerohant minket Petrával (ő utána szintén eljött ölelésekkel melegedni). Alacsony volt és nagyon-nagyon megszorongatott, amire mindkettőnknek szüksége volt. Amúgy nagyon sokan próbáltak kis hőséget átadni, kaptam sok-sok boldogsághormont, meg beszélgettem egy csomó mindenkivel és bár elfáradtam a sok kommunikációban, imádtam a conosok között lenni.
Aznap amúgy már tényleg mindent elengedtünk, fáradtak is voltunk, meg korán kellett mennünk, így már csak szenvedtünk. A többiek leültek bent a színpadhoz a sötétben, meg cosplay performance-t néztek, legalább ott meleg volt. Én még megkerestem mindenkit, akit akartam (meg egy srác haza akart vinni, hogy a pincéjébe zárjon, szívesen mentem volna vele suli helyett, mert con után szörnyű érzés visszamenni normális emberek közé). Végül fél három körül el is indultunk, mert Petrán kívül mindenkinek haza is kellett jutnia Pesten kívülre. Innentől már nem is voltunk annyira feldobva, Gigert elkísértük Kelenföldre, aztán Andit a Keletibe. Ott megebédeltünk a mekiben, aztán én elindultam egy ismerősömhöz, aki úgyis ment Bécsbe és szívesen hazavitt. Utána volt egy kis botrány, ugyanis Luciát sehol nem találtuk, de indulnunk kellett, így a pokróc ott maradt Andi barátainál, hogy onnan Lu el tudja hozni, de nem találták egymást, így végül az egyik lány hazavitte, hogy ne maradjon ott. Ebből akadt egy kis konfliktus, így mindenki fáradtan, rosszkedvűen és szeretethiányosan esett haza haldokolni, de azért a képeket elnézegetve és visszagondolva két csodálatos napot tudhattunk magunk mögött, ahol ugyan voltak negatívumok és sok mindent elengedtünk (we lot it went, szép, helyes angolosan), de azért nagy élmény volt! 

Így zárásként egy közös kép, balról jobbra én, Giger, Lucia, Andi és Petra ♥
Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt, de remélem, azért tetszett a bejegyzés!
Love, az azóta se teljesen motivált, szeretethiányos szívkirálynő, Lyla ♥

2 megjegyzés:

  1. Nagyon cukkancs beszámoló lett <3 Megint elkapott a con hangulat, ew, de jó olvasni hogy ennyi ölelést és szeretetet kaptatok ^^
    Üdv: hulla!Babu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm szépen! Most képzeletben megölelgetlek 💚

      Törlés

Nagyon köszönöm, ha megjegyzést írsz, igyekszem minél hamarabb válaszolni is ♥